'magyaráz' kategória archívuma.Page 3 of 5

Virtuális valóság: beváltatlan ígéretek

Kötelező mentegetőzés: szerencsés ember vagyok, időnként összemosódik a munkám és a hobbim, így születnek az olyan cikkek, amik - ha origósan fogalmazva is - a blogon is érdekes témákkal foglalkoznak. Az ilyeneket időnként át is fogom menteni ide.

A science fiction szerzők sok mindent ígértek már az embereknek, amiből aztán semmi nem lett. Például a repülő autók elterjedése sem vált be, pedig ha valami, hát ez tehermentesítené a közlekedési dugóktól sújtott városokat. A virtuális valóság volt az utóbbi harminc év egyik ilyen beváltatlan ígérete. Regények, filmek, számítógépes játékok szóltak arról, hogy a szereplők adatkesztyűt és virtuális valóság sisakot húzva egy számítógépek által generált világokban kalandoztak.

A virtuális világok jelentette újdonságra először az Egyesült Államok hadserege csapott le, hadműveleti területek és bevetési helyszínek gyorsan bejárható skicceit várták az elképzeléstől. Az első beruházásuk Aspen város részletes, érintőképernyőn navigálható videós térképe volt. A térkép egyaránt bejárható volt a készítők által rögzített több órás felvételen, illetve animált térképen is.


Aspen Moviemap

Később a hadsereg kísérletezni kezdett hagyományosabb értelemben vett játékokkal is. Előbb az Atari játékgépekre kiadott egyszerű vektoros grafikájú Battlezone szimulátorból készítettek oktatóprogramot a Bradley harcjárművekhez. Majd az első személyű lövöldözős (FPS) játékok egyik atyjának tekinthető Doom-hoz készítettek olyan módosítást, amelyben egy raj katonái tanulhatták meg az együttes munkát. A Marine Doom nevet viselő módosítás a mai napig letölhető, és a futtatásához szükséges játék teljes verziója is könnyen beszerezhető, így a taktika iránt érdeklődők kipróbálhatják, mi állt a sereg rendelkezésére a kilencvenes évek elején. ’Virtuális valóság: beváltatlan ígéretek’ tovább…

1963 - a hacker szó bemutatkozik

A legtartósabb legenda a hackeléssel kapcsolatban, hogy kezdetben voltak a patyolattiszta hackerek, akik a rendszerek iránti kíváncsiságtól vezérelve kalandoztak a telefonos, számítógépes hálózatokon, aztán jött a sajtó és összemosta őket a gépeket feltörő, warezolt szoftvert áruló aljanéppel. Az igazság valahol félúton van, a patyolatból is visza kell venni és az aljanépből is. A legrégebbi, a hacker szót tartalmazó sajtóbeli szöveget Fred Shapiro ásta elő az American Dialect Society levelezőlistáján. A cikk az MIT The Tech nevet viselő egyetemi lapjának 1963. november 20-án megjelent számából származik, és a telefonrendszert vaktárcsázással és kísérletezéssel elfoglaló hackerekről szól. Az évszám főleg azért fontos, mert a hackerkultúra egyik bölcsőjének számító Marvin Minsky-féle mesterséges intelligencia laboratórium is még csak négy éve üzemelt, lopott szoftverek pedig még egyáltalán nem voltak.

Services curtailed

Telephone hackers active

<br/> by Henry Lichstein<br/>

Many telephone services have been curtailed because of so-called hackers, according to Рrofessor Carltoп Tucker, administrator of the Institute phone system.

Stating „IT means the students whoo are doing this are depriving the rest of you of priviliges you otherwise might have.” Prof. Tucker noted that two or three students are expelled each year for abuses of the phone system.

The hackers have accomplished such things as typing up all the tie-lines between Harvard and МIT, or making longdistance calls by charging them to a local radar installation. One method involved connecting the PDP 1 computer to the phone system to search the lines until a dial tone, indicating an outstde line, was found.

Tie lines connect MIT’s phone system to many areas qithout a prorata chanrge. Among the tie-lines discovered have been ones to the Millstone Radar Facility, the Sudbury defense installation, IBM in Kingston, New York, and the MITRE Corporation.

