ArchivePage 3 of 11

Adott pillanatban jó ötletnek tűnt: cypherpunkok

Published
by
kelt
on 2009. július 18.
in magyarázésszöveg
. 0 Hozzászólás

A cypherpunkok a kedvenc csoportom a kilencvenes évekből. Főleg azért, mert képes vagyok eltekinteni attól, hogy a kriptoanarchista jövőben bárki vehetne magának a vaterán bérgyilkost. Vagy legalábbis a csoport leghangosabb tagját, Timonthy C. May-t nem zavarná, ha vehetne, valamelyik fiókjában talán még a kód is megvan egy gyilkosbérlő szolgáltatáshoz.

A kilencvenes évek elején minden adott volt ahhoz, hogy beszédtéma legyen a polgári használatú titkosítás, a polgári szabadságjogok és az, hogy mennyire kell szabadjára engedni a rendőröket és a titkosszolgákat. Pont kilencvenben lezajlott az Operation Sundevil, aminek keretében megpróbáltak egy csapat hackert begyűjteni egy ellopott AT&T dokumentum miatt. A razziára válaszul megszületett az Electronic Frontier Foundation, a visszanézve nagy csinnadrattával előadott kisszerű eseményeket pedig megírta Bruce Sterling a Hacker Crackdownban.

A kilencvenes évek elején született meg a katonai erősségű brutálisan erős, értelmes idő alatt feltörhetetlen titkosítást kínáló Pretty Good Privacy is. A szoftver hamarosan megtalálta az útját az Egyesült Államokon kívülre, a program alkotója ellen pedig vizsgálat indult, mert a 40 bitnél hosszabb kulcsot használó rejtjelek exporttilalom alá estek. Így vetült Philip Zimmermannra a fegyverkereskedelem gyanúja.

clipperchip

Clipper chip (fotó: Matt Blaze)

És persze a kilencvenes évek elején támadt az NSA-nek az a remek ötlete, hogy biztonságos, lehallgatástól védett telefont ad az amerikai állampolgárok kezébe. A Clipper chippel felszerelt készülékek tulajdonosai annak biztos tudatában beszélhették meg ügyeiket, hogy kizárólag az NSA tud belehallgatni a társalgásba. A kulcs letéten (key escrow) alapuló megoldás természetesen nem tetszett a szakembereknek, gyorsan ki is derítették, hogy a clipperes titkosítás viszonylag egyszerűen törhető.

Az elérhető erős titkosításra épülő új világban hívők a Cypherpunks - illetve részben a Codepunks - levelezőlistán gyülekeztek. Felkerültek a Wired magazin második számának borítójára, a csoportról Steven Levy írta a cikket. Pár héttel később szerepeltek a Village Voice-ban és a Whole Earth Review-ben is. A szekér elindult.

A Clipper mellett ezer téma foglalkoztatta a csoport tagjait. Volt szó lenyomozhatatlan, a fizikai mivoltában létező pénz minden hasznos tulajdonságával rendelkező, erős titkosítással létrehozott fizetőeszközökről, adatkikötőkről, orgyilkos piacokról, adóelkerülésről, kemény matematikai problémákról és azok elegáns programozásbeli megoldásairól. A végtelen flameháborúk közepette egy olyan világ készült, ami sosem köszöntött be, amit ma legjobban talán Stephenson A nagy Simoleon botrány novellája alapján lehet elképzelni.

Aztán a Clipper elbukott, a vizsgálat befejeztével Zimmermann piacra lépett a PGP-vel, és - ahogy Clay Shirky írja 2003-as visszatekintő cikkében - a kormány rájött, hogy az emberek igazából nem akarják titkosítani a beszélgetéseiket. Ezzel nagyjából vége is volt a dalnak. Az évtized szólhatott volna a privacy-ről, de nem tette. Az ezerféle makacs emberből összeálló lista egészen sokáig húzta, a birkatürelmű John Gilmore-nak 1997-ben lett elege belőlük, ekkor hagyott fel a Cypherpunks lista hosztolásával, ám a továbbköltöző csapat még évekig levelezgetett. 2001-ből még lehet találni CP levelezést, de az már tényleg csak az árnya volt az eredeti listának.

