ArchivePage 2 of 11

Micro Men

alexander-armstrong-micro-001

Meglepően hiányosak ismereteink a brit mikroszámítógép-forradalomról, azon túl, hogy we bought it to help with your homework, meg hogy a BBC támogatásával egészen korán és hatalmas hévvel vágtak bele a számítógépes ismeretek univerzalizálásába. Amire átcsorgott hozzánk a határon egy pár ZX Spectrum, odaát már rég kipukkant a kezdeti lelkesedés lufija.

Ezért is különösen érdekes a nemrégiben bemutatott Micro Men c. BBC-s tévéfilm, ami a két korabeli rivális, (Sir) Clive Sinclair és az Acorn vezetője, Chris Curry vetélkedését mutatja be. A film ráadásul amellett, hogy remek forrás, egészen kellemesen gunyoros is, meg se próbál hősöket faragni az azóta lovaggá ütött, majd a valóságtól egyre inkább eltávolodott Sir Clive-ból, a szépen csendben hátsófiókba süllyesztett az azóta kártyaleolvasókkal foglalkozó Chris Curryből, illetve az egész szituációból, ahogy egy gyakorlatilag hiúságon alapuló személyes konfliktuson bukott meg a brit számítógépipar. For want of a nail…

A Micro Men a Sinclair Radionics zuhanórepülésekor kapcsolódik a történetbe, amikor az egyre inkább meg nem értett zseni, Clive megbízza tanítványát és jobbkezét, Curryt, hogy egy addig zsebben tartott spinoffvállalatot készítsen elő mentőcsónaknak arra az esetre, ha a Radionics teljesen csődbemenne ésvagy az állam teljesen kitúrná Clive-ot. Curry számítógépkit fejlesztésébe kezd az új cégben, majd miután Clive látványosan nem hisz a termékben, inkább kilép és saját vállalatot indít osztrák technológus barátjával. Ebből lesz az Acorn, ami bár fiatal, dinamikus és főleg agilis, a Sinclair-nek mégis előbb sikerül piacra dobnia a számítógépét, amiről közben rájöttek, hogy mégiscsak jó ötlet volt. Innen kezdve vérre megy a harc, egymást próbálják jobb és olcsóbb gépekkel sarokba-, illetve a piacról leszorítani.

A legnagyobb csatájukat a BBC Computer Literacy tenderéért vívják meg: a győztes gép lesz a BBC programjának középpontja, amin minden középiskolában tanítani fognak és minden a gyereke jövőéért aggódó szülő meg fog majd venni csemetéjének. A tendert orrhossznyi előnnyel végül az Acorn nyeri, belőle lesz a BBC Micro (amire írják aztán az Elite-et).

De nem csak az Elite születik ekkor:

Jet Set Willy! Sabre Wulf!
Lords of Midnight! Underwurlde!
Dark Star, Transam, Ant Attack!
and of course, Manic Miner
The Hobbit and Knight Lore and Elite

Sir Clive nagy bánatára a találmányait szinte csak játékra használják, semmi komolyra és hasznosra, bárhogy is pozícionálja. Ráadásul a sokkal ambíciózusabb projektjét, az elektromos autót, mindenki csak kiröhögi — még akkor is, amikor már úgy-ahogy elkészült. A Segway-hez hasonlóan a kudarcot és a kuriózumot egyenlő arányban keverő járgányon a film tanulsága érkezik: ha Sir Clive kicsit engedett volna a valóságtól elrugaszkodó fejlesztéseiből és hallgatott volna az őt körülvevő mérnökökre, a Silicon Fen a mai napig kulcsszereplője lehetne a számítógépiparnak. Így viszont maradtunk egy szerencsétlen, alig húsz km/h-val közlekedő elektromos papuccsal, amíg a Microsoft és a PC-gyártók elhúztak a belső sávban.

c5-430

For the purposes of the narrative, írják rögtön a film elején, some scenes have been invented. Egyelőre nem sikerült rajtakapni, hol is csalnak, a legvalószerűtlenebbül hangzó jelenet mindenesetre megtörtént: Sir Clive valóban összeverekedett Curryvel egy kocsmában az Acorn Sinclairt alázó reklámkampánya miatt.

