portyázás a digitális határvidéken
A feltöltő szerint valamikor a hetvenes években készült a lentebb látható, a jövőt bemutató film a brit General Post Office berkein belül. (Belőlük lesz majd később British Telecom, meg aztán BT.) A szokásos videotelefonáláson túl szerepel benne valami ultraviola fényre érzékeny, fixírozást nem igénylő papírral történő fénymásolás/faxolás is, ahol a képet a telefon képernyője vési rá a papírra.
(via John Naughton)
Amikor a digitális kultúra történetéről beszélünk, könnyen eredeztethetjük vissza az egészet az amerikai katonai-ipari komplexumig. Pedig, ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, hamar rátalálunk egy első ránézésre eléggé valószerűtlen csoportra is, az ellenkulturális mozgalomra. Ahogy Fred Turner rámutat, a hatvanas években erőre kapó ellenkulturális mozgalomnak két fő irányzata volt az Egyesült Államokban: az új baloldal és az új kommunalisták. Kapásból az elsőre gondolunk, amikor az ellenkultúra kapcsolatát keressük a digitális kultúrával, hiszen ennek a csoportnak volt a jelszava a hatvanas évek közepén bevezetett számítógépes katalógusrendszer ellen, hogy I am a human being, do not fold, spindle or mutilate me. Az új kommunalisták viszont nekünk most egy sokkal érdekesebb csoport. A hatvanas-hetvenes években a korábbiakhoz képest lehetetlensok ember kelt útra, hogy az addigi társadalomtól függetlenül működő új kommunákat hozzanak létre. Ők egyáltalán nem írtóztak a technológiától, sőt, olyan eszközöket láttak benne, amivel egy jobb világot lehet felépíteni.
Ennek a csoportnak volt a programadó lapja, elsődleges művelődési pontja, fóruma, enciklopédiája az 1968 és 1972 között kiadott Whole Earth Catalog, ami sokáig csak egy ezen felnőtt generációnak a közös háttérismeretét jelentette, az utóbbi pár évben került újra elő, pont mint közös gyökere az infóhippiknek, a zöld mozgalomnak, meg gyakorlatilag mindennek, ami utána következett. A katalógusban minden megtalálható volt, ami egy kommuna életéhez kellhet, a földműveléstől az ön-művelésig, útközben szót ejtve a csillagászatról és Buckminster Fuller geodézikus gömbjeiről is, valóban úgy érezhette az olvasó, hogy kezében fogja a kulcsot az élethez, a világmindenséghez meg mindenhez. „Olyanok lettünk, mint az Isten,” csavarja ki a bibliai idézetet Stewart Brand a Katalógus bevezetőjében, „ideje belejönnünk.”
Az összes cikket, leírást és ajánlást a katalógus körül hamar kialakuló közösség hozta össze, stílusában olyan az egész, mintha egy négyszáz oldalon keresztül folyó BoingBoing lenne. (Ahogy a BB elődjének is tartja a Katalógust).
Egész könyveket lehetne róla írni, és írtak is, most csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a WholeEarth.com címen digitálisan hozzáférhető beszkennelt PDF-ként az összes példány, beleértve a lapot folytató CoEvolution Quarterly számait is. Vegyétek, de legalábbis lapozzatok bele. Persze igazán akkor üt, ha valóban kézbeveszed, de a tartalom és a lelkesedés szkennelve is átjön.
Egyéb olvasnivaló a Katalógusról:
Don’t tell anyone this isn’t what we’re supposed to be working on.
(Ray Tomlinson, miközben kitalálta az e-mailt)
Idén egy csomó remek dolog negyven éves. Például a UNIX, az Arpanet és Roy barátunk a sas leszálltból. Ezek közül a világháló elődjéről készített remek emlékező podcastsorozatot a brit Open University. A kezdő beszélgetés John Naughtonnal, az egyik kedvenc brit újságírómmal és a Open University oktatójával készült. Naughtonnak többek között úgy van köze az internettörténethez, hogy írt egy remek könyvet - amit a Worldshotson laudáltam már hosszasan - a hálózatról, azokról az atyjákról, akiket ismerünk, illetve azokat, akiket el szoktunk felejteni.
A felvezető beszélgetésben is ezek a témák kerülnek elő. Aztán pedig megszólalnak maguk a legendák. Paul Baran fájóan hiányzik, pedig még él. Cserébe szóhoz jut Vint Cerf, Tim Berners-Lee, Ray Tomlinson, Jerry Yang vagy éppen Shawn Fanning. A kevéssé szokványos bandából pedig beszerkesztették a *L0pht - a túlvilágról nem rég visszatért L0phtcrack törőprogramot összerakó csapat - két hackerének, Mudge-nak és Weld Pondnak 1998-as nyilatkozatát.
