'Uncategorized' kategória archívuma.

A hálózat? Részletkérdés!

This brochure outlines, in general terms, the future role of Western Union as a nationwide information utility, which will enable subscribers to efficiently, immediately, the required information flow to facilitate the conduct of business and other affairs.

Ezzel az egy szép mondattal kezdődik az utóbbi év leglenyűgözőbb dokumentuma. A szöveget 1965-ben írták, jóval azelőtt, hogy az ARPANET első gépét bekapcsolták volna. Ennek ellenére az írás nem igazán szól a hálózat kiépítéséről. A legnagyobb geek mítoszt, az internet teremtéstörténetét, egészen más megvilágításba helyezi ez az ötletelős üzleti dokumentum. A héroszaink - Baran, Licklider, Taylor stb - hőstette egyszercsak szükségszerűséggé válik.

Nagy teljesítményű számítógpek vannak, létezik nagysebességű adatátvitel, minden más csak mérnöki probléma, mint annak idején a villamosenergia-hálózat kialakítása volt. Az áramos hasonlatot tovább is viszi a szöveg. Az energiát termelő turbina folyamatosan fejlődött, de a lényege nem változott meg soha. Hasonló a Western Union szerint a számítógép is. Gyorsabb lesz, erősebb, hatékonyabb, de a lényege marad. Ha belegondolunk, a személyi számítógépekig ez az állítás igaz is marad.

A Western Union jövője csak kicsit hasonlít napjainkra. Nincsenek például olyan számítógépes telefonfülkék, ahonnan adatokat lehetne lekérni a digitális közművet használni. Vannak közös könyvtári katalógusok, azonnal frissülő tőzsdei adatok, sőt a netről még azt is meg lehet tudni, mennyit késik a vonat. Számítási kapacitást akár ma is tudunk bérelni, de ’65 óta párszor megjárta az útját az inga az erős felhő és az erős munkaállomás között.

  • Western Union Strategic Plans (PDF)

1971: Chilét bedrótozzák

A hetvenes évek legelején a bőven fejlődő országnak számító Chilében szocialista elnököt választottak, Salvador Allendét. Az elnök a neki jutott három év alatt telexvonalba és kibernetikába próbálta önteni a demokráciát - aztán jött a CIA, csúnya sztori - felépítve a Cybersyn nevű gazdasági ellenőrző, döntéssegítő információs rendszert.

A megtervezésére Stafford Beer angol kibernetikust és operációkutatót kérték fel, aki megépítette a Cybersyn nevű készüléket. A mostani internethez hasonlóan az egész országot behálózó rendszer gyakran frissülő, zoomolható adatokat szolgáltatott volna az állam gazdaságáról, egészen az egyes üzemek szintjéig lemenve.

A Cybersyn-be több szinten be lehetett nyúlni. Lett volna irányítóterem a gyárakban, és minden szinten egészen a chilei elnöki palotáig, a La Monedáig. A valóban megépített irányítószobával azonban voltak apróbb gondok Greg Borenstein lentebb beágyazott videoesszéje szerint. A helyiséget a mindentudás szolgálatába állították, az állam összes információját lehívni képes vezetőségnek nem volt eszköze a folyamatokba való beavatkozásba. A fennmaradt fotókon se papír, se kimenő információk küldésére szolgáló gép, még egy telefon sem figyelhető meg.

Borenstein előadásának hozzászólásai között akadnak olyan Cybersyn-kutatók, aki vitatják a kutató értelmezését. Barry Clemson szerint a rendszer nem központi irányításról szólt, ezért is nincs telefon a La Mondeda vezérlőjében telefon. Első blikkre az elmélet és a megvalósult berendezésben foglalt elvek különbségét vitatják. Érdemes beleolvasni.

Hasonlókat ír a rendszer mögötti elvekről a Cybersn.cl is. Ideális, kész állapotában a rendszer a helyi, üzemszintű autonómia megőrzéséről szólt volna. Csak azok a döntések kerültek volna magasabb szintre, amit helyben X ideig nem tudtak megoldani. Egyébként kizárólag az adatok mennek a legfelsőbb irányítószoba felé.

IBM 360/50, ilyen vas szűrte az adatokat Chilében (fotó: (IBM)

A rendszer mögötti munka egy részét emberek végezték. A távoli helyekről nem digitális adatokat kapott a rendszer, hanem egy ad hoc telexes megoldással küldték be. A vonal másik végén más emberek betáplálták az adatokat a rendszerbe, ami a központ közelében már tartalmazott igazi számítógépeket is, ezek valósították meg a statisztikai funkciókat.