Tucker warns hackers

Commenting on these incidents Prof. Tucker said „If any of these people are caught (by the telephone company) they are liable to be put in jail. I try to warn them and protect them.”

While Tucker felt „we don’t have too much trouble with the boys; we appreciate their curiosity,” he also said that repeated involvement, for instance, caused the expulsion from the Institute of one member of the Class of ’63 one week before his graduation.

Because of the „hacking”, the majority of the MIT phones are „trapped”. They are set up so tie-line calls may not be made. Originally, these tie-lines were open to general use.

Lines Found by Force

While the hackers have resorted to some esoteric methods, many tielines have been found by „brute force techniques” - mass dialing until something „interesting” is found. Another, more urbane method, has been the judicious perusal of telephone directories. To quote one accomplished hacker, „The field is always open to experimentation.”

While stating „We attempt to stop (hacking) because it impairs our relations with the phone company, and hurts the service for the rest of the students,’ Tucker observed that the MIT phone system, serving a community of about 14,000 persons, is as large as that for a small town.

Including Lincoln Laboratories, which accounts for over 50% of costs, the Institute’s phone bill exceeds $1,000,000 each year. This is the third largest bill in New England.

The General Electric Company has the largest phone bill. Raytheon Corporation has the second largest bill in the New England area.

Hála jár még Gustavo Duartének, aki Shapiro leletét ásta elő pár évvel később. Amerikát bezzeg elég volt egyszer felfedezni.

Hogy kallódhatott el Douglas Engelbart és a Bemutatók Bemutatója?

Amikor először láttuk Douglas Engebart híres 1968-as demóját, nehezen tudtuk elhinni, hogy már 1968-ban ilyen szinten demonstrálni tudták a mai személyi számítógépek szinte összes elemét, se azt, hogy addig sose hallottunk se Engelbartról, se a kutatási projektről. És ezzel nem is voltunk egyedül: Steven Levy 1994-es Insanely Great: The Life and Times of Macintosh, the Computer That Changed Everything c. könyvéig a szakma se, nemhogy a közvélemény, tudott a filmről. De mi kellett ahhoz, hogy egy ennyire fontos és visszatekintve a számítástechnika történelmét meghatározó kutatást ennyire elfelejtsünk? Thierry Bardini és Michael Friedewald tanulmányában erre keresi a választ.

Engelbart és csapatának kutatásai mindvégig azon dolgozott, hogyan lehetne az emberi értelmet számítógép segítségével augmentálni. Történészi szempontból is érdekes, hogy az NLS fejlesztése során végig használták is a kutatók a rendszert, így alaposan dokumentálva van az összes belső levelezés és naplóbejegyzés. A kutatók végig próbálták beleilleszteni munkafolyamataikba a számítógépet („dogfooding”), magukon kikísérletezve, hogyan lehet hatékonyabban augmentálni a gondolkodást. Engelbart viszont nem csak a gépekkel, hanem az embereivel is kísérletezett, folyamatosan csoportkísérletekkel keresve a hatékonyságot. Elhivatott kutatócsapata prófétaként gondolt rá, szó szerinti vallásos kultusz alakult ki körülötte. Ezek után, illetve a kor szellemének ismeretében nem is annyira meglepő, hogy a kutatócsapat, miután Engelbart sikeresen szétbombázta a hitüket, egy akkoriban divatos self-help programba szivárogtak át, ami végülis szintén az emberi értelem augmentálását célozta meg. Engelbart céljai egyre inkább eltávolodtak a valóságtól, a támogatói egyre inkább fogyatkoztak, míg végül teljesen feledésbe merült. Egészen a kilencvenes évek végéig, amikor újra felfedezték, s mostanra minimum az egér, de gyakrabban a grafikus felület, az outliner, a valósidejű kollaborációs szoftverek, a videotelefonálás, stb. feltalálójaként tisztelik.

