'internet' címke archívuma.

„Amíg ezek a trendek folytatódnak, az Internet jól skálázódik”

Halló! Van itt még valaki?

Pár nappal ezelőtt a NANOG, azaz Észak-Amerikai Hálózati Operátorok szervezetének éves konferenciáján elhangzott egy előadás, aminek csak a diáihoz férünk egyelőre hozzá, és aminek a videó vagy audió verziójáért szerintem minden rendes geek ölni tudna. Milo Medin, aki jelenleg a Google igazgatóhelyettese beszélt a korai internethez fűződő élményeiről és tapasztalatairól. Medin először az ARPANET-tel találkozott, használta a hálózatot a DNS megalkotása előtt, a NASA Ames kutatóközpontjában dolgozva jelen volt egy csomó olyan dolog születésénél, amikre ma közműként tekintünk.

A diák között van kép a NASA Science Internetről, ami még az Antarktiszra is elért. És megemlítődik az is, hogy ha a nemzetközi kapcsolatok terhelését jelző skála pirosba szaladt, akkor biztosak lehettek, hogy valaki pornót akar megosztani a hálózaton.

2001 - ez itt a gép, nem harap

A számítógép nem egy rettegnivaló szörny, amellyel csak kínaiul lehet kommunkálni, ami kizárólag fohászkodásra és szitkozódásra működik. Dehogyis. Csupán egy gép a sok közül, amelyik pontosan azt csinálja, amit mondunk neki.

Kezdetben volt a magyar internet, és a nem geekeknek nem volt rajta sok minden. Meg aztán ijesztő is volt, idegen, tanulást igénylő valami. A Matáv először tartalmat kezdett el gyártani, így jött létre a Matáv Tartalom Projekt eredményeként az Origo.

A lap valamikor 2001 táján döntött úgy, hogy mellékletet készít a frissen számítógépet vásárlóknak és az internetre felmerészkedőknek. A tanulni vágyók két vezetőt is kaptak: Stohl Buci és Mézes Csaba kalauzolta végig őket a PC részein, a netre kapcsolódáshoz szükséges összetevőkön, és a net használatán. Már lehetett kapni Windows XP-t, de menő böngésző az Internet Explorer 5.5 volt. A szélessáv már kulcsszó volt, sőt rebesgették azt is, hogy jön a 3G-s mobilnet, de a biztonság kedvéért minden magyarázat azzal kezdődik, hogy ’ez itt a gép, nem harap’. Akkora kordokumentum, hogy megszólal.

  • [origo] Kezdőknek - számítástechnikai és internetes lecket Stohl Bucival és Mézes Csabával.

A hálózat? Részletkérdés!

This brochure outlines, in general terms, the future role of Western Union as a nationwide information utility, which will enable subscribers to efficiently, immediately, the required information flow to facilitate the conduct of business and other affairs.

Ezzel az egy szép mondattal kezdődik az utóbbi év leglenyűgözőbb dokumentuma. A szöveget 1965-ben írták, jóval azelőtt, hogy az ARPANET első gépét bekapcsolták volna. Ennek ellenére az írás nem igazán szól a hálózat kiépítéséről. A legnagyobb geek mítoszt, az internet teremtéstörténetét, egészen más megvilágításba helyezi ez az ötletelős üzleti dokumentum. A héroszaink - Baran, Licklider, Taylor stb - hőstette egyszercsak szükségszerűséggé válik.

Nagy teljesítményű számítógpek vannak, létezik nagysebességű adatátvitel, minden más csak mérnöki probléma, mint annak idején a villamosenergia-hálózat kialakítása volt. Az áramos hasonlatot tovább is viszi a szöveg. Az energiát termelő turbina folyamatosan fejlődött, de a lényege nem változott meg soha. Hasonló a Western Union szerint a számítógép is. Gyorsabb lesz, erősebb, hatékonyabb, de a lényege marad. Ha belegondolunk, a személyi számítógépekig ez az állítás igaz is marad.

A Western Union jövője csak kicsit hasonlít napjainkra. Nincsenek például olyan számítógépes telefonfülkék, ahonnan adatokat lehetne lekérni a digitális közművet használni. Vannak közös könyvtári katalógusok, azonnal frissülő tőzsdei adatok, sőt a netről még azt is meg lehet tudni, mennyit késik a vonat. Számítási kapacitást akár ma is tudunk bérelni, de ’65 óta párszor megjárta az útját az inga az erős felhő és az erős munkaállomás között.

  • Western Union Strategic Plans (PDF)

Minden, amit a hálózatról tudni illett

Az Astrobase BBS szövegfájljai közül szedtem le a tankonyv.exe nevű önkicsomagoló anyagot. Volt hozzá manuál is, de magabiztos felhasználóként bele se néztem, pedig ott írják is, hogy

A TANKONYV.EXE állományban az IIF és a SZÁMALK Infonet Kft. által először 1993 elején megrendezett „IIF felhasználói tanfolyam” III. moduljához írt jegyzet hipertext változata található.