A csoport nézeteit a May által szerkesztett Cyphernomicon foglalja össze legjobban. A dokumentum brutálisan hosszú, sima formázás nélküli szövegben is több mint egy megabájt - az Ulysses másfél, Joyce nyert - cserébe bődületesen redundáns is. Beleolvasni viszont mindenképpen ajánlott. A kevéssé tágtűrésű olvasók a True nyms and crypto anarchy című sokkal rövidebb May írással próbálkozhatnak.

Újságkivágás-gyűjtemény

Linkek

Code Rush

Published
by
gazs
on 2009. július 14.
in magyarázésmultimédia
. 0 Hozzászólás

Apropó Netscape, a napokban tette szabad licensz alá David Winton dokufilmes a Netscape ópenszószolásáról és az utána következő egy évről, egészen az AOL-felvásárlásig készült dokumentumfilmjét, a Code Rusht. Érdekes módon alig van szó benne szabad/nyílt forrásról, helyette viszont látunk túl nagyra nőtt startupot, az első dotcom aranyláz nyomait és hackereket természetes környezetükben, a CRT fényében. (köztük egy fiatal jwz-t, akiről kiderül, hogy tetszett neki a Hackers film)

Netscape és a webes operációs rendszer

Published
by
gazs
on 2009. július 8.
in szöveg
. 0 Hozzászólás

Nem szokásunk aktuális hírekre reagálni, most mégse tudjuk megállni az ujjal mutogatást és a gúnyolódást, de legalábbis azt, hogy csendben és zárójelben megjegyezzük: nem a Google gondolta először, hogy egy böngésző és más semmi, a felhasználó vágya csak ennyi volna, hanem már a Netscape is. És annak a történetnek a végét jól ismerjük.

June 17, 1996 9:00 AM ET <br/> Netscape’s Andreessen eyes ’Internet OS’ <br/> MOUNTAIN VIEW, Calif. — Netscape Communications Corp. is attacking a number of fronts to convince customers that it still has a technological lead over rapidly approaching competition. Netscape will spin off a new subsidiary within the next month to focus on creating software for non-PC platforms, said sources close to the company.

Later this summer, Netscape will roll out a comprehensive Internet strategy that will position its servers and browser as a next-generation Internet-based operating system.

„Major new releases of our browser is a 12-month thing,” Chief Technology Officer Marc Andreessen said during an interview with PC Week at Netscape’s headquarters here last week. „Major releases of operating systems like Cairo or Copland take five years. So anything [like Java] integrated into an [operating system] is outdated the day [the operating system] ships.”

The only difference technically between Netscape’s Navigator browser and a traditional operating system is that Navigator will not include device drivers, Andreessen said.

In addition, Netscape began laying plans last week for the next-generation Navigator, code-named Galileo, and the next major release of its SuiteSpot server applications, code-named Orion, as part of its intranet framework.

„Netscape has good technology and good ideas,” said a vice president of IS at a major financial institution based in Boston who requested anonymity. „But the key for them is to make the story compelling enough that I will be interested in paying extra for technologies that I might be getting free from other vendors.”

Netscape’s as-yet-unnamed subsidiary will focus on delivering Navigator derivatives for such products as network computers, personal digital assistants and set-top boxes, said sources.

Set to be announced within the next couple of weeks, the subsidiary will likely form alliances with other vendors that are developing both hardware and software for non-PC platforms, sources added.

Netscape’s umbrella platform strategy involves releasing new and unified APIs this year for Navigator and SuiteSpot that will enable development of client/ server applications for the intranet, said Andreessen.

For example, Netscape will release new APIs for its Mail, News, Catalogue, Directory and Enterprise servers that enable corporations to create applications that leverage the underlying messaging and communications capabilities of each product. On the client side, Netscape will release connections that will more closely link Navigator to databases.

Netscape is also forming an object linking strategy to enable client-side objects and applets to communicate over the Internet with server-based applications. The framework and APIs will be based on the recently introduced Java API, called RMI (remote method invocation), and a CORBA (Common Object Request Broker Architecture)-based model, IIPO.

According to sources, Netscape will base its work on a Java-to-CORBA integration technology being developed by PostModern Computing Technologies Inc., an object-oriented application development tool vendor based here that recently merged with database connectivity vendor Visigenic Inc., of San Mateo, Calif.

