'1993' címke archívuma.

„Hálóháló, van valaki a vonalban?”

„Tessék kicsit távolabb menni a készüléktől, mert gerjedünk.” Bőven nosztalgiázás, de azért végignézve a YouTube-on talált korai betelefonálós játékokat, egy ártatlanabb kor tárul elénk, ahol mondjuk nem funkcionális analfabétákat próbálnak magasan emelt díjas számok tárcsázására bíztatni. Emögött valószínűleg nem csak a kereskedelmi televíziózás eljövetele okozta műsorpolitikai változások vannak, hanem az a tény is, hogy egészen sokáig nem volt magától értetődő, hogy mindenkinek van telefonja…

Ahogy az se, hogy számítógépe, neadj’ konzolja. Így fordulhatott elő, hogy sikeres műsorrá válhatott a telefonon át irányított számítógépes játék közvetítése. A korszerű, touchtone (DTMF) rendszerű telefonok gombjai nyomásával irányíthatta a szerencsés betelefonáló a játékot, egészen hihetetlen otrombasággal.

Egészen valószerűtlen számomra az Elektor Kalandor koncepciója: leküldünk vidékre egy kocsit, hogy a Random család három percig játszhasson Super Mario-t, hattalmas nyereményekért. De úgy látszik, ekkora igény volt a számítógépes játékra, és kevés a hozzáférési lehetőség. supermario4ever írja:

1990-1993 között ment a TV1-en minden hétköznap 17.30 környékén. Nagyon élénken élnek bennem az emlékek. Ez volt az a műsor, amelyik megszerettette velem a Nintendót. Egy pár éve megvettem magamnak Dévényi Tibor: Három Kívánság c. könyvét annak reményében, hogy találok kulisszatitkokat a könyvből, és igen! Azt írja, hogy mivel a ’90-es évek elején még nemigen voltak nyomógombos telefonok, ezért ők maguk szolgáltatták a telefont azoknak a játékos kedvű gyerekeknek, akik jelentkeztek a játékba és kisorsolták. A hatos gomb nyomva tartásával irányították jobbra Mariót, a négyessel meg balra. Arra tisztán emlékszem, hogy 2 mario játék közül adták be az egyiket, vagy a Super Mario Bros, vagy a Super Mario Bros. 3 játékkal lehetett játszani.

Ha kivonjuk a „játszassunk konzolos játékot betelefonáló nézőinkkel” képletből a betelefonáló nézőt, akkor a Szegasztok c. műsort kapjuk. Hősünk, Martin, tökéletesen hozza a mindenki által ismert szomszédsrác-akinek-van-jó-gépe-de-nem-hagy-minket-is-kipróbálni figurát. És még ez se a fix.tv vagy hasonló rétegigényeket kiszolgálni kívánó csatorna, hanem a valószínűleg éppen a kísérleti műsorával radikálisan új nézőket hódító MTV.

Persze, nincs olyan, hogy elég számítógép, de azért ma már teljesen hihetetlen ez a fajta passzív számítógépezés. Ma már semmiképpen nem érdekes műsor azt nézni, ahogy Martin végigjátsza nekünk a játékot. (Érdekes lehet, hogy vajon mi ragadt rájuk/ránk ebből a közös ’gépezésből)

Zárásnak meg a szokásos mantrám: a fentieken kívül nem igazán találtam más videót, ej ej mi lesz így a kultúránkkal.

Cyberpunk! by Philip Elmer-DeWitt, David S. Jackson

In the 1950s it was the beatniks, staging a coffeehouse rebellion against the Leave It to Beaver conformity of the Eisenhower era. In the 1960s the hippies arrived, combining antiwar activism with the energy of sex, drugs and rock ’n’ roll. Now a new subculture is bubbling up from the underground, popping out of computer screens like a piece of futuristic HYPERTEXT (see margin).

They call it cyberpunk, a late-20th century term pieced together from CYBERNETICS (the science of communication and control theory) and PUNK (an antisocial rebel or hoodlum). Within this odd pairing lurks the essence of cyberpunk culture. It’s a way of looking at the world that combines an infatuation with high-tech tools and a disdain for conventional ways of using them. Originally applied to a school of hard-boiled science-fiction writers and then to certain semi-tough computer hackers, the word cyberpunk now covers a broad range of music, art, psychedelics, smart drugs and cutting-edge technology. The cult is new enough that fresh offshoots are sprouting every day, which infuriates the hard-core cyberpunks, who feel they got there first.

’Cyberpunk! by Philip Elmer-DeWitt, David S. Jackson’ tovább…

Ten Years After by Pat Cadigan

Has it really been ten years since cyberpunk SF (to use the instantly recognizable term) began sending its first ripples through the SF field? Well, more or less. It’s ten-ish, at least, so what the hell, let’s call it a decade. And during that entire time, I’ve refrained from writing manifestos, articles, position papers, or even letters to the editor - any editor — for whatever reason. One more voice in the controversy was only going to turn up the noise level, I reasoned, and besides, I was writing and I had a baby to take care of. When you’re trying to meet a deadline and you have to get up for a two A.M. feeding, your response to somebody’s diatribe is less along the lines of My esteemed colleague is stuffed full of wild blueberry muffins and more like For chrissakes, doesn’t this bozo have a life?

’Ten Years After by Pat Cadigan’ tovább…

Képes lap az internet előttről

A GIF News-t 1988 és 1993 közt jelent meg, előbb 320*300-as felbontásban később a bámulatos 640*480-ban. A magazin számítógépekről, hardverről-szoftverről szólt 256 színben - az internet mint olyan előtt vagyunk! -, kéthavonta négy lapban.

kicsinyített

katt a teljes méretért

A magazin utolsó három évének archívumát Jason Scottnak köszönhetően a Flickr-en át lehet nézni, sőt még kiállításmegynyitó-bejegyzés is van hozzá.

Beyond Cyberpunk: A Do-It-Yourself Guide to the Future

Gareth Branwyn: Beyond Cyberpunk

A végek mindig veszéllyel, románccal, utópikus lázálmokkal és nem kis mérték őrültséggel vannak töltve. Amikor Peter Sugarmannal elkezdtünk beszélni a Beyond Cyberpunk! HyperCard pakli létrehozásáról 1990-ben, a kibertér határfalvai még csak apró előőrsök voltak és a lakosság hackerek, kutatók, libertariánusok, akadémikusok, katonai szakértők és válogatott bohémek kusza tömege volt. Nagy izgatottság és hiperaktivitás kora volt ez. A cyberpunk tudományos-fantasztikus irodalom még mindig nagy inspirációja volt a kiberteret építő élcsapatnak, a Mondo 2000 a menő új magazin volt, a hackerközösség pedig még a sebeit nyalogatta az Operation Sundevil, a hacker rajtaütés eseményei után. A tudományos világ felfedezte magának a burjánzó cyberkultúrát, mint a posztmodernizmus kifejlett példáját, ahogy decentralizált, anarchikus struktúrájával, az emberi test virtualizációjával, multimédia és hipertextusok használatával történeteket és tudást társadalmilag konstruálnak. Donna Haraway és más társadalomtudósok a kiborg fogalmát kezdték használni az olyan ember/gép hibridek hasznos metaforájaként, amikké a huszadik század alkonyán váltunk.

szerkesztette: Gareth Branwyn, Peter B. Sugarman, Mark Frauenfelder, Ward Parkway. 1992.