A digitális adatbázisok azért királyak, mert egy raklap, nyomtatásban már sehogy sem megszerezhető anyagot lehet letölteni róluk. A JSTOR-ban például fent van1 a Mississippi Review 47/48-as száma, ami később Storming The Reality Studio néven látott könyvben napvilágot.
A cyberpunk történetét kutatóknak, az alkalmanként előforduló posztmodern rizsa ellen kellően felvértezetteknek alap olvasmány a könyv. Szerepel benne az LSD után új örömöket találó Timothy Leary, de ott vannak a Mozgalom akkor még fiatal lázadói is. Ez az a pillanat, ahol a cyberpunk elkezd kanonizálódni. Valamivel több mint öt év és megjelennek a Time magazin címlapján, instant pánikot váltva ki az eredeti mozgalmárokból.
(Ahogy gondolkodhatnánk)
Ez a háború nem a tudósok háborúja volt, mindannyian részt vettünk benne. A tudósok a közös ügy érdekében félretették a szakmai rivalizálást, és mindent megtettek, hogy teljesítsék a váratlan megbízatást. Tanulságos, ugyanakkor felszabadító volt közös célért munkálkodni. Most sokuk számára úgy tűnik, hogy a közös munka a végéhez közeledik. Hogyan tovább?
A biológusok, de mindenekelőtt az orvostudomány számára egyszerű a döntés, végül is háborús munkájuk nem sokban tért el az addigitól. Sokan megszokott, békebeli laboratóriumaikban folytathatták a kutatást, s a kutatás célja sem változott lényegesen.
A fizikusok ellenben arra kényszerültek, hogy elhagyják a régi ösvényt, feladják egyetemi munkájukat, és idegen, pusztító gépezeteket tervezzenek, új módszereket találjanak. Jól végezték a dolguk, hisz a szerkezetek, melyeket terveztek, visszavonulásra késztették az ellenséget. Szorosan együttműködtek a szövetségesek fizikusaival. A cél lelkesítette őket. Egy nagy csapat tagjai voltak. Most, hogy küszöbön a béke, felmerül a kérdés, hol találnak majd érdemeikhez méltó célt.
’Vannevar Bush: Út az új gondolkodás felé’ tovább…