In the meantime, Netscape plans to stay a step ahead of its competition with new versions of Navigator and SuiteSpot. The Galileo upgrade, due by the end of the year, will include offline Web browsing capabilities, integrated groupware replication functionality based on the company’s Collabra Share groupware, and enhanced Web site and application creation tools, according to Andreessen.

Létezik-e „hackeretika” a 90-es években?

Published
by
kelt
on 2009. július 6.
in magyarázésszöveg
. 0 Hozzászólás

Szabályosan égő, hogy eddig nem ajánlottuk Steven Mizrach Létezik-e „hackeretika” a 90-es években? című egészen jó cikkét. A magát a cikk írásakor kiberantropológusnak aposztrofáló tudós huszonkilenc, különböző forrásból összeszedett szöveg alapján vizsgálta, hogy a kilencvenes évek hackerei milyen szabályok mentén határozák meg magukat.

A szövegek között számtalan klasszikus darab van - például A Hacker kiáltványa - de megtalálhatóak közöttük olyan, mára közel beszerezhetetlen források is, mint egy-egy hackeres rendezvényhez tartozó WELL vitafórum. Aztán vannak szövegek, amiket le lehet vadászni a netről, de eszembe se jutott volna, ha nincs a cikk. Már ezért megéri belenézni az írásba.

Mizrach arra jut a vizsgálat végével, hogy bár vannak olyan egyének, akik a hackeretika létét is elutasítják, illetve a kilencvenes évek etikai rendszere részben más, mint a hatvanas évek MIT-s, Stanfordos komputervarázslóinak szabályai, nem etikátlanok a kilencvenes évek hackerei sem.

A magyar fordításban a Replikában megjelent cikk épp nem tölthető le a folyóirat honlapjáról - régebben pedig fent volt - szerencsére a Társadalomkutatás.hu-n keresztül még el lehet érni a (PDF)-et. Ha az se menne, akkor van sokkal jobb angol eredeti, és ha szépen megkértek, mi is feltöltünk egy példányt.

Itt jelezném, hogy remek - de tényleg, ha csak ezt az egy papírt írta volna, már az is elég lenne a boldoggá avatáshoz - professzornak van oldala is a világhálón, ami őrzi a legszebb kilencvenes éveket. Még MIDI zene is van rajta, húsz perce az szól.

Cyberpunk tudományosan

Published
by
kelt
on 2009. július 3.
in kiindulópont, magyarázésszöveg
. 0 Hozzászólás

mreviewA digitális adatbázisok azért királyak, mert egy raklap, nyomtatásban már sehogy sem megszerezhető anyagot lehet letölteni róluk. A JSTOR-ban például fent van1 a Mississippi Review 47/48-as száma, ami később Storming The Reality Studio néven látott könyvben napvilágot.

A cyberpunk történetét kutatóknak, az alkalmanként előforduló posztmodern rizsa ellen kellően felvértezetteknek alap olvasmány a könyv. Szerepel benne az LSD után új örömöket találó Timothy Leary, de ott vannak a Mozgalom akkor még fiatal lázadói is. Ez az a pillanat, ahol a cyberpunk elkezd kanonizálódni. Valamivel több mint öt év és megjelennek a Time magazin címlapján, instant pánikot váltva ki az eredeti mozgalmárokból.

  1. JSTOR login persze kell, de az tényleg minden bokorban és könyvtárban van. ↩

IBM daloskönyv

Published
by
gazs
on 2009. július 1.
in Uncategorizedésforrás
. 0 Hozzászólás
EVER ONWARD - EVER ONWARD!
We’re bound for the top to never fall!
Right here and now we thankfully
Pledge sincerest loyalty
To the corporation that’s the best of all!
Our leaders we revere, and while we’re here
Let’s show the world just what we think of them!
So let us sing, men! SING, MEN!
Once or twice then sing again
For the EVER ONWARD I.B.M.

A fenti dal, bármilyen meglepő, a hivatalos, céges IBM daloskönyvből való, amiben különféle népszerű slágerek dallamára többek között az elnököt, az alelnököket, a kincstárost, a főmérnököt és az igazgatótanács különböző tagjait éltetik.

