A videotelefonálás egyike annak a három-négy dolognak, amelyek a tudományos fantasztikusság biztos markerei. És ezen még az sem változtat, hogy az elmúlt ötven évben mindig voltak olyan technológiák, amikkel meg tudták valósítani ezt a funkciót. Mostanra minden közepes mobiltelefon képes lenne videohívásokra, de még ez se változtatott az ötlet scifiségén. Szép lecke ez, nézzük a készülékeket.
A történet szinte törvényszerűen egy elfelejtett feltalálóval kezdődik. Az első képet is küldő telefont Dr Gregorio Y. Zara építette meg az MIT-n 1955-ben. Sokoldalú ember lehetett, mert emellett tevezett repülőgépmotort, tervezett propellert, épített robotot és ráadásul Miss Fülöp-szigetek 1933 volt a felesége. Valószínűleg volt mivel foglalkoznia a képtelefonos őrület helyett.
A Bell Labs 1956-ban mutatta be az első képtelefonját. Ez prototípus két másodpercenként frissítette a képet - az összehasonlítás kedvéért a film legalább 24 képkockát tartalmaz másodpercenként, a rajzfilmnek feleennyit is megbocsátunk - ami nagyon kevés ahhoz, hogy mozgásnak tűnjön. Ehhez a teljesítményhez három vonalra volt szüksége, egyre a küldött és egyre a fogadott kép számára. Emellett a videójelnek - de jó lesz ezt leírni - háromszázharmincháromszor annyi sávszélességre volt szüksége, mint egy sima hanghívásnak. Az utóbbi beérte 3000 hertz-cel, a videónak 1 MHz kellett, na de erre van a tömörítés. Az irányt valószínűleg jónak tartották az AT&T fejesei, mérnökeik voltak a problémák megoldására, sőt akkoriban még idő is volt elég, ezért folytatódott a fejlesztés.
A következő verzió az 1964-es New York-i világkiállításon mutatkozott be, ugyanott, ahol a színestévé is. Mod I-nek hívták, kellemes ellipszis keresztmetszetű dobozba szerelték, úgy nézett ki, mintha egy SF film díszlete lenne. A kép frissítés valamit javulhatott, a Wired szerint ezt további vonalak hozzáadásával érték el, A kiállítás idejére pár másik készüléket telepítettek a Disneylandbe is, a látogatók egymást hívhatták rajtuk. Bár a gépet kipróbálóknak nem tetszett a Picturephone, túl nagynak, nehézkesnek találták, míg a kép túl kicsi volt, az AT&T úgy gondolta, van még lehetőség az ötletben. És a mérnökök visszaültek a tervezőasztalhoz. (A japán mérnökök pedig leültek a fénymásolóhoz, 1969-re nekik is volt tárcsás képtelefonjuk a privateline.com szerint.)
A Picturephone szolgáltatás elsőként Pittsburgben indult el, később New Yorkban, Washingtonban és Chicagoban is. A pontos kezdete bizonytalan, 1965-től 1970-ig váltakozi, az biztosnak tűnik, hogy hetvenre minegyik városban elérhetővé vált a jövő telefonja. A Grand Central Station-ben még Picturephone fülkét is létrehoztak az utazóknak.
A készülék 1970-ben esett át az első nagy ráncfelvaráson, az ellipszoid-űrhajós külsőt lekerekített sarkú Jetsons stílusú doboz váltotta fel, ez volt a Mod II. Kezdjük a lényegnél, ez a készülék sem lett sikeresebb mint az elődje, sőt a Wikipedia szerint a rendszer sosem lépte át az ötszáz felhasználós határt. A maga módján pedig a Mod II. egészen okos volt, a Bell Labs egy kiadványa szerint még arra is képes volt, hogy egyes korabeli számítógépektől képet fogadjon. Az ugyan nem világos, hogy a minimális billentyűzettel felszerelt konzolon mit lehetett volna csinálni, de menőnek menő.
