1982 jó év volt a Nolan Bushnellre, ez például kiderüli a fenti interjúból. Egy évvel később már nem lenne ennyire kiegyensúlyozott, 83-ban már elkezdett összezuhanni a videojáték-piac. A rend csak a Nintendo Entertainment System sikerével állt helyre, de addig el kellett telnie pár évnek.
A lazán csak inventor extraordinaire-ként bemutatott Bushnell mesél az első játékáról, a Spacewar!-klón, Computer Space-ről, ami a játékosok többségének túl bonyolult volt. Megtudjuk, hogy a céget ketten alapították, fejenként 250 dollárt beletéve.
Azt is megkérdezik Bushelltől, hogy mit válaszol azokra a véleményekre, amik szerint a videojátékok károsak a gyerekekre. (Szó esik a videojátékok előtt álló, nagyobb összegeket bedobáló gyerekekről is.) Az Atari atyja szerint a magyarázat a jövőtől, az ismeretlentől való félelem. Bushnell szerint a játékok által komoly számítógépes tudást lehet szerezni, meg lehet tanulni például programozni.
Egészen klasszikus, azóta ezerszer hallott kérdések és válaszok várják a nézőket a videóban. A végén szerencsére visszabillen Bushnell tervei felé a beszélgetés, szó esik például arról a jövőről, amiben utazás helyett egy távoli városban kibérelt robot szemeivel néznénk szét.
Ha már címnek átvettük Bushnell szóviccét, el is magyarázom. Az Atari neve a góból származik, azt az állást hívják így, amikor egy kőnek, kőcsoportnak csak egy élete van. Ilyenkor ha a gazdája nem védi meg valahogyan, a következő körben bekeríthető és levehető az a csoport. A sente ezzel szemben az, aki támad, akinél a kezdeményezés van. Bushnellnek volt később, 1984-ben Sente nevű cége, ám az nem lett olyan híres, mint az Atari.