Az egész anyag csak pár másodperccel hosszabb kilencven percnél, simán ráférne egy TDK Chrome kazettára, hogy rongyosra hallgassuk. Nincs mentségetek nem letölteni és meghallgatni.
Modern hősök kategóriában a hónap indulója Phreakmonkey, aki egy 1964 körül gyártott, fényes fadobozba szerelt akusztikus modemet keltett életre, sőt erről videót is készített. A Livermore Data Systems által gyártott készüléket egyedül meghajtani volt kihívás a hackernek, tápkábel helyett a számítógép soros portjáról kapja az éltető áramot.
(via mindenki aki számít)
A másik rovatomhoz érkező olvasói levelek jelentékeny része egyre többet foglalkozik a szoftverlopással. A levélírók túlnyomó többsége általában elítéli az illegális másolást és a pénzért való terjesztést, de nincsenek kevesen azok sem, akik rendkívüli módon próbálják bizonygatni, hogy adott esetben (az ő esetükben) az, amit csinálnak, csak látszólag olyan, mintha megsértenék más szoftverfejlesztők szerzői jogait. Valójában ők nem követnek el semmiféle jogsértést, legfeljebb ügyesen kihasználják a törvény adta lehetőségeket.
Ezekkel a mondatokkal kezdődik Kovács Győző 1988-as cikke a Mikromagazinban. Szó esik a huszonötezres törvényről, PC-k darabokban történő behozásáról, illetve a visszafejtett programokhoz készített kereskedelmi kiegészítők etikus vagy etikátlan voltáról.
Teljes cikk a hajtásvonal alatt. ’Ismét: copyright’ tovább…
Ez a könyv Magyarország legnépszerűbb ingyenes webtárhely szolgáltatásáról, annak működéséről, üzleti modelljéről, technikai hátteréről és az elmúlt 8 (1998-2006) év történetéről szól.
Így kezdődik Agárdi Gábor könyve az SWI néven kezdő, de ingyenes tárhelyként FreeWeb néven ismertté váló szolgáltatás történetéről.
Olyan sztorikat tartalmaz, hogy a fiatal szolgáltatót megrázta a Star Wars első epizódjának megjelenése. A baljós árnyakat 132 ingyenes regisztrációt felhasználva töltötték fel a Freewebre, megtriplázva a szokásos adatforgalmat. Ahogy az évek telnek, cserélődnek a szerverek, összeomlik a webes biznisz és vele tűnik el a német befektető, biznisz lesz a domain regisztráció, sőt 2002 körül feltalálásra kerül az SMSWEB is. Ajánlott olvasmány.
Kötelező mentegetőzés: szerencsés ember vagyok, időnként összemosódik a munkám és a hobbim, így születnek az olyan cikkek, amik - ha origósan fogalmazva is - a blogon is érdekes témákkal foglalkoznak. Az ilyeneket időnként át is fogom menteni ide.
A science fiction szerzők sok mindent ígértek már az embereknek, amiből aztán semmi nem lett. Például a repülő autók elterjedése sem vált be, pedig ha valami, hát ez tehermentesítené a közlekedési dugóktól sújtott városokat. A virtuális valóság volt az utóbbi harminc év egyik ilyen beváltatlan ígérete. Regények, filmek, számítógépes játékok szóltak arról, hogy a szereplők adatkesztyűt és virtuális valóság sisakot húzva egy számítógépek által generált világokban kalandoztak.
A virtuális világok jelentette újdonságra először az Egyesült Államok hadserege csapott le, hadműveleti területek és bevetési helyszínek gyorsan bejárható skicceit várták az elképzeléstől. Az első beruházásuk Aspen város részletes, érintőképernyőn navigálható videós térképe volt. A térkép egyaránt bejárható volt a készítők által rögzített több órás felvételen, illetve animált térképen is.
