'kriptoanarchizmus' címke archívuma.

The Crypto Anarchist Manifesto

A specter is haunting the modern world, the specter of crypto anarchy.

Computer technology is on the verge of providing the ability for individuals and groups to communicate and interact with each other in a totally anonymous manner. Two persons may exchange messages, conduct business, and negotiate electronic contracts without ever knowing the True Name, or legal identity, of the other. Interactions over networks will be untraceable, via extensive re- routing of encrypted packets and tamper-proof boxes which implement cryptographic protocols with nearly perfect assurance against any tampering. Reputations will be of central importance, far more important in dealings than even the credit ratings of today. These developments will alter completely the nature of government regulation, the ability to tax and control economic interactions, the ability to keep information secret, and will even alter the nature of trust and reputation.

The technology for this revolution—and it surely will be both a social and economic revolution—has existed in theory for the past decade. The methods are based upon public-key encryption, zero-knowledge interactive proof systems, and various software protocols for interaction, authentication, and verification. The focus has until now been on academic conferences in Europe and the U.S., conferences monitored closely by the National Security Agency. But only recently have computer networks and personal computers attained sufficient speed to make the ideas practically realizable. And the next ten years will bring enough additional speed to make the ideas economically feasible and essentially unstoppable. High-speed networks, ISDN, tamper-proof boxes, smart cards, satellites, Ku-band transmitters, multi-MIPS personal computers, and encryption chips now under development will be some of the enabling technologies.

The State will of course try to slow or halt the spread of this technology, citing national security concerns, use of the technology by drug dealers and tax evaders, and fears of societal disintegration. Many of these concerns will be valid; crypto anarchy will allow national secrets to be trade freely and will allow illicit and stolen materials to be traded. An anonymous computerized market will even make possible abhorrent markets for assassinations and extortion. Various criminal and foreign elements will be active users of CryptoNet. But this will not halt the spread of crypto anarchy.

Just as the technology of printing altered and reduced the power of medieval guilds and the social power structure, so too will cryptologic methods fundamentally alter the nature of corporations and of government interference in economic transactions. Combined with emerging information markets, crypto anarchy will create a liquid market for any and all material which can be put into words and pictures. And just as a seemingly minor invention like barbed wire made possible the fencing-off of vast ranches and farms, thus altering forever the concepts of land and property rights in the frontier West, so too will the seemingly minor discovery out of an arcane branch of mathematics come to be the wire clippers which dismantle the barbed wire around intellectual property.

Arise, you have nothing to lose but your barbed wire fences!


A szöveget a Cypherpunks lista egyik vezéralakja Timothy C. May írta 1988-ban. Először a Crypto ’88 konferencián olvasta fel, majd később az 1989-es és ’90-es Hackers konferencián is beszélt a titkosítós szép új világról. A szöveg aztán előkerült 1992-ben a Cypherpunks alapítógyűlésén is. Tegyük gyorsan hozzá, a csoportnak volt saját kiálványa is, amit Eric Hughes írt, az a holnapi program.

Adott pillanatban jó ötletnek tűnt: cypherpunkok

A cypherpunkok a kedvenc csoportom a kilencvenes évekből. Főleg azért, mert képes vagyok eltekinteni attól, hogy a kriptoanarchista jövőben bárki vehetne magának a vaterán bérgyilkost. Vagy legalábbis a csoport leghangosabb tagját, Timonthy C. May-t nem zavarná, ha vehetne, valamelyik fiókjában talán még a kód is megvan egy gyilkosbérlő szolgáltatáshoz.

A kilencvenes évek elején minden adott volt ahhoz, hogy beszédtéma legyen a polgári használatú titkosítás, a polgári szabadságjogok és az, hogy mennyire kell szabadjára engedni a rendőröket és a titkosszolgákat. Pont kilencvenben lezajlott az Operation Sundevil, aminek keretében megpróbáltak egy csapat hackert begyűjteni egy ellopott AT&T dokumentum miatt. A razziára válaszul megszületett az Electronic Frontier Foundation, a visszanézve nagy csinnadrattával előadott kisszerű eseményeket pedig megírta Bruce Sterling a Hacker Crackdownban.

A kilencvenes évek elején született meg a katonai erősségű brutálisan erős, értelmes idő alatt feltörhetetlen titkosítást kínáló Pretty Good Privacy is. A szoftver hamarosan megtalálta az útját az Egyesült Államokon kívülre, a program alkotója ellen pedig vizsgálat indult, mert a 40 bitnél hosszabb kulcsot használó rejtjelek exporttilalom alá estek. Így vetült Philip Zimmermannra a fegyverkereskedelem gyanúja.

clipperchip

Clipper chip (fotó: Matt Blaze)

És persze a kilencvenes évek elején támadt az NSA-nek az a remek ötlete, hogy biztonságos, lehallgatástól védett telefont ad az amerikai állampolgárok kezébe. A Clipper chippel felszerelt készülékek tulajdonosai annak biztos tudatában beszélhették meg ügyeiket, hogy kizárólag az NSA tud belehallgatni a társalgásba. A kulcs letéten (key escrow) alapuló megoldás természetesen nem tetszett a szakembereknek, gyorsan ki is derítették, hogy a clipperes titkosítás viszonylag egyszerűen törhető.

Az elérhető erős titkosításra épülő új világban hívők a Cypherpunks - illetve részben a Codepunks - levelezőlistán gyülekeztek. Felkerültek a Wired magazin második számának borítójára, a csoportról Steven Levy írta a cikket. Pár héttel később szerepeltek a Village Voice-ban és a Whole Earth Review-ben is. A szekér elindult.

A Clipper mellett ezer téma foglalkoztatta a csoport tagjait. Volt szó lenyomozhatatlan, a fizikai mivoltában létező pénz minden hasznos tulajdonságával rendelkező, erős titkosítással létrehozott fizetőeszközökről, adatkikötőkről, orgyilkos piacokról, adóelkerülésről, kemény matematikai problémákról és azok elegáns programozásbeli megoldásairól. A végtelen flameháborúk közepette egy olyan világ készült, ami sosem köszöntött be, amit ma legjobban talán Stephenson A nagy Simoleon botrány novellája alapján lehet elképzelni.

Aztán a Clipper elbukott, a vizsgálat befejeztével Zimmermann piacra lépett a PGP-vel, és - ahogy Clay Shirky írja 2003-as visszatekintő cikkében - a kormány rájött, hogy az emberek igazából nem akarják titkosítani a beszélgetéseiket. Ezzel nagyjából vége is volt a dalnak. Az évtized szólhatott volna a privacy-ről, de nem tette. Az ezerféle makacs emberből összeálló lista egészen sokáig húzta, a birkatürelmű John Gilmore-nak 1997-ben lett elege belőlük, ekkor hagyott fel a Cypherpunks lista hosztolásával, ám a továbbköltöző csapat még évekig levelezgetett. 2001-ből még lehet találni CP levelezést, de az már tényleg csak az árnya volt az eredeti listának.

A csoport nézeteit a May által szerkesztett Cyphernomicon foglalja össze legjobban. A dokumentum brutálisan hosszú, sima formázás nélküli szövegben is több mint egy megabájt - az Ulysses másfél, Joyce nyert - cserébe bődületesen redundáns is. Beleolvasni viszont mindenképpen ajánlott. A kevéssé tágtűrésű olvasók a True nyms and crypto anarchy című sokkal rövidebb May írással próbálkozhatnak.

Újságkivágás-gyűjtemény

Linkek