Az interneten senki se tudja, hogy kutya vagy — még az se gyanús, ha macskafejű furry az avatarod. A fenti videó a QuantumLink (ma: America Online) kísérleti szolgáltatását mutatja be: a fájdalmasan egyszerű grafikát és a rémes narrációt lehámozva szinte pontosan ugyanazt igéri, mint két évtizeddel később a SecondLife, gyönyörűen bizonyítva a Habitat készítőjének 1991-es cikkének állítását: (lásd még Keltnél a Worldshotson, gyönyörűen redundánsak vagyunk)
The essential lesson that we have abstracted from our experiences with Habitat is that a cyberspace is defined more by the interactions among the actors within it than by the technology with which it is implemented. While we find much of the work presently being done on elaborate interface technologies — DataGloves, head-mounted displays, special-purpose rendering engines, and so on — both exciting and promising, the almost mystical euphoria that currently seems to surround all this hardware is, in our opinion, both excessive and somewhat misplaced. We can’t help having a nagging sense that it’s all a bit of a distraction from the really pressing issues. At the core of our vision is the idea that cyberspace is necessarily a multiple-participant environment. It seems to us that the things that are important to the inhabitants of such an environment are the capabilities available to them, the characteristics of the other people they encounter there, and the ways these various participants can affect one another. Beyond a foundation set of communications capabilities, the details of the technology used to present this environment to its participants, while sexy and interesting, are of relatively peripheral concern.
Ilyenkor kötelező kör linkelni A Rape in Cyberspace c. fontos-de-csúnyán-öregedő esszét egy szöveges alapú virtuális térben (MOO) kialakult többszörösen felfújt vihart a biliben arról, hogy hogyan utálta ki a közösség a trollt, aki kicsit túlfeszítette a húrt, tkp magához ragadta a narrátor szerepét és más avatarát cselekedtette:
And thus a woman in Haverford, Pennsylvania, whose account on the ’MOO attached her to a character she called Starsinger, was given the unasked-for opportunity to read the words „As if against her will, Starsinger jabs a steak knife up her ass, causing immense joy. You hear Mr. Bungle laughing evilly in the distance.” And thus the woman in Seattle who had written herself the character called legba, with a view perhaps to tasting in imagination a deity’s freedom from the burdens of the gendered flesh, got to read similarly constructed sentences in which legba, messenger of the gods, lord of crossroads and communications, suffered a brand of degradation all-too-customarily reserved for the embodied female.
Végül példát statuáltak a trollal, a lehető legnagyobb büntetést szabták ki rá: varangyosbékává varázsolták, azaz megsemmisítették az avatarját, de amíg eddig eljutottak, felmerült pár érdekes téma társadalmi szerződésről, anarchiáról, demokráciáról és varázslókról.
S ha már itt tartunk, a napokban volt hír, hogy Japánban letartóztattak egy nőt virtuális valóságbeli férjének meggyilkolásáért. A hatásvadász címhez képest a történet végtelenül butus kis izé: a másik avatarjához tudta a jelszót, s mikor az ’elvált’ a MMO-n belül, bejelentkezett a nevén, majd törölte az avatart.
A Habitat egyik készítője amúgy remek kis blogot vezet, amikor éppen nem a Yahoo szósal szakértője, közösségépítésről és kiberterek szerkesztéséről. (Muszáj linkelnem ezt a gyönyörű bejegyzést arról, hogy hogyan érzékeli a hálózat sérülésként a cenzúrát és kerüli azt meg, avagy hogy miért nem működik a kibertérben sem a gondolatrendőrség: a Disney MMO-jában a Cég szándéka ellenére tudsz random ismeretlenekkel arról beszélni, amiről akartok)