COCOM és Magyarország

A rendőr-főkapitányságok állambiztonsági szervei, a III/I, III/II, III/III és III/IV Csoportfőnökségek és más elhárító szervezetek által szakmányban készített Napi Operatív Információs Jelentésekből (NOIJ) közölhetünk két szövegrészletet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának folyóiratának jóvoltából. Az Orbán-Schwarczkopf Balázs által a COCOM-tól a SZETÁ-ig, Kadhafitól a Vörös Brigádokig című cikkben megjelenetett NOIJ-ek nem csak a felsült mainframe számítógép vásárlásról számolnak be, hanem a Kadhafi Zöld könyve által keltett kisebb felfordulásról, vagy a szaporodó CB-sek megfigyeléséről is érdekes részleteket ismertet.

A BRFK Állambiztonsági Szerve 1982. évi 22. számú jelentéséből, 1982. február 26.

  1. ATA

A VIDEOTON Elektronikai Vállalat székesfehérvári törzsgyára tárgyalásokat folytat az amerikai CONTROL DATA Corporation (CDC) ausztriai leányvállalatával, Cyber típusú számítógép vásárlása ügyében. A CDC képviselői a legutóbbi megbeszélésen tájékoztatták a VIDEOTON-t, hogy az USA Kereskedelmi Minisztériuma a CDC Export-Licenc irodának visszaadta a Cybor engedélyezési dossziét. Indokuk az volt, hogy a VIDEOTON „rendezetlen ügyei” (embargó kijátszó importok beszerzési csatornái), valamint amerikai nemzetbiztonsági szempontok miatt „nem lehet ilyen áru címzettje”. A Kereskedelmi Minisztérium megjegyzésében utalt arra, hogy amennyiben a magyar vállalat „rendezetlen ügyeit” felszámolja, felszólítja a CDC-t az engedélyeztetési eljárás ismételt beindítására.

Megjegyzés:

Előzmény szerepel az 1981. VIII. 31-i 146 sz. napi információs jelentésünkben.

Intézkedés:

A BM III/II-6. és BM III/II-9. Osztályt tájékoztatjuk.

[ÁBTL 2. 7. 1. NOIJ, BRFK 22-1-1982.]

A III/I. Csoportfőnökség 1982. évi 56. számú jelentéséből, 1982. március 19.

3.

A Külügyminisztérium Műszaki Osztálya az utóbbi időben több olyan elektronikus alkatrész beszerzését kérte kölni külképviseletünktől, amelyek embargós listán vannak. Az egyik ilyen rendelés során az Enatechnik cég düsseldorfi irodája közölte, hogy a megrendelt alkatrészek a szocialista országokba nem szállíthatók, így nincs módjuk azokat eladni a nagykövetségeknek sem.

A rendelést végül személyes átvétel, készpénzfizetés és név nélküli számla kiállítása mellett teljesítették.

Intézkedés:

Tájékoztatjuk a BM III/II. Csoportfőnökséget.

[ÁBTL 2. 7. 1. NOIJ, III/I. 56-3-1982.]

Sente, ami legyőzte az Atarit

1982 jó év volt a Nolan Bushnellre, ez például kiderüli a fenti interjúból. Egy évvel később már nem lenne ennyire kiegyensúlyozott, 83-ban már elkezdett összezuhanni a videojáték-piac. A rend csak a Nintendo Entertainment System sikerével állt helyre, de addig el kellett telnie pár évnek.

A lazán csak inventor extraordinaire-ként bemutatott Bushnell mesél az első játékáról, a Spacewar!-klón, Computer Space-ről, ami a játékosok többségének túl bonyolult volt. Megtudjuk, hogy a céget ketten alapították, fejenként 250 dollárt beletéve.

