Felzárkóztató képzésként közöljük az amerikai Szoftverkiadók Szervezetének (Software Publishers Association, SPA) 1992-es kalózkodás elleni, nyomokban oktatást is tartalmazó videóját. A rapsláger közepén az America Online AD&Đ témájú MMORPG-jének alkotói mondják el, hogy a videojátékok létrehozásához egy raklap ember munkája szükséges.
'multimédia' kategória archívuma.Page 2 of 4
Már 1981-ben lehetett tudni, hogy a napi hírek helye a számítógép képernyője. Mr Howard, akinek a daliás időkben már nem csak számítógépe, de modemje is volt, így töltötte le nap mint nap a San Francisco Examinert. A kísérlet alapvetően nem a pénzről szólt a lap számára, hanem a digitális szerkesztéssel való kísérletezésről. A lehetőséget az újságban hirdették meg, és a Bay Area két-háromezer személyi számítógéppel rendelkező geekjéből ötszáz jelentkezett is kipróbálni az újdonságot. A teljes lap két óra alatt jött le modemen, ami nagyjából tíz dollárjába került az előfizetőnek.
A videót a Gizmodo Retromodo rovata ásta elő, érdemes rájuk felirítkozni mindenkinek, akit érdekel a sosevolt jövő.
1999 jó év volt a hackereknek, ekkor adták ki például a DeCSS nevű programot, amivel a DVD lemezek védelmét ki lehet kerülni. A szoftver lehetővé tette, hogy a másolásvédett filmeket linuxos vasakon is meg lehessen nézni, vagy hogy a filmeket a lemezekről kinyerjék. A szoftver megjelenését kardcsörgetés kísérte, a projektben résztvevő Jon Lech Johansen ajtaján rendőrök kopogtattak, a hackert beperelték, felmentették, az ítéletet megfellebbeztek, és végül megint felmentették.
A DeCSS kódot tiltakozásul pólókra nyomtatták, versbe foglalták, szteganográfiával más fajta adatok közé rejtették, sós kútba tették, drámát írtak belőle, onnan is kivették a pert a szólásszabadság megsértéseként értékelő aktivisták.
Stig-Lennart Sørensen 2000-es vizsgafilmje nem csak a DeCSS-sel kapcsolatos tiltakozásokkal foglalkozik, hanem a hackerkultúra szülőhelyét is bemutatja. Még az MIT Tech Model Railroad Clubjába is eljut, ahol már a nagyszámítógépek megjelenése előtt is brutálisan bonyolult irányítórendszereket építettek a kor hackerei. Ajánlott néznivaló.
1992-ben - huszonnégy évvel Engelbart mindent elkezdő bemutatója után - az akkor még bőven acélos Sun is úgy érezte, hogy itt az idő utat mutatni a számítástechnikának. A videóban az összes sláger feltűnik: videotelefonálás, közös - sőt távirányított - munka, internet, csodás interfészek, vastag és még annál is sokkal vastagabb kliensek, animált oktatóanyagok és brutális méretű érintőképernyők.
A jövő Sunos irodáját az a Bruce Togazzini álmodta meg, aki mostanában a Nielsen Norman Groupnál ad tanácsot ember-számítógép interakciós kérdésekben, és akinek a referencialistáján ott van az összes nagy cég. Nem is csikorog annyira a Starfire 2004-be helyezett jövője, mint az Apple ötletei. A videóhoz jár magyarázat is, ami szintén beszerezhető Tog lapjáról. Íme egy részlet:
A kibertérnek egy másik tulajdonsággal is rendelkeznie kell, hogy beváltsa az ígéretét:
- a kibertérnek folyamatosnak kell lennie: mindig és mindenhol veled kell legyen.
Adrian több formában is hozzá tud férni a kiberteréhez bárhol is legyen. A repülőn rá tud kapcsolódni az előtte levő ülésbe rejtett csatlakozón keresztül. Az autójából az órája engedélyezi a kapcsolatát, rádión keresztül. Még egy lakatlan szigeten is a napelemes laptopjával vagy zsebszámítógépe vagy mobilja segítségével tud kapcsolódni a világhoz alacsonyan keringő műholdak segítségével. Adrian csak a nagy képernyő és a jobb kommunikációs lehetőségek miatt választotta a SunFülkét a zsebszámítógépe helyett.
- Starfire lap az AskTog-on
- Bergengócia - Microsoft Starfire
Néhol nagyokat egyszerűsít a Dragon Zoli által talált, az internet történetét bemutató oktatóvideó. Például az ARPA/DARPA, Rand, és a Bolt, Beranek and Newman sztorija önmagában is regényt tölt meg. Az operációs rendszerek, hálózati szoftverek története meg egy másik kötetet tölt meg - ennek mondjuk Hackers: Heroes of the Computer Revolution a címe. Ettől függetlenül, a videó remek áttekintés azoknak, akik csak ismerkednek a hálózat történetével. (Nem akarja valaki letesztelni mondjuk informatika órán?)
History of the Internet from PICOL on Vimeo.
A maga korában, a kilencvenes évek elején nem fogadták túlzottan jól az akkori geekek az AT&T jövőképét bemutató reklámkampányt. Pedig a sötét tónustól eltekintve csupa érdekes dolgot mutat be: a Knowledge Navigator inasához hasonlító szoftverágenst, telekonferenciát, GPS-t, videotelefonálást, csuklóra szerelt mobilt, mobilfizetést, mobilneten keresztüli faxot, digitális könyvtárakat, távmunkát és távoktatást és a sor folytatható.