Aspen Moviemap
Később a hadsereg kísérletezni kezdett hagyományosabb értelemben vett játékokkal is. Előbb az Atari játékgépekre kiadott egyszerű vektoros grafikájú Battlezone szimulátorból készítettek oktatóprogramot a Bradley harcjárművekhez. Majd az első személyű lövöldözős (FPS) játékok egyik atyjának tekinthető Doom-hoz készítettek olyan módosítást, amelyben egy raj katonái tanulhatták meg az együttes munkát. A Marine Doom nevet viselő módosítás a mai napig letölhető, és a futtatásához szükséges játék teljes verziója is könnyen beszerezhető, így a taktika iránt érdeklődők kipróbálhatják, mi állt a sereg rendelkezésére a kilencvenes évek elején. ’Virtuális valóság: beváltatlan ígéretek’ tovább…
A legtartósabb legenda a hackeléssel kapcsolatban, hogy kezdetben voltak a patyolattiszta hackerek, akik a rendszerek iránti kíváncsiságtól vezérelve kalandoztak a telefonos, számítógépes hálózatokon, aztán jött a sajtó és összemosta őket a gépeket feltörő, warezolt szoftvert áruló aljanéppel. Az igazság valahol félúton van, a patyolatból is visza kell venni és az aljanépből is. A legrégebbi, a hacker szót tartalmazó sajtóbeli szöveget Fred Shapiro ásta elő az American Dialect Society levelezőlistáján. A cikk az MIT The Tech nevet viselő egyetemi lapjának 1963. november 20-án megjelent számából származik, és a telefonrendszert vaktárcsázással és kísérletezéssel elfoglaló hackerekről szól. Az évszám főleg azért fontos, mert a hackerkultúra egyik bölcsőjének számító Marvin Minsky-féle mesterséges intelligencia laboratórium is még csak négy éve üzemelt, lopott szoftverek pedig még egyáltalán nem voltak.
<br/> by Henry Lichstein<br/>
Many telephone services have been curtailed because of so-called hackers, according to Рrofessor Carltoп Tucker, administrator of the Institute phone system.
Stating „IT means the students whoo are doing this are depriving the rest of you of priviliges you otherwise might have.” Prof. Tucker noted that two or three students are expelled each year for abuses of the phone system.
The hackers have accomplished such things as typing up all the tie-lines between Harvard and МIT, or making longdistance calls by charging them to a local radar installation. One method involved connecting the PDP 1 computer to the phone system to search the lines until a dial tone, indicating an outstde line, was found.
Tie lines connect MIT’s phone system to many areas qithout a prorata chanrge. Among the tie-lines discovered have been ones to the Millstone Radar Facility, the Sudbury defense installation, IBM in Kingston, New York, and the MITRE Corporation.
Tucker warns hackers
Commenting on these incidents Prof. Tucker said „If any of these people are caught (by the telephone company) they are liable to be put in jail. I try to warn them and protect them.”
While Tucker felt „we don’t have too much trouble with the boys; we appreciate their curiosity,” he also said that repeated involvement, for instance, caused the expulsion from the Institute of one member of the Class of ’63 one week before his graduation.
Because of the „hacking”, the majority of the MIT phones are „trapped”. They are set up so tie-line calls may not be made. Originally, these tie-lines were open to general use.
Lines Found by Force
While the hackers have resorted to some esoteric methods, many tielines have been found by „brute force techniques” - mass dialing until something „interesting” is found. Another, more urbane method, has been the judicious perusal of telephone directories. To quote one accomplished hacker, „The field is always open to experimentation.”
While stating „We attempt to stop (hacking) because it impairs our relations with the phone company, and hurts the service for the rest of the students,’ Tucker observed that the MIT phone system, serving a community of about 14,000 persons, is as large as that for a small town.
Including Lincoln Laboratories, which accounts for over 50% of costs, the Institute’s phone bill exceeds $1,000,000 each year. This is the third largest bill in New England.
The General Electric Company has the largest phone bill. Raytheon Corporation has the second largest bill in the New England area.
Hála jár még Gustavo Duartének, aki Shapiro leletét ásta elő pár évvel később. Amerikát bezzeg elég volt egyszer felfedezni.
Kevés látnivalót találnánk, ha visszamehetnénk az időben húsz évvel ezelőttre, amikor a World Wide Web megszületett. Nem vágtak át szalagot öltönyös politikusok, nem tartottak tűzijátékot, ünnepély sem volt, sőt, a nevezetes napon nem indult el egyetlen webszerver sem. 1989 márciusában csupán az a tanulmány jelent meg, amely elindította napjaink pezsgő, honlapokkal, blogokkal, videómegosztókkal teli internetjének kialakulását.
A dokumentum szerzője Tim Berners-Lee volt, az eredeti formájában ma is megtalálható írás címe pedig ez volt: Információmenedzsment - egy javaslat. A svájci CERN kutatólaboratóriumában dolgozó tudóst az zavarta, hogy a hatalmas, hatvan nemzet mintegy nyolcezer tudósát foglalkoztató intézményben nyomozni kell minden kutatás, minden hardver leírása után. A probléma Berners-Lee szerint a könyvhöz hasonló, egyenes vonalon haladó, fa szerkezetbe szerveződő dokumentumokba volt kódolva. A CERN nem egyszeri, nagyszabású kísérleteket hajtott végre, hanem az ötletekkel, a megérkező vendégkutatók elképzeléseivel, a rendelkezésre álló új technológiákkal változó tesztekkel dolgozott.