Azt is megkérdezik Bushelltől, hogy mit válaszol azokra a véleményekre, amik szerint a videojátékok károsak a gyerekekre. (Szó esik a videojátékok előtt álló, nagyobb összegeket bedobáló gyerekekről is.) Az Atari atyja szerint a magyarázat a jövőtől, az ismeretlentől való félelem. Bushnell szerint a játékok által komoly számítógépes tudást lehet szerezni, meg lehet tanulni például programozni.

Egészen klasszikus, azóta ezerszer hallott kérdések és válaszok várják a nézőket a videóban. A végén szerencsére visszabillen Bushnell tervei felé a beszélgetés, szó esik például arról a jövőről, amiben utazás helyett egy távoli városban kibérelt robot szemeivel néznénk szét.

Ha már címnek átvettük Bushnell szóviccét, el is magyarázom. Az Atari neve a góból származik, azt az állást hívják így, amikor egy kőnek, kőcsoportnak csak egy élete van. Ilyenkor ha a gazdája nem védi meg valahogyan, a következő körben bekeríthető és levehető az a csoport. A sente ezzel szemben az, aki támad, akinél a kezdeményezés van. Bushnellnek volt később, 1984-ben Sente nevű cége, ám az nem lett olyan híres, mint az Atari.

Minden, amit a hálózatról tudni illett

Az Astrobase BBS szövegfájljai közül szedtem le a tankonyv.exe nevű önkicsomagoló anyagot. Volt hozzá manuál is, de magabiztos felhasználóként bele se néztem, pedig ott írják is, hogy

A TANKONYV.EXE állományban az IIF és a SZÁMALK Infonet Kft. által először 1993 elején megrendezett „IIF felhasználói tanfolyam” III. moduljához írt jegyzet hipertext változata található.

Tulajdonképpen jól is jártam, mert így váratlanul ért a csoda, ami a legalább hat Y(es) lenyomása és a HALOZAT.BAT elindítása után várt. DOS-os, hipertextes, állítható háttér- és betűszínű tananyagot rakott össze a magyar internet egyik ősapja, Drótos László.

tankonyv_1

A könyvre rá is kérdeztem a MEK-en és úgy általában a kultúra jövőjén munkálkodó Lacinál. Átadom a szót:

A 90-es évek elején kezdtünk el hálózathasználati tanfolyamokat tartani a ZMNE-n (leginkább könyvtárosoknak), amiket a Hungarnet és az NIIF támogatott. Ez a DOS-os hipertext az elsõ verziója volt a tananyagnak, ami később kibővítve könyvben is megjelent és HTML verzió is készült.

Több dolgot is csináltam annak idején ezzel a Hyplus hipertext programmal. Akkor a web még alig volt ismert és bonyolult volt egy webszerverhez hozzáférést szerezni, ezért ez egy egyszerűbb eszköz volt arra, hogy a hipertext újszerű lehetõségeit bemutassam. Csináltam például egy informatikai témájú könyvet, ezt, úgy tudom, elég sok helyen használták a felsőoktatásban. Itt a „DOS EXE” a Hyplus verzió, amit később HTML-be is áttettem, ez utóbbi az új MEK-ben is megvan.

És volt egy szótanító alkalmazás is, ami már a tartalombővítést is bátorította, vagyis hogy a felhasználó is szerkessze a hipertextet.

tankonyv_2

A hipertextes motor minden lényegeset tud. A linkek mentén történő ugrálás mellett van benne jegyzetfüzet, ahová az érdekes dolgokat el lehet rakni, sőt még kereső is. A program XP vagy DOS-Box alatt gond nélkül beröccenthető, érdemes ránézni.

A tankönyvet nem tükröztük le, mert a fájl elérhető a MEK-ből is, akkor meg hová ugráljunk.

„UNIX rendszer. Ezt ismerem.”

Ismerős, ugye? Egy pár igazi profin kívül az összes geek évekig nevetett a Jurassic Park jellegzetes számítógépes jelenetén, ahol a fenti mondatok elsütése után Lex egy 3D-s felületen navigálva kereste az ajtózáró parancsot. Mert ilyen ugye nincsen? De volt.