Tulajdonképpen jól is jártam, mert így váratlanul ért a csoda, ami a legalább hat Y(es) lenyomása és a HALOZAT.BAT elindítása után várt. DOS-os, hipertextes, állítható háttér- és betűszínű tananyagot rakott össze a magyar internet egyik ősapja, Drótos László.

tankonyv_1

A könyvre rá is kérdeztem a MEK-en és úgy általában a kultúra jövőjén munkálkodó Lacinál. Átadom a szót:

A 90-es évek elején kezdtünk el hálózathasználati tanfolyamokat tartani a ZMNE-n (leginkább könyvtárosoknak), amiket a Hungarnet és az NIIF támogatott. Ez a DOS-os hipertext az elsõ verziója volt a tananyagnak, ami később kibővítve könyvben is megjelent és HTML verzió is készült.

Több dolgot is csináltam annak idején ezzel a Hyplus hipertext programmal. Akkor a web még alig volt ismert és bonyolult volt egy webszerverhez hozzáférést szerezni, ezért ez egy egyszerűbb eszköz volt arra, hogy a hipertext újszerű lehetõségeit bemutassam. Csináltam például egy informatikai témájú könyvet, ezt, úgy tudom, elég sok helyen használták a felsőoktatásban. Itt a „DOS EXE” a Hyplus verzió, amit később HTML-be is áttettem, ez utóbbi az új MEK-ben is megvan.

És volt egy szótanító alkalmazás is, ami már a tartalombővítést is bátorította, vagyis hogy a felhasználó is szerkessze a hipertextet.

tankonyv_2

A hipertextes motor minden lényegeset tud. A linkek mentén történő ugrálás mellett van benne jegyzetfüzet, ahová az érdekes dolgokat el lehet rakni, sőt még kereső is. A program XP vagy DOS-Box alatt gond nélkül beröccenthető, érdemes ránézni.

A tankönyvet nem tükröztük le, mert a fájl elérhető a MEK-ből is, akkor meg hová ugráljunk.

Mesék a hálózatról

Don’t tell anyone this isn’t what we’re supposed to be working on.

(Ray Tomlinson, miközben kitalálta az e-mailt)

Idén egy csomó remek dolog negyven éves. Például a UNIX, az Arpanet és Roy barátunk a sas leszálltból. Ezek közül a világháló elődjéről készített remek emlékező podcastsorozatot a brit Open University. A kezdő beszélgetés John Naughtonnal, az egyik kedvenc brit újságírómmal és a Open University oktatójával készült. Naughtonnak többek között úgy van köze az internettörténethez, hogy írt egy remek könyvet - amit a Worldshotson laudáltam már hosszasan - a hálózatról, azokról az atyjákról, akiket ismerünk, illetve azokat, akiket el szoktunk felejteni.

A felvezető beszélgetésben is ezek a témák kerülnek elő. Aztán pedig megszólalnak maguk a legendák. Paul Baran fájóan hiányzik, pedig még él. Cserébe szóhoz jut Vint Cerf, Tim Berners-Lee, Ray Tomlinson, Jerry Yang vagy éppen Shawn Fanning. A kevéssé szokványos bandából pedig beszerkesztették a *L0pht - a túlvilágról nem rég visszatért L0phtcrack törőprogramot összerakó csapat - két hackerének, Mudge-nak és Weld Pondnak 1998-as nyilatkozatát.

Az egész anyag csak pár másodperccel hosszabb kilencven percnél, simán ráférne egy TDK Chrome kazettára, hogy rongyosra hallgassuk. Nincs mentségetek nem letölteni és meghallgatni.

Internet egyszeregy

Néhol nagyokat egyszerűsít a Dragon Zoli által talált, az internet történetét bemutató oktatóvideó. Például az ARPA/DARPA, Rand, és a Bolt, Beranek and Newman sztorija önmagában is regényt tölt meg. Az operációs rendszerek, hálózati szoftverek története meg egy másik kötetet tölt meg - ennek mondjuk Hackers: Heroes of the Computer Revolution a címe. Ettől függetlenül, a videó remek áttekintés azoknak, akik csak ismerkednek a hálózat történetével. (Nem akarja valaki letesztelni mondjuk informatika órán?)


History of the Internet from PICOL on Vimeo.

Amikor egyszer csak menő lett az internet

Welcome to the Internet. No one here likes you.

We’re going to offend, insult, abuse, and belittle the living hell out of you. And when you rail against us with „FUCK YOU YOU GEEK WIMP SKATER GOTH LOSER PUNK FAG BITCH!1!!”, we smile to ourselves. We laugh at you because you don’t get it. Then we turn up the heat, hoping to draw more entertainment from your irrational fuming.

We will judge you, and we will find you unworthy. It is a trial by fire, and we won’t even think about turning down the flames until you finally understand.