A Cybersyn nem bizonyíthatta be, hogy valóban működőképes. Az irányítóközpont, a Cyberstride számítógépes szoftver, a helyi gazdaság kibernetikus modellje elkészültek, az előző kormány által beszerzett telexeket pedig használatba vették. Hogy pontosan mi működött is, és mi volt csak kész, azt nehéz eldönteni. 1972 októberében a napi kétezer üzenetet küldő telexhálózat segítségével a chileiek ki tudták kerülni a sztrájkoló fuvarosok által elfoglalt pontokat, mozgásban tartva a gazdaságot. A folytatás tartalmazott volna „digitális bázisdemokrácia” modult is, amin az emberek jelezhették volna elégedettségüket, illetve véleményezhettek volna szavazásra bocsátott kéréseket. Ezt a Project Cyberfolk nevű ötletet csak két városban tesztelték, és ott is nagy volt a gyanakvás vele kapcsolatban.

A folyamatos üzemet azonban megakadályozta a CIA által támogatott Augusto Pinochet 1973 szeptemberében végrehajtott puccsa. Allendét vagy megölték vagy öngyilkos lett, Beer vagy elmenekült vagy nem is volt az országban, az általa kiképzett emberek egy része túlélte az államcsínyt, az irányítóterem viszont nem, azt szétkapták Pinochet emberei.

Források:

Microsystem: rendszerépítés a rendszerváltás előtt

Magyarországon két területen van jelenleg igazi verseny, igazi konkurencia, az egyik a taxizás, a másik, azt hiszem a számítástechnika. Közös jellemzőjük az, hogy viszonylag kis tőkével, az elmúlt években kis tőkével lehetett indulni, így sokan elkezdtek itt egy munkát. Saját eszközeikkel, saját fejükkel, saját tehetségükkel.

Így kezdi a mondókáját Vadász Péter, a Microsystem Kisszövetkezet elnöke 1988-ban, a Magyar Filmhíradó Krónikájában. Az 1983-ban alapult cég a műsor készítésének évében 1 milliárdos forint forgalmat bontolított, vagyona 200 millióra rúgott. A cég gépeket épített alkatrészekből, szoftvereket írt, célrendszereket szállított, például a kórházak számára. A cég készíti el a Híradó 1988-ban elkészülő új, direkt híradós célokra épített hatos stúdiójának számítógépes rendszerét, adásszerkesztő rendszerrel együtt.

A Microsystem később részvénytársasággá alakult, és az egyik legnagyobb magánkézben levő, magyar tulajdonú céggé nőtte ki magát. A Könyvtári Figyelő szerint a cég még 1993 júliusában behozta az országba az amerikai Compuserve internetszolgáltatást, amin számos külföldi lapot és szolgáltatást lehetett elérni, majd még ugyanabban az évben csődbe ment.

Minden, amit a hálózatról tudni illett

Az Astrobase BBS szövegfájljai közül szedtem le a tankonyv.exe nevű önkicsomagoló anyagot. Volt hozzá manuál is, de magabiztos felhasználóként bele se néztem, pedig ott írják is, hogy

A TANKONYV.EXE állományban az IIF és a SZÁMALK Infonet Kft. által először 1993 elején megrendezett „IIF felhasználói tanfolyam” III. moduljához írt jegyzet hipertext változata található.

Tulajdonképpen jól is jártam, mert így váratlanul ért a csoda, ami a legalább hat Y(es) lenyomása és a HALOZAT.BAT elindítása után várt. DOS-os, hipertextes, állítható háttér- és betűszínű tananyagot rakott össze a magyar internet egyik ősapja, Drótos László.

tankonyv_1

A könyvre rá is kérdeztem a MEK-en és úgy általában a kultúra jövőjén munkálkodó Lacinál. Átadom a szót:

A 90-es évek elején kezdtünk el hálózathasználati tanfolyamokat tartani a ZMNE-n (leginkább könyvtárosoknak), amiket a Hungarnet és az NIIF támogatott. Ez a DOS-os hipertext az elsõ verziója volt a tananyagnak, ami később kibővítve könyvben is megjelent és HTML verzió is készült.

Több dolgot is csináltam annak idején ezzel a Hyplus hipertext programmal. Akkor a web még alig volt ismert és bonyolult volt egy webszerverhez hozzáférést szerezni, ezért ez egy egyszerűbb eszköz volt arra, hogy a hipertext újszerű lehetõségeit bemutassam. Csináltam például egy informatikai témájú könyvet, ezt, úgy tudom, elég sok helyen használták a felsőoktatásban. Itt a „DOS EXE” a Hyplus verzió, amit később HTML-be is áttettem, ez utóbbi az új MEK-ben is megvan.