(Felkerült még az olvasnivalók közé az egyik kutató beszámolója az eseményekről, amit nagyban hivatkozik a fenti tanulmány: The Network Revolution: Confessions of a Computer Scientist. Search-and-replace-elve van benne az összes szereplő neve, de amúgy hűen mutatja be a történetet)

 

Húsz éve szörfölhetünk a weben

Kevés látnivalót találnánk, ha visszamehetnénk az időben húsz évvel ezelőttre, amikor a World Wide Web megszületett. Nem vágtak át szalagot öltönyös politikusok, nem tartottak tűzijátékot, ünnepély sem volt, sőt, a nevezetes napon nem indult el egyetlen webszerver sem. 1989 márciusában csupán az a tanulmány jelent meg, amely elindította napjaink pezsgő, honlapokkal, blogokkal, videómegosztókkal teli internetjének kialakulását.

A dokumentum szerzője Tim Berners-Lee volt, az eredeti formájában ma is megtalálható írás címe pedig ez volt: Információmenedzsment - egy javaslat. A svájci CERN kutatólaboratóriumában dolgozó tudóst az zavarta, hogy a hatalmas, hatvan nemzet mintegy nyolcezer tudósát foglalkoztató intézményben nyomozni kell minden kutatás, minden hardver leírása után. A probléma Berners-Lee szerint a könyvhöz hasonló, egyenes vonalon haladó, fa szerkezetbe szerveződő dokumentumokba volt kódolva. A CERN nem egyszeri, nagyszabású kísérleteket hajtott végre, hanem az ötletekkel, a megérkező vendégkutatók elképzeléseivel, a rendelkezésre álló új technológiákkal változó tesztekkel dolgozott.

’Húsz éve szörfölhetünk a weben’ tovább…

Eltűnt magyar web: fzlk.com

A MATÁV az idén májusban ünnepli a MatávNet szolgáltatás bevezetésének első születésnapját. A születésnappal csaknem egyidőben jelenik meg a Matáv magyar nyelvű keresőrendszere, az Vizsla, és a Matáv elsősorban középiskolásoknak szóló internetes magazinja, a Főzelék is. A születésnap alkalmából az ünnepelt hasznos meglepetésekkel kedveskedik az internetezőknek, meglévő és majdani ügyfeleinek.

Az elmúlt egy évben a MatávNet előfizetőinek száma több, mint 300%-os növekedést ért el, ez az arány jól tükrözi a szolgáltatás dinamikus fejlődését. A születésnap alkalmából a Matáv különböző kedvezményekkel lepi meg ügyfeleit, így pl. azzal az akcióval, amelyben ingyen kipróbálhatják a MatávNet Hobbi csomagját. Az akció 30 napon keresztül összesen 10 óra ingyenes internetezést jelent.

Szintén a világháló használóinak jelent segítséget, hogy a Matáv beindította magyar nyelvű Internet-kereső rendszerét. Az új szolgáltatás neve Vizsla, a Digital által kifejlesztett AltaVista magyar változata, amely Vizsla.matav.hu címen található meg. Az Vizsla lehetővé teszi, hogy a magyar felhasználók számára áttekinthetőbbé váljon a Háló, minden eddiginél pontosabb és frissebb információt kapjanak a hazai látnivalókról, s a keresett témákra gyorsabban rátalálhassanak.

Elkészült a Főzelék is, a Matáv elsősorban középiskolásoknak szóló ingyenes internetes szolgáltatása. A Főzelék (http://www.fzlk.com) célja, hogy megtanítsa olvasóit a helyes Internet-használatra, segítse a Hálózattal kapcsolatos értékrend kialakítását. Felhasználói saját weblapot gyárthatnak - akár a szerkesztők segítségével, tanácsaival -, és a Főzelék különböző fórumain cserélhetik ki véleményüket és tudásukat az Internetről, iskoláról, az érettségi tételekről, zenéről, filmekről, divatról, életmódról.

Budapest, 1998. május 05.

Eddig a sajtóközlemény. A Főzelékről nem is tudunk sokkal többet. A Wayback Machine nem őrizte meg például a nyitóoldalt, csak egy jobb oldali frame van meg 2000 körülről. Megvan - igaz képek nélkül - a Netzug, és néhány cápa oldalát is meg lehet találni (pl. Merlin). A szlengről - például a cápa mibenlétéről - némi fogalmat lehet alkotni a egyéb maradványokból, de az oldal alapvetően elveszett.