Some of you are smart enough to realize that, when you go online, it’s like entering a foreign country … and you know better than to ignorantly fuck with the locals. You take the time to listen and think before speaking. You learn, and by learning are gladly welcomed.

For some of you, it takes a while, then one day it all dawns on you - you get it, and are welcomed into the fold.

Some of you give up, and we breathe a sigh of relief - we didn’t want you here anyway. And some of you just never get it. The offensively clueless have a special place in our hearts - as objects of ridicule. We don’t like you, but we do love you.

You will get mad. You will tell us to go to hell, and call us „nerds” and „geeks”. Don’t bother … we already know exactly what we are. And, much like the way hardcore rap has co-opted the word „nigger”, turning an insult around on itself to become a semiserious badge of honor, so have we done.

„How dare you! I used to beat the crap out of punks like you in high school/college!” You may have owned the playing field because you were an athlete. You may have owned the student council because you were more popular. You may have owned the hallways and sidewalks because you were big and intimidating. Well, welcome to our world.

Things like athleticism, popularity, and physical prowess mean nothing here. We place no value on them … or what car you drive, the size of your bank account, what you do for a living or where you went to school.

Allow us to introduce you to the concept of a „meritocracy” - the closest thing to a form of self-government we have. In The United Meritocratic nation-states of the Internet, those who can do, rule. Those who wish to rule, learn. Everyone else watches from the stands.

You may posses everything in the off-line world. We don’t care. You come to the Internet penniless, lacking the only thing of real value here: knowledge.

„Who cares? The Internet isn’t real anyway!” This attitude is universally unacceptable. The Internet is real. Real people live behind those handles and screen names. Real machines allow it to exist. It’s real enough to change government policy, real enough to feed the world’s hungry, and even, for some of us, real enough to earn us a paycheck. Using your own definition, how „real” is your job? Your stock portfolio? Your political party? What is the meaning of „real”, anyway?

Do I sound arrogant? Sure … to you. Because you probably don’t get it yet.

If you insist on staying, then, at the very least, follow this advice:

1) No one, ESPECIALLY YOU, will make any law respecting an establishment of religion, or prohibiting the free exercise thereof; or abridging the freedom of speech, or of the press; or the right of the people peaceably to assemble, and to petition the government for a redress of grievances.

2) Use your brain before ever putting fingers to keys.

3) Do you want a picture of you getting anally raped by Bill Clinton while you’re performing oral sex on a cow saved to hundreds of thousands of people’s hard drives? No? Then don’t put your fucking picture on the Internet. We can, will, and probably already HAVE altered it in awful ways. Expect it to show up on an equally offensive website.

4) Realize that you are never, EVER going to get that, or any other, offensive web page taken down. Those of us who run those sites LIVE to piss off people like you. Those of us who don’t run those sites sometimes visit them just to read the hatemail from fools like you.

5) Oh, you say you’re going to a lawyer? Be prepared for us to giggle with girlish delight, and for your lawyer to laugh in your face after he explains current copyright and parody law.

6) The Web is not the Internet. Stop referring to it that way.

7) We have already received the e-mail you are about to forward to us. Shut up.

8) Don’t reply to spam. You are not going to be „unsubscribed”.

9) Don’t ever use the term „cyberspace” (only William Gibson gets to say that, and even he hasn’t really used it for two or three books now). Likewise, you prove yourself a marketing-hype victim if you ever use the term „surfing”.

10) With one or two notable exceptions, chat rooms will not get you laid.

11) It’s a hoax, not a virus warning.

12) The internet is made up of thousands of computers, all connected but owned by different people. Learn how to use *your* computer before attempting to connect it to someone else’s.

13) The first person who offers to help you is really just trying to fuck with you for entertainment. So is the second. And the third. And me.

14) Never insult someone who’s been active in any group longer than you have. You may as well paint a damn target on your back.

15) Never get comfortable and arrogant behind your supposed mask of anonymity. Don’t be surprised when your name, address, and home phone number get thrown back in your smug face. Hell, some of us will snail-mail you a printed satellite photograph of your house to drive the point home. Realize that you are powerless if this happens … it’s all public information, and information is our stock and trade.

16) No one thinks you are as cool as you think you are.

17) You aren’t going to win any argument that you start.

18) If you’re on AOL, don’t worry about anything I’ve said here. You’re already a fucking laughing stock, and there’s no hope for you.

19) If you can’t take a joke, immediately sell your computer to someone who can. RIGHT NOW.

Pissed off? It’s the truth, not these words, that hurts your feelings. Don’t ever even pretend like I’ve gone & hurt them.

We don’t like you. We don’t want you here. We never will. Save us all the trouble and go away.

This page is a mirror of the original, posted at Deeplight.Net. It was written by Robert „redpaw” Jung, Webmaster, managing editor, chief techmonkey of Deeplight.

Mint a fontosabb klasszikus szövegekből, ebből is van magyar verzió.

’Amikor egyszer csak menő lett az internet’ tovább…