A Lex által használt program a File System Navigator, és az SGI - amivel egyébként is tele van a film - IRIX nevű UNIX rendszerén fut. Siliconbunny oldaláról, ahonnan a lentebbi képet is loptam, még egy ELF binárist is le lehet tölteni, ha valakinek van kéznél 5.3-as vagy újabb rendszere.

fsn

Az FSN egyébként arra is bizonyíték, hogy mindent kitaláltak már ezerszer, például a Bumptop is csak beáll egy hosszú sor végére.

Shannon, az informatika atyja (vendégposzt)

Németh Ádám, akinek a kandallópárkánya - ha lesz egyszer - egészen biztosan neves informatikusokat ábrázoló akciófigurákkal lesz tele, hívta fel a figyelmünket a UC.tv Claude Shannon emlékvideójára. Mivel a beillesztett multimédiát előbb-utóbb úgyis megeszi a bitrozsda, lentebb Ádám azt is kifejti, miért bújtunk ki mindnyájan Shannon köpönyegéből.

Shannon volt az az ember, aki rájött arra, hogy a világ digitalizálható. Rájött arra, hogy a világ hogyan osztható nullákra és egyesekre; hogy a képben, a videóban, a hangban, a szagban, abban, ahogy elmeséljük a történeteinket, a lepkében, a fában, a virágban mi a közös: a bit.

Elkészítette azt a kommunikációs modellt, ami egyrészt bekerült az általános iskolás hatodik osztályos nyelvtankönyvbe, másreszt előrevetítette az internet, de inkább a mobiltelefon-hálózatok és banki rendszerek létrejöttét. (Igazából a titkosításokban és a vonalzaj szűréseben segítenek.)

Ő jött rá arra, hogy a telefonközpontokban használt áramkörok hogyan feleltethetőek meg a száz evvel korabban élt Boole halmazelméletének, ily módon a krumpliábrakat egyrészt gépre vive, másreszt kitalálva az ÉS- és a VAGY-kaput, ami a digitális számítástechnika, sőt, elektronika alapja. Ebből fraktálszerűen gyűrűzött ki a digitális, majd a hálózati kor. Az, hogy minden információ letárolható, az hozzállást változtathat meg.

Igazából Dijsktra kezdte el kapisgálni, hogy dolgokat osztályozunk, és végül Booch tette lehetővé, hogy bármi elé - legyen az program, kütyü, cég, kémiai vagy fizikai reakció, biológiai folyamat, társas, emberi kapcsolat - odaállva el tudom kezdeni elemezni. De ehhez előtte kell a bit. Kell tudnom, hogy a dolgok a legvégen valaminek a jelenlétével vagy épp hiányaval leképezhetőek.

Buttás Levente: Számítógépes underground folyóiratok (a diskmag)

A lent közölt írás Buttás Levente szakdolgozatának egy munkaváltozata, amit a végső változat elkészültéig rakunk ki, lapátolós animáltgif kresztábla, under construction. Mindenesetre már most köszönjük a szerzőnek a remek forrást..

pdf változat

Bevezetés

Van egy olyan, az informatikával szoros kapcsolatban álló szociológiai jelenség, amelyet tudományos keretek között eddig meglehetősen kevesen vizsgáltak: ez a számítógépes underground hirtelen felvirágzása a 80-as évek elején, ami kisebb- nagyobb változásokkal azóta is tart. Ez az underground viszonylag gyorsan, már a 80-as évek végére elég határozottan tagolódott, legelőször is illegális és legális részre osztódva, és ekkorra már jelentős produktivitást tudhatott magáénak, aminek hajtómotorja egy meglehetősen fiatal, jellemzően középiskolás-egyetemista korú réteg volt, ugyanis kialakult, különvált a legális underground egy jellemző formája, az úgynevezett demóscene. Ennek a szubkultúrának létrejött egy sajátos önkifejezési, kommunikációs módja, illetve az ezt biztosító sajátos kiadványtípusa, melynek evolúciója és virágzása az ezredfordulóig lényegében véget is ért. Ez az egyedülálló forma az, amit a scene csak diskmag-nek hív. Mivel magam is a nyolcvanas évek közepe, általános iskolás korom óta foglalkozom számítógépekkel és szemlélője, néha aktív résztvevője is voltam ennek a szubkultúrának, régóta foglalkoztatnak a fent leírt sajátosságok kialakulásának okai, a fejlődés folyamata, és mindenekelőtt maguk az alkotások, amelyek – mondhatni máig érezhetően – hatottak világlátásomra, a technikához és a kommunikációhoz való viszonyomra.