Ha bárkinek lenne Főzelékes szkrínsotja, újságcikke, természetesen szeretettel várjuk.

Xanadu átka

Ted Nelson a számítástechnika Don Quijote-ja. Lassan már ötven éve dolgozik folyamatosan a világ megváltásán a Xanadu létrehozásán, ami egy olyan hipertextuális rendszer, melyben minden információ pontosan egyszer, egyszer viszont minden információ az összes korábbi változatával és a kifele és befele mutató hivatkozásokkal együtt jelen van. Nem hajlandó belátni, hogy zsákutca a projekt, szerinte a közben kifejlődött Web a töredékét se valósítja meg, és nupagagyi, majd meglátjuk, mihelyst elkészül… 1995-ben írt Gary Wolf egy cikket a témáról, meginterjúztatva a projekt agyait, ami szépen összefoglalja a projektet:

Xanadu, a global hypertext publishing system, is the longest-running vaporware story in the history of the computer industry. It has been in development for more than 30 years. This long gestation period may not put it in the same category as the Great Wall of China, which was under construction for most of the 16th century and still failed to foil invaders, but, given the relative youth of commercial computing, Xanadu has set a record of futility that will be difficult for other companies to surpass. The fact that Nelson has had only since about 1960 to build his reputation as the king of unsuccessful software development makes Xanadu interesting for another reason: the project’s failure (or, viewed more optimistically, its long-delayed success) coincides almost exactly with the birth of hacker culture. Xanadu’s manic and highly publicized swerves from triumph to bankruptcy show a side of hackerdom that is as important, perhaps, as tales of billion-dollar companies born in garages.

Among people who consider themselves insiders, Nelson’s Xanadu is sometimes treated as a joke, but this is superficial. Nelson’s writing and presentations inspired some of the most visionary computer programmers, managers, and executives - including Autodesk Inc. founder John Walker - to pour millions of dollars and years of effort into the project. Xanadu was meant to be a universal library, a worldwide hypertext publishing tool, a system to resolve copyright disputes, and a meritocratic forum for discussion and debate. By putting all information within reach of all people, Xanadu was meant to eliminate scientific ignorance and cure political misunderstandings. And, on the very hackerish assumption that global catastrophes are caused by ignorance, stupidity, and communication failures, Xanadu was supposed to save the world.

aminek természetesen minden szavába belekötött Nelson. A cikk mindenesetre tanulságos.

Zen and the Art of Hacking

Originally appeared in Internet Underground. This is one of the best pieces on hacking I have ever read. If you like it half as much as I did it’s definitely worth a read. Thanks to Richard for permission to put this on the site. - Harl

Don’t call them hackers, call them homo sapiens hackii — human beings who are „back-engineered” by their symbiotic relationship with computer networks to frame reality in ways shaped by that interaction. They’re not a new species, but they are a new variety, and just like the Invasion of the Bodysnatchers, they’re everywhere. But how can you tell the real thing?

Looks, jargon, and hard-guy handles are too easy to imitate. Besides, real hackers blend in well with their surroundings — that’s the point of social engineering, after all — and hide in large corporations, high-tech start-ups and IT departments, and intelligence, security, and law enforcement. ’Zen and the Art of Hacking’ tovább…

Elektromos újság modemmel letöltve

Már 1981-ben lehetett tudni, hogy a napi hírek helye a számítógép képernyője. Mr Howard, akinek a daliás időkben már nem csak számítógépe, de modemje is volt, így töltötte le nap mint nap a San Francisco Examinert. A kísérlet alapvetően nem a pénzről szólt a lap számára, hanem a digitális szerkesztéssel való kísérletezésről. A lehetőséget az újságban hirdették meg, és a Bay Area két-háromezer személyi számítógéppel rendelkező geekjéből ötszáz jelentkezett is kipróbálni az újdonságot. A teljes lap két óra alatt jött le modemen, ami nagyjából tíz dollárjába került az előfizetőnek.

A videót a Gizmodo Retromodo rovata ásta elő, érdemes rájuk felirítkozni mindenkinek, akit érdekel a sosevolt jövő.