A hacker mitológiában, ahogy a Xerox PARC a tűz ellopásának helyszíne, az IBM a Sötét Birodalom, ahol mint egy japán megakorporációban, millió nyüzsgő dolgozó futkorászik fekete öltönyben és fehér ingben, szállítva a száztíz százalékos teljesítményt a megrendelőknek. Az általános számítógép-ellenes hangulat is az IBM miatt indult: az első nagy megrendeléstől kezdve a lyukkrtyás Hollerith-gépek a teljes társadalmi ellenőrzést jelképezték és próbálták a gyakorlatban is véghezvinni. Az a világ, amiből a mai digitális kultúra kinőtte magát, ezzel teljesen szembemegy, a feszültség az eső pillanattól látszik, ahogy azt Steven Levy könyvében is olvashatjuk.: az IBM 704 az őshackereknek Az Ellenség volt, ami az operátoraival és a batch-feldolgozású rendszerével kiölt minden örömöt a számítógépekből. (valahol volt egy digizett változat, vajon hova rejthettük?)

Egyetlen apró lábjegyzet szükséges még a dolog kontextusba helyezéshez: a daloskönyvet a harmincas években adta ki a cég, s a hatvanas évekig volt aktív használatban, amikor egy igazgató- és menedzsmentstílus-váltással az indoktrináció kevésbé nyilvánvaló módjai kerültek előtérbe. Az Ever Onward viszont, amennyire tudjuk (tényleg citation needed, szóljatok ha van infó) még mindig felhangzik egy-egy céges eseményen.

Videotelefon szép és esős időre

Published
by
kelt
on 2009. június 27.
in Uncategorizedésmagyaráz
. 0 Hozzászólás

A feltöltő szerint valamikor a hetvenes években készült a lentebb látható, a jövőt bemutató film a brit General Post Office berkein belül. (Belőlük lesz majd később British Telecom, meg aztán BT.) A szokásos videotelefonáláson túl szerepel benne valami ultraviola fényre érzékeny, fixírozást nem igénylő papírral történő fénymásolás/faxolás is, ahol a képet a telefon képernyője vési rá a papírra.

(via John Naughton)

Galántai Zoltán: A biopunktól a sciencepunkig

Published
by
kelt
on 2009. június 23.
in Uncategorized
. 2 Hozzászólás

Amikor James D. Watson, aki Francis Crickkel közösen fejtette meg a DNS-kódot, először tartott előadást kutatási eredményeiről a Cold Spring Harbor-i vírus szimpóziumon 1953-ban, a magyar származású Szilárd Leó – Watson szavaival élve – „kevésbé tudományos módon reagált”. Ugyanis azt kérdezte, hogy: „Tudják-e szabadalmaztatni?” Mármint a DNS-t. Arra a válaszra pedig, hogy az ilyesmi kizárólag a gyakorlatban is hasznosítható találmányok esetében lehetséges, azonnal rávágta, hogy: „Akkor talán helyezzék a DNS-t szerzői jogvédelem alá”.

Ami az első Szilárd-féle felvetést illeti, az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1980. június 16-án (amúgy minimális többséggel, mindössze 5:4 arányban) valóban ki is mondta, hogy egy Ananda Chakrabarty nevű kutató szabadalmaztathat olyan, genetikailag manipulált mikroorganizmust, ami képes a tengeri olajszennyeződések felzabálására. Ugyanis, miként már egy 1952-es legfelsőbb bírósági állásfoglalásban olvasható, „minden a nap alatt, amit ember alkotott, szabadalmaztatható”. Mármint amennyiben új és amennyiben nem kézenfekvő ötleten alapul – függetlenül attól, hogy élő dologról van-e szó vagy sem. Még akkor is, ha azért volt szükség a Diamond vs. Chakrabarty perre, mert az amerikai szabadalmi hivatal nem így gondolta. ’Galántai Zoltán: A biopunktól a sciencepunkig’ tovább…