A kutatásaim során eddig nem igazán találkoztam olyan munkával, amely a diskmag-ek jellegzetességeit, történetét, hatását próbálta volna meg feltárni és közzé tenni, ezért is érlelődött bennem már jó ideje a gondolat, hogy ennek magam vágok neki. Az anyag gyűjtése és rendszerezés során végül annyi információt halmoztam fel, hogy jelen dolgozat megírásakor leginkább azt kellett meghatároznom, mi az, amit ki kell hagynom. A terjedelmi korlátok sok nehéz döntés elé állítottak, de vigasztal az a tudat, hogy a munkát folytathatom, hiszen egyre inkább érzem, csupán egy nagy út elején járok. Jelen dolgozat bevezetést ad e különös világba, és megpróbálja bemutatni egy, a témába tartozó, sajátos és meghatározó magyar kiadvány történetét is.

’Buttás Levente: Számítógépes underground folyóiratok (a diskmag)’ tovább…

A Cypherpunk’s Manifesto

Privacy is necessary for an open society in the electronic age. Privacy is not secrecy. A private matter is something one doesn’t want the whole world to know, but a secret matter is something one doesn’t want anybody to know. Privacy is the power to selectively reveal oneself to the world.

If two parties have some sort of dealings, then each has a memory of their interaction. Each party can speak about their own memory of this; how could anyone prevent it? One could pass laws against it, but the freedom of speech, even more than privacy, is fundamental to an open society; we seek not to restrict any speech at all. If many parties speak together in the same forum, each can speak to all the others and aggregate together knowledge about individuals and other parties. The power of electronic communications has enabled such group speech, and it will not go away merely because we might want it to.

Since we desire privacy, we must ensure that each party to a transaction have knowledge only of that which is directly necessary for that transaction. Since any information can be spoken of, we must ensure that we reveal as little as possible. In most cases personal identity is not salient. When I purchase a magazine at a store and hand cash to the clerk, there is no need to know who I am. When I ask my electronic mail provider to send and receive messages, my provider need not know to whom I am speaking or what I am saying or what others are saying to me; my provider only need know how to get the message there and how much I owe them in fees. When my identity is revealed by the underlying mechanism of the transaction, I have no privacy. I cannot here selectively reveal myself; I must always reveal myself.

Therefore, privacy in an open society requires anonymous transaction systems. Until now, cash has been the primary such system. An anonymous transaction system is not a secret transaction system. An anonymous system empowers individuals to reveal their identity when desired and only when desired; this is the essence of privacy.

Privacy in an open society also requires cryptography. If I say something, I want it heard only by those for whom I intend it. If the content of my speech is available to the world, I have no privacy. To encrypt is to indicate the desire for privacy, and to encrypt with weak cryptography is to indicate not too much desire for privacy. Furthermore, to reveal one’s identity with assurance when the default is anonymity requires the cryptographic signature.

We cannot expect governments, corporations, or other large, faceless organizations to grant us privacy out of their beneficence. It is to their advantage to speak of us, and we should expect that they will speak. To try to prevent their speech is to fight against the realities of information. Information does not just want to be free, it longs to be free. Information expands to fill the available storage space. Information is Rumor’s younger, stronger cousin; Information is fleeter of foot, has more eyes, knows more, and understands less than Rumor.

