Cyberculture.hu

„Tessék kicsit távolabb menni a készüléktől, mert gerjedünk.” Bőven nosztalgiázás, de azért végignézve a YouTube-on talált korai betelefonálós játékokat, egy ártatlanabb kor tárul elénk, ahol mondjuk nem funkcionális analfabétákat próbálnak magasan emelt díjas számok tárcsázására bíztatni. Emögött valószínűleg nem csak a kereskedelmi televíziózás eljövetele okozta műsorpolitikai változások vannak, hanem az a tény is, hogy egészen sokáig nem volt magától értetődő, hogy mindenkinek van telefonja…

Ahogy az se, hogy számítógépe, neadj’ konzolja. Így fordulhatott elő, hogy sikeres műsorrá válhatott a telefonon át irányított számítógépes játék közvetítése. A korszerű, touchtone (DTMF) rendszerű telefonok gombjai nyomásával irányíthatta a szerencsés betelefonáló a játékot, egészen hihetetlen otrombasággal.

Egészen valószerűtlen számomra az Elektor Kalandor koncepciója: leküldünk vidékre egy kocsit, hogy a Random család három percig játszhasson Super Mario-t, hattalmas nyereményekért. De úgy látszik, ekkora igény volt a számítógépes játékra, és kevés a hozzáférési lehetőség. supermario4ever írja:

1990-1993 között ment a TV1-en minden hétköznap 17.30 környékén. Nagyon élénken élnek bennem az emlékek. Ez volt az a műsor, amelyik megszerettette velem a Nintendót. Egy pár éve megvettem magamnak Dévényi Tibor: Három Kívánság c. könyvét annak reményében, hogy találok kulisszatitkokat a könyvből, és igen! Azt írja, hogy mivel a ’90-es évek elején még nemigen voltak nyomógombos telefonok, ezért ők maguk szolgáltatták a telefont azoknak a játékos kedvű gyerekeknek, akik jelentkeztek a játékba és kisorsolták. A hatos gomb nyomva tartásával irányították jobbra Mariót, a négyessel meg balra. Arra tisztán emlékszem, hogy 2 mario játék közül adták be az egyiket, vagy a Super Mario Bros, vagy a Super Mario Bros. 3 játékkal lehetett játszani.

Ha kivonjuk a „játszassunk konzolos játékot betelefonáló nézőinkkel” képletből a betelefonáló nézőt, akkor a Szegasztok c. műsort kapjuk. Hősünk, Martin, tökéletesen hozza a mindenki által ismert szomszédsrác-akinek-van-jó-gépe-de-nem-hagy-minket-is-kipróbálni figurát. És még ez se a fix.tv vagy hasonló rétegigényeket kiszolgálni kívánó csatorna, hanem a valószínűleg éppen a kísérleti műsorával radikálisan új nézőket hódító MTV.

Persze, nincs olyan, hogy elég számítógép, de azért ma már teljesen hihetetlen ez a fajta passzív számítógépezés. Ma már semmiképpen nem érdekes műsor azt nézni, ahogy Martin végigjátsza nekünk a játékot. (Érdekes lehet, hogy vajon mi ragadt rájuk/ránk ebből a közös ’gépezésből)

Zárásnak meg a szokásos mantrám: a fentieken kívül nem igazán találtam más videót, ej ej mi lesz így a kultúránkkal.