A sokáig elveszettnek hitt elsőkiadású Unix rendszert sikerült újraélesztenie a unixtörténettel foglalkozó Warren Toomey szoftverrégésznek. Az 1971-ben elkészült Ur-Unix eredetileg PDP-11-en futott, és szinte valószerűtlenül hasonlít a leszármazottjaira.
Ken Thompson és Dennis Ritchie egy PDP-11 terminálja előtt
A rendszer kódját pár éve találták meg legépelve egy füzetben, a kinyomtatott assembly utasítások mellett kommentekkel és a lap szélére írt megjegyzésekkel. A Toomey vezette csoport a lapokat beszkennelte, OCR-ezte, az egészből egy kritikai kiadást szerkesztve, innen már csak nehezebb lett a feladatuk: Münchhausen-szerűen a hajuknál fogva kellett kihúzniuk magukat a semmiből, nem lévén korabeli assemblerük. Miután a kernelt sikerült működősbe hozni, egy 1972-es mentésből származó userlanddel jött létre a működő elsőkiadású Unix.
A restaurációs folyamatot részletesen Toomey a USENIX ’09 konferencián mutatta be, az előadásán emellett részletesen kitér arra, mikre kell ügyelni a restaurálásnál, illetve annak érdekében, hogy a jövőben is működésbe hozhatóak legyenek a jelen számítógépes artefaktumai. (Az előadáshoz tartozó cikk itt található)
Az operációs rendszer már a fejlesztésnek ebben a szakaszában hierarchikus fájlrendszert kezelt, egy csatolási ponttal, mappákkal-almappákkal, preemtív multitasking rendszerű volt és képes volt párhuzamosan több felhasználót is kezelni, akiknek e-mail, több programozási nyelv (assembly, Fortran, Basic) és egy shell is rendelkezésre állt. Magyarul pont olyan volt, mint a mostani Unix- és -szerű rendszerek, csak kicsiben. Éppen csak egy fájó hiányossága van: nincsenek benne pipe-ok, ezt csak később, a harmadik kiadásban építették bele.
Ráadásul az egész rendszer a Caldera (ma már: SCO) BSD-szerű Ősi Unix licensze alatt bármilyen célra (például a rendszer lelkében könyékig turkálásra) szabadon használható. A futtatásához mindössze egy PDP-11 emulátorra van szükség és a rendszer lemezképére — vagy ízlés szerint akár le is fordíthatjuk magunknak.
Az egésznek az apropója a most nyáron negyven éves UNIX, amiről közben Duke Nukem Forever tempóban írom a rendszer történetét és jelentőségét összefoglaló cikket, csak ez a forrás volt annyira érdekes, hogy megérdemlejen egy önálló bejegyzést. Stay tuned.
zsír :) de ezt a mappa elnevezést felejtsük már el… winen lehet hogy úgy hívják, de unixon az bizony könyvtár.
Értem mire gondolsz, de igazán unix alatt is mappának hívják, mihelyst felhasználó kezébe adják ésvagy GUI-t kalapálnak rá. (Gyorsan megnéztem: macosx: folder; ubuntu/gnome: folder). A kettő legalábbis szinonímává vált mostanra, nem?
Ez a „legépelve egy füzetben” ez :) nagyonnagy. Igaz én is pötyögtem annó könyvből basic sorokat.. A D.N.F is kész volt már párszor úgyhogy te is mindjárt végzel, reméljük.
Crystal Nekem is könyvtár marad örökre, de ha belegondolsz a papír alapú cuccaidat sem egy könyvtárba pakolod bele, hanem egy mappába. Mégha nem is szimpatikus, akkor is logikus. No meg ez a „félreértés” valami olyasmiből alakulhatott ki, hogy a dos-os parancs a a directory rövidítése, ami ugye címjegyzék, Ez így durván helytelenül lefordítva „kikönyvtárazza —kikeresi— a mappa (folder ;) ) címjegyzékét”.
Most megnéztem, és a parancs után ezt a szöveget látom: „Directory of x\:”
Bocs hogy beleszólok srácok, de unix alatt a mappa az bizony jegyzék. A könyvtár a függvénykönyvtárakra vonatkozik (pl dll-ek, header-ök). A mappa a win-es megnevezés, de egyébként még az is jobb, mint a könyvtár.
Direktöri, boldogok vagytok, srácok?
Nem mintha meg akarnám állítani a szőrszálak hasogatását, de az szerintem mindent elmond a mappa/könyvtár/jegyzék/direktori szinonimasorról, hogy mindenki értette ebben a vitában, hogy mit akar jelenteni a mondat. :)