We must defend our own privacy if we expect to have any. We must come together and create systems which allow anonymous transactions to take place. People have been defending their own privacy for centuries with whispers, darkness, envelopes, closed doors, secret handshakes, and couriers. The technologies of the past did not allow for strong privacy, but electronic technologies do.

We the Cypherpunks are dedicated to building anonymous systems. We are defending our privacy with cryptography, with anonymous mail forwarding systems, with digital signatures, and with electronic money.

Cypherpunks write code. We know that someone has to write software to defend privacy, and since we can’t get privacy unless we all do, we’re going to write it. We publish our code so that our fellow Cypherpunks may practice and play with it. Our code is free for all to use, worldwide. We don’t much care if you don’t approve of the software we write. We know that software can’t be destroyed and that a widely dispersed system can’t be shut down.

Cypherpunks deplore regulations on cryptography, for encryption is fundamentally a private act. The act of encryption, in fact, removes information from the public realm. Even laws against cryptography reach only so far as a nation’s border and the arm of its violence. Cryptography will ineluctably spread over the whole globe, and with it the anonymous transactions systems that it makes possible.

For privacy to be widespread it must be part of a social contract. People must come and together deploy these systems for the common good. Privacy only extends so far as the cooperation of one’s fellows in society. We the Cypherpunks seek your questions and your concerns and hope we may engage you so that we do not deceive ourselves. We will not, however, be moved out of our course because some may disagree with our goals.

The Cypherpunks are actively engaged in making the networks safer for privacy. Let us proceed together apace.

Onward.


Eric Hughes kiáltványa körülbelül egy évvel a cypherpunks csapat első találkozója után született. Bár a szöveg nem kezdődik olyan erősen, mint May „kísértet járja be Európát” parafrázisa, de nagy igényeket és nagy ígéreteket ír le. Megjelenése után sokan felkapták a kiáltványt, rivaldafénybe állítva a csoportot. Például a kiáltvány 1993-as megjelenését követően születtek a Wired, a Village Voice és a Whole Earth Review-ban a cypherpunkokról szóló cikkei. Az erős szöveg választ is provokált, Bram Cohenét, a Bittorrent atyjáét hamarosan ki is rakjuk.

The Crypto Anarchist Manifesto

A specter is haunting the modern world, the specter of crypto anarchy.

Computer technology is on the verge of providing the ability for individuals and groups to communicate and interact with each other in a totally anonymous manner. Two persons may exchange messages, conduct business, and negotiate electronic contracts without ever knowing the True Name, or legal identity, of the other. Interactions over networks will be untraceable, via extensive re- routing of encrypted packets and tamper-proof boxes which implement cryptographic protocols with nearly perfect assurance against any tampering. Reputations will be of central importance, far more important in dealings than even the credit ratings of today. These developments will alter completely the nature of government regulation, the ability to tax and control economic interactions, the ability to keep information secret, and will even alter the nature of trust and reputation.

The technology for this revolution—and it surely will be both a social and economic revolution—has existed in theory for the past decade. The methods are based upon public-key encryption, zero-knowledge interactive proof systems, and various software protocols for interaction, authentication, and verification. The focus has until now been on academic conferences in Europe and the U.S., conferences monitored closely by the National Security Agency. But only recently have computer networks and personal computers attained sufficient speed to make the ideas practically realizable. And the next ten years will bring enough additional speed to make the ideas economically feasible and essentially unstoppable. High-speed networks, ISDN, tamper-proof boxes, smart cards, satellites, Ku-band transmitters, multi-MIPS personal computers, and encryption chips now under development will be some of the enabling technologies.

The State will of course try to slow or halt the spread of this technology, citing national security concerns, use of the technology by drug dealers and tax evaders, and fears of societal disintegration. Many of these concerns will be valid; crypto anarchy will allow national secrets to be trade freely and will allow illicit and stolen materials to be traded. An anonymous computerized market will even make possible abhorrent markets for assassinations and extortion. Various criminal and foreign elements will be active users of CryptoNet. But this will not halt the spread of crypto anarchy.