David Massey adatai szerint AT&T eredeti terve úgy hangzott, hogy a nyolcvanas évekre hárommillió előfizető kapcsolódik majd össze videótelefonon, amiből a cégnek évi ötmillió dollár bevétele lesz. Ehhez képest 1973-ra lemondtak arról, hogy a Mod II-es készülékeket tömegesen sikerülne eladni. A kényelmetlen kezelőszervek és a kis kép mellett az ár is a Picturephone ellen játszott. A szolgáltatás 121 dollárba került volna havonta, és erre jött még rá a 25 dolláros percdíj.
Utoljára a kilencvenes évek elején próbálkozott meg az AT&T a videótelefont eladásával. A rendszer neve VideoPhone 2500 volt, a bevezető ára pedig 1500 dollárra rúgott. Az 1993 feburári Focus magazinban már csak 999 dollár az készülék, a szolgáltatás pedig vadul sikeres az újságíró szerint. A cégnek komoly tevei vannak a VideoPhone-nal, több mint 25 országban akarják bevezetni, a menedzserek olyanokat nyilatkoznak, hogy „Az emberek készen állnak arra, hogy a videókommunikáció az életük részévé váljon” meg hogy „A jövőben a videótelefonok olyan elterjedtek lesznek, mint napjainkban a drótnélküli- és a mobil készülékek.” A VideoPhone-ra 1995-ben szögelik rá a koporsótetőt.
A mobiltelefonok viszonylag későn kerültek be a képbe. 1993-ban ugyan egy Daniel A. Henderson nevű feltaláló már készített egy Intellect nevű videotelefonálásra is alkalmas készüléket, ám főleg szabadalmakat és vállon veregetést gyűjtött be vele. Belőle sem vált a videohívások atyja. A készülék a Smithsonianban tekinthető meg. 1996 feburár 7-én már arról adott hírt a CNN, hogy küszöbön áll a három dimenziós videótelefon megjelenése. Van egy olyan érzésem, hogy ez egy végtelen történet.
Akit a téma bővebben érdekel, az szerintem a Bell Laboratories által kiadott Record 1969 május/júniusi számával kezdje - a bejegyzés képei is innen vannak -, amit Massey lelkesen beszkenelt, én pedig letükröztem ide: PDF.
Források:
- David Massey PicturePhone oldala prospektusokkal, AT&T kiadványokkal
- AT&T Technology Timeline - 1970’s
- A Tales of the Future Past a PicturePhone-ról
- Wikipedia: Picturephone
A vicc az egészben, hogy manapság rengeteg mobiltelefon képes erre, de senkit se ismerek, aki ezt ki is használná… Tehát szép és jó, de valahogy gyakorlati haszna nincs… Vagy csak azért, mert kényelmetlen videotelefonálni mobillal vagy csak azért, mert az emberek nem szeretik nagy tömegben használni az újdonságokat (pl. MMS-t se küldtem még soha, pedig szeretem az újdonságokat).
Mindenesetre a cikk érdekes és jó összefoglaló a témáról.
MMS-t talán egyszer. A videótelefon részt bekapcsoltam már a készülékemen, de egyrészt ötletem sem volt, kit hívhatnék, másrészt, az sem volt világos, miért tenném. Azt hiszem, ez egy olyan funkció, amire sosem volt igény akkor, amikor el akarták adni. Aztán jött a számítógép, amivel kényelmesebb talán összehozni, és úgy is csak a kontinensek által elválasztott ismerősök élnek vele.
Az írásnak meg igazából az elejét hiányolom, de egyszer ígérem megírom. Ott elkezdve, hogy már Bell is reménykedett a kép közvetítésében. :)
Kíváncsi leszek mit alakít a legújabb versenyző, a FaceTime.
Gáspár Norbert Pál és kelt! Gyikok!Hát azért nem használják a képtelefonálást, mert sokkal drágább, erre nem gondoltok?
A sosem volt jövő 2011 júniusában megérkezik Magyarországra.
Úgy hívják, ACN.
Atyaúrég, MLM kell a telekommunikációs szolgáltatások eladásához? Hova jutottunk.