Whole Earth Catalog

Published
by
gazs
on 2009. június 19.
in kiindulópontésmagyaráz
. 0 Hozzászólás

Whole Earth Catalog

Amikor a digitális kultúra történetéről beszélünk, könnyen eredeztethetjük vissza az egészet az amerikai katonai-ipari komplexumig. Pedig, ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, hamar rátalálunk egy első ránézésre eléggé valószerűtlen csoportra is, az ellenkulturális mozgalomra. Ahogy Fred Turner rámutat, a hatvanas években erőre kapó ellenkulturális mozgalomnak két fő irányzata volt az Egyesült Államokban: az új baloldal és az új kommunalisták. Kapásból az elsőre gondolunk, amikor az ellenkultúra kapcsolatát keressük a digitális kultúrával, hiszen ennek a csoportnak volt a jelszava a hatvanas évek közepén bevezetett számítógépes katalógusrendszer ellen, hogy I am a human being, do not fold, spindle or mutilate me. Az új kommunalisták viszont nekünk most egy sokkal érdekesebb csoport. A hatvanas-hetvenes években a korábbiakhoz képest lehetetlensok ember kelt útra, hogy az addigi társadalomtól függetlenül működő új kommunákat hozzanak létre. Ők egyáltalán nem írtóztak a technológiától, sőt, olyan eszközöket láttak benne, amivel egy jobb világot lehet felépíteni.

Ennek a csoportnak volt a programadó lapja, elsődleges művelődési pontja, fóruma, enciklopédiája az 1968 és 1972 között kiadott Whole Earth Catalog, ami sokáig csak egy ezen felnőtt generációnak a közös háttérismeretét jelentette, az utóbbi pár évben került újra elő, pont mint közös gyökere az infóhippiknek, a zöld mozgalomnak, meg gyakorlatilag mindennek, ami utána következett. A katalógusban minden megtalálható volt, ami egy kommuna életéhez kellhet, a földműveléstől az ön-művelésig, útközben szót ejtve a csillagászatról és Buckminster Fuller geodézikus gömbjeiről is, valóban úgy érezhette az olvasó, hogy kezében fogja a kulcsot az élethez, a világmindenséghez meg mindenhez. „Olyanok lettünk, mint az Isten,” csavarja ki a bibliai idézetet Stewart Brand a Katalógus bevezetőjében, „ideje belejönnünk.”

Az összes cikket, leírást és ajánlást a katalógus körül hamar kialakuló közösség hozta össze, stílusában olyan az egész, mintha egy négyszáz oldalon keresztül folyó BoingBoing lenne. (Ahogy a BB elődjének is tartja a Katalógust).

Egész könyveket lehetne róla írni, és írtak is, most csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a WholeEarth.com címen digitálisan hozzáférhető beszkennelt PDF-ként az összes példány, beleértve a lapot folytató CoEvolution Quarterly számait is. Vegyétek, de legalábbis lapozzatok bele. Persze igazán akkor üt, ha valóban kézbeveszed, de a tartalom és a lelkesedés szkennelve is átjön.

Egyéb olvasnivaló a Katalógusról:

Mesék a hálózatról

Published
by
kelt
on 2009. június 12.
in kiindulópont, magyarázésmultimédia
. 0 Hozzászólás

Don’t tell anyone this isn’t what we’re supposed to be working on.

(Ray Tomlinson, miközben kitalálta az e-mailt)

Idén egy csomó remek dolog negyven éves. Például a UNIX, az Arpanet és Roy barátunk a sas leszálltból. Ezek közül a világháló elődjéről készített remek emlékező podcastsorozatot a brit Open University. A kezdő beszélgetés John Naughtonnal, az egyik kedvenc brit újságírómmal és a Open University oktatójával készült. Naughtonnak többek között úgy van köze az internettörténethez, hogy írt egy remek könyvet - amit a Worldshotson laudáltam már hosszasan - a hálózatról, azokról az atyjákról, akiket ismerünk, illetve azokat, akiket el szoktunk felejteni.

A felvezető beszélgetésben is ezek a témák kerülnek elő. Aztán pedig megszólalnak maguk a legendák. Paul Baran fájóan hiányzik, pedig még él. Cserébe szóhoz jut Vint Cerf, Tim Berners-Lee, Ray Tomlinson, Jerry Yang vagy éppen Shawn Fanning. A kevéssé szokványos bandából pedig beszerkesztették a *L0pht - a túlvilágról nem rég visszatért L0phtcrack törőprogramot összerakó csapat - két hackerének, Mudge-nak és Weld Pondnak 1998-as nyilatkozatát.

Az egész anyag csak pár másodperccel hosszabb kilencven percnél, simán ráférne egy TDK Chrome kazettára, hogy rongyosra hallgassuk. Nincs mentségetek nem letölteni és meghallgatni.