És volt egy szótanító alkalmazás is, ami már a tartalombővítést is bátorította, vagyis hogy a felhasználó is szerkessze a hipertextet.

tankonyv_2

A hipertextes motor minden lényegeset tud. A linkek mentén történő ugrálás mellett van benne jegyzetfüzet, ahová az érdekes dolgokat el lehet rakni, sőt még kereső is. A program XP vagy DOS-Box alatt gond nélkül beröccenthető, érdemes ránézni.

A tankönyvet nem tükröztük le, mert a fájl elérhető a MEK-ből is, akkor meg hová ugráljunk.

IBM daloskönyv

EVER ONWARD - EVER ONWARD!
We’re bound for the top to never fall!
Right here and now we thankfully
Pledge sincerest loyalty
To the corporation that’s the best of all!
Our leaders we revere, and while we’re here
Let’s show the world just what we think of them!
So let us sing, men! SING, MEN!
Once or twice then sing again
For the EVER ONWARD I.B.M.

A fenti dal, bármilyen meglepő, a hivatalos, céges IBM daloskönyvből való, amiben különféle népszerű slágerek dallamára többek között az elnököt, az alelnököket, a kincstárost, a főmérnököt és az igazgatótanács különböző tagjait éltetik.

A hacker mitológiában, ahogy a Xerox PARC a tűz ellopásának helyszíne, az IBM a Sötét Birodalom, ahol mint egy japán megakorporációban, millió nyüzsgő dolgozó futkorászik fekete öltönyben és fehér ingben, szállítva a száztíz százalékos teljesítményt a megrendelőknek. Az általános számítógép-ellenes hangulat is az IBM miatt indult: az első nagy megrendeléstől kezdve a lyukkrtyás Hollerith-gépek a teljes társadalmi ellenőrzést jelképezték és próbálták a gyakorlatban is véghezvinni. Az a világ, amiből a mai digitális kultúra kinőtte magát, ezzel teljesen szembemegy, a feszültség az eső pillanattól látszik, ahogy azt Steven Levy könyvében is olvashatjuk.: az IBM 704 az őshackereknek Az Ellenség volt, ami az operátoraival és a batch-feldolgozású rendszerével kiölt minden örömöt a számítógépekből. (valahol volt egy digizett változat, vajon hova rejthettük?)

Egyetlen apró lábjegyzet szükséges még a dolog kontextusba helyezéshez: a daloskönyvet a harmincas években adta ki a cég, s a hatvanas évekig volt aktív használatban, amikor egy igazgató- és menedzsmentstílus-váltással az indoktrináció kevésbé nyilvánvaló módjai kerültek előtérbe. Az Ever Onward viszont, amennyire tudjuk (tényleg citation needed, szóljatok ha van infó) még mindig felhangzik egy-egy céges eseményen.

Videotelefon szép és esős időre

A feltöltő szerint valamikor a hetvenes években készült a lentebb látható, a jövőt bemutató film a brit General Post Office berkein belül. (Belőlük lesz majd később British Telecom, meg aztán BT.) A szokásos videotelefonáláson túl szerepel benne valami ultraviola fényre érzékeny, fixírozást nem igénylő papírral történő fénymásolás/faxolás is, ahol a képet a telefon képernyője vési rá a papírra.

(via John Naughton)

Galántai Zoltán: A biopunktól a sciencepunkig

Amikor James D. Watson, aki Francis Crickkel közösen fejtette meg a DNS-kódot, először tartott előadást kutatási eredményeiről a Cold Spring Harbor-i vírus szimpóziumon 1953-ban, a magyar származású Szilárd Leó – Watson szavaival élve – „kevésbé tudományos módon reagált”. Ugyanis azt kérdezte, hogy: „Tudják-e szabadalmaztatni?” Mármint a DNS-t. Arra a válaszra pedig, hogy az ilyesmi kizárólag a gyakorlatban is hasznosítható találmányok esetében lehetséges, azonnal rávágta, hogy: „Akkor talán helyezzék a DNS-t szerzői jogvédelem alá”.