Talán a reklámok sötét tónusa - a Játsz/Mát és a Hetediket is jegyző David Finchert dicséri céges, szárnyas fejvadászos hangulat - talán az AT&T ősgonosz volta miatt utasították el ezt a jövőt. Az biztos, hogy Mark Dery szerint számos paródia készült az embertelennek tartott telkó reklámok kifigurázására.
„Tessék kicsit távolabb menni a készüléktől, mert gerjedünk.” Bőven nosztalgiázás, de azért végignézve a YouTube-on talált korai betelefonálós játékokat, egy ártatlanabb kor tárul elénk, ahol mondjuk nem funkcionális analfabétákat próbálnak magasan emelt díjas számok tárcsázására bíztatni. Emögött valószínűleg nem csak a kereskedelmi televíziózás eljövetele okozta műsorpolitikai változások vannak, hanem az a tény is, hogy egészen sokáig nem volt magától értetődő, hogy mindenkinek van telefonja…
Ahogy az se, hogy számítógépe, neadj’ konzolja. Így fordulhatott elő, hogy sikeres műsorrá válhatott a telefonon át irányított számítógépes játék közvetítése. A korszerű, touchtone (DTMF) rendszerű telefonok gombjai nyomásával irányíthatta a szerencsés betelefonáló a játékot, egészen hihetetlen otrombasággal.
Egészen valószerűtlen számomra az Elektor Kalandor koncepciója: leküldünk vidékre egy kocsit, hogy a Random család három percig játszhasson Super Mario-t, hattalmas nyereményekért. De úgy látszik, ekkora igény volt a számítógépes játékra, és kevés a hozzáférési lehetőség. supermario4ever írja:
1990-1993 között ment a TV1-en minden hétköznap 17.30 környékén. Nagyon élénken élnek bennem az emlékek. Ez volt az a műsor, amelyik megszerettette velem a Nintendót. Egy pár éve megvettem magamnak Dévényi Tibor: Három Kívánság c. könyvét annak reményében, hogy találok kulisszatitkokat a könyvből, és igen! Azt írja, hogy mivel a ’90-es évek elején még nemigen voltak nyomógombos telefonok, ezért ők maguk szolgáltatták a telefont azoknak a játékos kedvű gyerekeknek, akik jelentkeztek a játékba és kisorsolták. A hatos gomb nyomva tartásával irányították jobbra Mariót, a négyessel meg balra. Arra tisztán emlékszem, hogy 2 mario játék közül adták be az egyiket, vagy a Super Mario Bros, vagy a Super Mario Bros. 3 játékkal lehetett játszani.
Ha kivonjuk a „játszassunk konzolos játékot betelefonáló nézőinkkel” képletből a betelefonáló nézőt, akkor a Szegasztok c. műsort kapjuk. Hősünk, Martin, tökéletesen hozza a mindenki által ismert szomszédsrác-akinek-van-jó-gépe-de-nem-hagy-minket-is-kipróbálni figurát. És még ez se a fix.tv vagy hasonló rétegigényeket kiszolgálni kívánó csatorna, hanem a valószínűleg éppen a kísérleti műsorával radikálisan új nézőket hódító MTV.
Persze, nincs olyan, hogy elég számítógép, de azért ma már teljesen hihetetlen ez a fajta passzív számítógépezés. Ma már semmiképpen nem érdekes műsor azt nézni, ahogy Martin végigjátsza nekünk a játékot. (Érdekes lehet, hogy vajon mi ragadt rájuk/ránk ebből a közös ’gépezésből)
Zárásnak meg a szokásos mantrám: a fentieken kívül nem igazán találtam más videót, ej ej mi lesz így a kultúránkkal.
Tandem kapcsolásról már volt szó - meg extraként hangfelvétel is - nálunk, most egy egészen máshogy telekommunikációs hang jön. A Manhattan Transfer együttes 1975-ös slágere, az Operator. A szöveg szerint a telefonáló előbb az operátort, aztán az információt kéri, tőle pedig távolsági hívást kér Jézushoz. Csak a kapcsolások miatt került ide, meg mert napok óta nem tudom kiverni a fejemből, hogy mennyire ott a technológia lenyomata a dalban. (Abba ne menjünk bele, hogy a Manhattan Transfer idejében bőven voltak automata központok, amivel phreakerek szórakoztak.)
Generációnk himnusza lehetne az MJ Hibbet & The Validators Hey Hey 16k c. száma. Vasárnapi laza videónak tökéletes, lólépésben forrásnak is nevezhetjük, amennyiben hűen bemutatja a home computing kezdetét:
Talán még az igazi fanok sem tagadhatják, de az Apple utoljára akkor volt igazán innovatív - ami alatt az eredeti dolgokkal teli jövőképet értem - amikor egy cukrozott szénsavas üdítőben utazó cégtől áthozott főnök vezette. Igaz, hogy John Sculley majdnem belevezette a céget a földbe, de csak az ő nevéhez fűződik a Future Shock és a Knowledge Navigator koncepcióvideó. Sculley-hoz fűződik a világ első PDA-ja, a Newton, a HyperCard kártyahalom és programozási környezet. Természetesen a korát bőven megelőző QuickTake digitális kamerát is a Sculley-érában kezdték fejleszteni.
Hogy maradjon máskorra is, az ugrás után csak a két jövőkép-videó következik. ’Jövő az Apple szerint’ tovább…