Just as the technology of printing altered and reduced the power of medieval guilds and the social power structure, so too will cryptologic methods fundamentally alter the nature of corporations and of government interference in economic transactions. Combined with emerging information markets, crypto anarchy will create a liquid market for any and all material which can be put into words and pictures. And just as a seemingly minor invention like barbed wire made possible the fencing-off of vast ranches and farms, thus altering forever the concepts of land and property rights in the frontier West, so too will the seemingly minor discovery out of an arcane branch of mathematics come to be the wire clippers which dismantle the barbed wire around intellectual property.

Arise, you have nothing to lose but your barbed wire fences!


A szöveget a Cypherpunks lista egyik vezéralakja Timothy C. May írta 1988-ban. Először a Crypto ’88 konferencián olvasta fel, majd később az 1989-es és ’90-es Hackers konferencián is beszélt a titkosítós szép új világról. A szöveg aztán előkerült 1992-ben a Cypherpunks alapítógyűlésén is. Tegyük gyorsan hozzá, a csoportnak volt saját kiálványa is, amit Eric Hughes írt, az a holnapi program.

UNIX, első kiadás

A sokáig elveszettnek hitt elsőkiadású Unix rendszert sikerült újraélesztenie a unixtörténettel foglalkozó Warren Toomey szoftverrégésznek. Az 1971-ben elkészült Ur-Unix eredetileg PDP-11-en futott, és szinte valószerűtlenül hasonlít a leszármazottjaira.

Ken Thompson és Dennis Ritchie egy PDP-11 terminálja előtt

Ken Thompson és Dennis Ritchie egy PDP-11 terminálja előtt

A rendszer kódját pár éve találták meg legépelve egy füzetben, a kinyomtatott assembly utasítások mellett kommentekkel és a lap szélére írt megjegyzésekkel. A Toomey vezette csoport a lapokat beszkennelte, OCR-ezte, az egészből egy kritikai kiadást szerkesztve, innen már csak nehezebb lett a feladatuk: Münchhausen-szerűen a hajuknál fogva kellett kihúzniuk magukat a semmiből, nem lévén korabeli assemblerük. Miután a kernelt sikerült működősbe hozni, egy 1972-es mentésből származó userlanddel jött létre a működő elsőkiadású Unix.

A restaurációs folyamatot részletesen Toomey a USENIX ’09 konferencián mutatta be, az előadásán emellett részletesen kitér arra, mikre kell ügyelni a restaurálásnál, illetve annak érdekében, hogy a jövőben is működésbe hozhatóak legyenek a jelen számítógépes artefaktumai. (Az előadáshoz tartozó cikk itt található)

Az operációs rendszer már a fejlesztésnek ebben a szakaszában hierarchikus fájlrendszert kezelt, egy csatolási ponttal, mappákkal-almappákkal, preemtív multitasking rendszerű volt és képes volt párhuzamosan több felhasználót is kezelni, akiknek e-mail, több programozási nyelv (assembly, Fortran, Basic) és egy shell is rendelkezésre állt. Magyarul pont olyan volt, mint a mostani Unix- és -szerű rendszerek, csak kicsiben. Éppen csak egy fájó hiányossága van: nincsenek benne pipe-ok, ezt csak később, a harmadik kiadásban építették bele.

bejelentkezés, ls

Ráadásul az egész rendszer a Caldera (ma már: SCO) BSD-szerű Ősi Unix licensze alatt bármilyen célra (például a rendszer lelkében könyékig turkálásra) szabadon használható. A futtatásához mindössze egy PDP-11 emulátorra van szükség és a rendszer lemezképére — vagy ízlés szerint akár le is fordíthatjuk magunknak.

Az egésznek az apropója a most nyáron negyven éves UNIX, amiről közben Duke Nukem Forever tempóban írom a rendszer történetét és jelentőségét összefoglaló cikket, csak ez a forrás volt annyira érdekes, hogy megérdemlejen egy önálló bejegyzést. Stay tuned.

Linkek