Ami az első Szilárd-féle felvetést illeti, az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1980. június 16-án (amúgy minimális többséggel, mindössze 5:4 arányban) valóban ki is mondta, hogy egy Ananda Chakrabarty nevű kutató szabadalmaztathat olyan, genetikailag manipulált mikroorganizmust, ami képes a tengeri olajszennyeződések felzabálására. Ugyanis, miként már egy 1952-es legfelsőbb bírósági állásfoglalásban olvasható, „minden a nap alatt, amit ember alkotott, szabadalmaztatható”. Mármint amennyiben új és amennyiben nem kézenfekvő ötleten alapul – függetlenül attól, hogy élő dologról van-e szó vagy sem. Még akkor is, ha azért volt szükség a Diamond vs. Chakrabarty perre, mert az amerikai szabadalmi hivatal nem így gondolta. ’Galántai Zoltán: A biopunktól a sciencepunkig’ tovább…

Illik, nem illik

A Netikettet igazi szép nevén RFC 1855-nek hívják és Sally Hambridge állította össze. A dokumentum 1995 októberében jelent meg az Internet Engineering Task Force (IETF) kiadásában. Az eredeti verzió erre található: RFC 1855. Hambridge írása nem a legelső ilyen dokumentum - maga is huszonnyolc forrást idéz a bibliográfiájában köztük a Usenet FAQ-ját - viszont ez az a variáns, amire nyugodtan vissza lehet mutogatni.

A dokumentumnak magyar fordítása is készült. Az első verzió Négyesi Károly munkája, de létezik egy sokkal szórakoztatóbb, kommentekkel kiegészített verzió is, ami Varga Ákos Endre, azaz Hamster nevét dicséri.

Az írás olyan illemszabályokat gyűjt össze, mint hogy:

„Tisztában kell lenned azzal, hogy a talk megzavarja a másik embert. Csak a rendeltésének megfelelően használd. Soha ne talk-olj idegenre! Ne is csodálkozz, ha a hívott fél nem örül neked.”

Vagy amit tegnap a Microsoft is megsértett a Windows 7 béta kiadása közepette:

„Gondoskodj arról, hogy a népszerű (és nagymennyiségű) információnak elegendő sávszélesség jut.”

Ezek azok a szabályok, amiket Gervai Péter a netre özönlő Sulinetes felhasználók tanrendjének részévé tett volna, hogy a magyar végtelen szeptember elviselhető legyen az öreg rókáknak.

A Netikett különböző verzióival tele a magyar net - többnyire ezer éve nem frissített latin-1 kódolású fájlok - mi sem lehettünk meg tükrözés nélkül.

Netikett gyűjtemény:

Charta a digitális örökség védelméről

Külön oldalra raktuk az UNESCO chartáját a digitális örökség védelméről, vehetjük afféle credonak:

A digitális örökség az emberi tudás és kifejezésmód egyedülálló forrásaiból áll. Kulturális, nevelésügyi, tudományos és adminisztratív forrásokat foglal magába, valamint technikai, jogi, orvosi és más információkat, melyek digitálisan lettek megalkotva, vagy létező analóg forrásokból digitális formába lettek öntve. Abban az esetben, ha ezek a források „digitálisan születtek”, semmilyen más formában nem léteznek, csak digitálisan.

A digitális anyagok szövegekből, adatbázisokból, álló és mozgó képekből, hanganyagokból, grafikákból, szoftverekből és weboldalakból állnak, széles körű és növekvő mértékű formátumok között. Gyakran múlékonyak, és átgondolt gyártást, kezelést és menedzsmentet igényelnek, hogy fennmaradhassanak.

Ezen források közül számos tartós értékkel és jelentőséggel bír, és így egy olyan örökség részét képezi, melyet meg kell védeni és meg kell őrizni a jelen és a jövő generációi számára. Ez az egyre növekvő örökség bármely nyelven, a világ bármely területén, és az emberi tudás vagy kifejezésmód bármely területén létezhet.

Amikor egyszer csak menő lett az internet

Welcome to the Internet. No one here likes you.

We’re going to offend, insult, abuse, and belittle the living hell out of you. And when you rail against us with „FUCK YOU YOU GEEK WIMP SKATER GOTH LOSER PUNK FAG BITCH!1!!”, we smile to ourselves. We laugh at you because you don’t get it. Then we turn up the heat, hoping to draw more entertainment from your irrational fuming.

We will judge you, and we will find you unworthy. It is a trial by fire, and we won’t even think about turning down the flames until you finally understand.

Some of you are smart enough to realize that, when you go online, it’s like entering a foreign country … and you know better than to ignorantly fuck with the locals. You take the time to listen and think before speaking. You learn, and by learning are gladly welcomed.

For some of you, it takes a while, then one day it all dawns on you - you get it, and are welcomed into the fold.

Some of you give up, and we breathe a sigh of relief - we didn’t want you here anyway. And some of you just never get it. The offensively clueless have a special place in our hearts - as objects of ridicule. We don’t like you, but we do love you.