Hacketúra a Föld körül

Neal Stephenson amellett, hogy számos remek science fiction regény szerzője maga a hacker turista. A Fiber-Optic Link Around the Globe (FLAG) kábel lefektetésekor, a kilencvenes évek elején körbeutazta a világot, haverkodott kábeles szakemberekkel Hongkongon, ült drótot bogozó főmérnök mellett a sivatagban, és meglátogatta mindazokat a helyeket, amik egy igazi hackerek édekesek lehetnek.

A FLAG-ről írt esszéje 1996-ban jelent meg a Wiredben Mother Earth Mother Board címmel. Az írás iszonyatosan hosszú, ahhoz képest, hogy távközlési kábelekről szól, de rendkívül érdekes. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki töltött már le távolabbról mint a Mesh. Egy rövid kedvcsinálót le is fordítottam belőle:

Alexandria arról a leghíresebb, hogy helyet adott az ősi könyvtárnak. Valójában kettő vagy több könyvtárról van szó. Az első a város korai, ptolemaida uralkodóiig nyúlik vissza, akik nem egyiptomiak, hanem makedónok voltak. Mintául Arisztotelész Lükeiónja szolgált, aki - egyéb melói között - Nagy Sándort nevelője volt. Régen, amikor még az emberek mentek az információhoz, nem pedig fordítva történt, a könyvtár a világ leghíresebb bölcseit vonzotta magához: Arkhimédészt, a legkiválóbb hackert, Euklidészt, a geometria atyját, és Eratoszthenészt, aki először számolta ki a Föld kerületét, azt vizsgálva, hogyan süt be a nap Alexandria és Asszuán kútjaiba. Utóbbi a könyvtárat is vezette egy ideig, annyira komolyan véve a munkáját, hogy mikor idős korára megvakult, halálra koplalta magát. Akárhogy is, ezt a könyvtárat a rómaiak gyújtották fel, amikor Egyiptomot hozzécsatolták a birodalmukhoz. Vagy lehet hogy nem. Természeténél fogva nehéz megbízható információt szerezni egy olyan eseményről, ami az összes rögzített tudás pusztulásával járt.

(…)

Akár létezett párhuzamosan a két könyvtár, akár nem, vitathatatlan tény marad, hogy időszámításunk előtt 300 és időszámításunk szerinti 400 között Alexandria volt a világ információs fővárosa. Sok hasonlóságot mutathatott az MIT kampuszával vagy a mostani Palo Altó-i Stanforddal: a világ minden tájáról vándoroltak oda szőrös okos emberek, hogy a világítótoronyon bütyköljenek, vagy egyéb olyan tevékenységekkel foglalkozzanak, amik a helyiek számára teljesen érthetetlennek bizonyultak. Például kutakba bámultak bele délben és a Föld átmérőjéről hablatyoltak.

NYC Hackers és a DeCSS

1999 jó év volt a hackereknek, ekkor adták ki például a DeCSS nevű programot, amivel a DVD lemezek védelmét ki lehet kerülni. A szoftver lehetővé tette, hogy a másolásvédett filmeket linuxos vasakon is meg lehessen nézni, vagy hogy a filmeket a lemezekről kinyerjék. A szoftver megjelenését kardcsörgetés kísérte, a projektben résztvevő Jon Lech Johansen ajtaján rendőrök kopogtattak, a hackert beperelték, felmentették, az ítéletet megfellebbeztek, és végül megint felmentették.

A DeCSS kódot tiltakozásul pólókra nyomtatták, versbe foglalták, szteganográfiával más fajta adatok közé rejtették, sós kútba tették, drámát írtak belőle, onnan is kivették a pert a szólásszabadság megsértéseként értékelő aktivisták.

Stig-Lennart Sørensen 2000-es vizsgafilmje nem csak a DeCSS-sel kapcsolatos tiltakozásokkal foglalkozik, hanem a hackerkultúra szülőhelyét is bemutatja. Még az MIT Tech Model Railroad Clubjába is eljut, ahol már a nagyszámítógépek megjelenése előtt is brutálisan bonyolult irányítórendszereket építettek a kor hackerei. Ajánlott néznivaló.