You will get mad. You will tell us to go to hell, and call us „nerds” and „geeks”. Don’t bother … we already know exactly what we are. And, much like the way hardcore rap has co-opted the word „nigger”, turning an insult around on itself to become a semiserious badge of honor, so have we done.

„How dare you! I used to beat the crap out of punks like you in high school/college!” You may have owned the playing field because you were an athlete. You may have owned the student council because you were more popular. You may have owned the hallways and sidewalks because you were big and intimidating. Well, welcome to our world.

Things like athleticism, popularity, and physical prowess mean nothing here. We place no value on them … or what car you drive, the size of your bank account, what you do for a living or where you went to school.

Allow us to introduce you to the concept of a „meritocracy” - the closest thing to a form of self-government we have. In The United Meritocratic nation-states of the Internet, those who can do, rule. Those who wish to rule, learn. Everyone else watches from the stands.

You may posses everything in the off-line world. We don’t care. You come to the Internet penniless, lacking the only thing of real value here: knowledge.

„Who cares? The Internet isn’t real anyway!” This attitude is universally unacceptable. The Internet is real. Real people live behind those handles and screen names. Real machines allow it to exist. It’s real enough to change government policy, real enough to feed the world’s hungry, and even, for some of us, real enough to earn us a paycheck. Using your own definition, how „real” is your job? Your stock portfolio? Your political party? What is the meaning of „real”, anyway?

Do I sound arrogant? Sure … to you. Because you probably don’t get it yet.

If you insist on staying, then, at the very least, follow this advice:

1) No one, ESPECIALLY YOU, will make any law respecting an establishment of religion, or prohibiting the free exercise thereof; or abridging the freedom of speech, or of the press; or the right of the people peaceably to assemble, and to petition the government for a redress of grievances.

2) Use your brain before ever putting fingers to keys.

3) Do you want a picture of you getting anally raped by Bill Clinton while you’re performing oral sex on a cow saved to hundreds of thousands of people’s hard drives? No? Then don’t put your fucking picture on the Internet. We can, will, and probably already HAVE altered it in awful ways. Expect it to show up on an equally offensive website.

4) Realize that you are never, EVER going to get that, or any other, offensive web page taken down. Those of us who run those sites LIVE to piss off people like you. Those of us who don’t run those sites sometimes visit them just to read the hatemail from fools like you.

5) Oh, you say you’re going to a lawyer? Be prepared for us to giggle with girlish delight, and for your lawyer to laugh in your face after he explains current copyright and parody law.

6) The Web is not the Internet. Stop referring to it that way.

7) We have already received the e-mail you are about to forward to us. Shut up.

8) Don’t reply to spam. You are not going to be „unsubscribed”.

9) Don’t ever use the term „cyberspace” (only William Gibson gets to say that, and even he hasn’t really used it for two or three books now). Likewise, you prove yourself a marketing-hype victim if you ever use the term „surfing”.

10) With one or two notable exceptions, chat rooms will not get you laid.

11) It’s a hoax, not a virus warning.

12) The internet is made up of thousands of computers, all connected but owned by different people. Learn how to use *your* computer before attempting to connect it to someone else’s.

13) The first person who offers to help you is really just trying to fuck with you for entertainment. So is the second. And the third. And me.

14) Never insult someone who’s been active in any group longer than you have. You may as well paint a damn target on your back.

15) Never get comfortable and arrogant behind your supposed mask of anonymity. Don’t be surprised when your name, address, and home phone number get thrown back in your smug face. Hell, some of us will snail-mail you a printed satellite photograph of your house to drive the point home. Realize that you are powerless if this happens … it’s all public information, and information is our stock and trade.

16) No one thinks you are as cool as you think you are.

17) You aren’t going to win any argument that you start.

18) If you’re on AOL, don’t worry about anything I’ve said here. You’re already a fucking laughing stock, and there’s no hope for you.

19) If you can’t take a joke, immediately sell your computer to someone who can. RIGHT NOW.

Pissed off? It’s the truth, not these words, that hurts your feelings. Don’t ever even pretend like I’ve gone & hurt them.

We don’t like you. We don’t want you here. We never will. Save us all the trouble and go away.

This page is a mirror of the original, posted at Deeplight.Net. It was written by Robert „redpaw” Jung, Webmaster, managing editor, chief techmonkey of Deeplight.

Mint a fontosabb klasszikus szövegekből, ebből is van magyar verzió.

’Amikor egyszer csak menő lett az internet’ tovább…