Két nap múlva kezdődik a kedvenc magyar IT-biztonsági konferenciánk, a komoly témákkal kellően laza hangulatban foglalkozó Hacktivity. Ennek örömére a szervezőcsapat feltöltötte a tavalyi konferencián készült felvételeket. A konferencia történetében először volt egy erős retró szekció is. Amíg a szombati kapunyitásra várunk, ezeket fogjuk sorra venni.
Az első vírus 1988 ősze környékén került a kezünkbe. És gondolom nem mondok nagyon nagy újdonságot azzal, hogy én is katonatiszt voltam akkoriban. A magyar honvédség informatikai szervízében dolgoztam, amelynek az volt a dolga, hogy a Budapest környéki számítástechnikai eszközeit üzemeltesse, javítsa. (…) Nem tudom, hogy valaki el tudja-e képzelni azt a szituációt, amikor telefonált egy hölgy, hogy emberek elkezdett potyogni a betű a számítógép monitoráról.
Egy ilyen felütés után nem lehet kihagyni Farmosi István előadását, aki a vírusok hazai megjelenéséről; az 1990-ben megjelent Víruslélektan című könyvről]1, amely 85 vírus leírását és kivédési módját is ismertette; és a vírusvédelem egy új filozófiájáról beszélt.
Három nap múlva kezdődik a kedvenc magyar IT-biztonsági konferenciánk, a komoly témákkal kellően laza hangulatban foglalkozó Hacktivity. Ennek örömére a szervezőcsapat feltöltötte a tavalyi konferencián készült felvételeket. A konferencia történetében először volt egy erős retró szekció is. Amíg a szombati kapunyitásra várunk, ezeket fogjuk sorra venni.
Milyen kódot használt I. Rákóczi György? Meg tudták-e törni Zrínyi Miklós kriptóját? Melyik a világhírű magyar kódex, amelyet a mai napig se tudtak feltörni? Mit üzent Kossuth Lajos? Dr. Szabó István a magyar kriptográfia történetéről tartott előadást a tavalyi Hacktivityn. Ha le lenne írva, azt mondanánk rá, hogy kötelező olvasmány.
Öt nap múlva kezdődik a kedvenc magyar IT-biztonsági konferenciánk, a komoly témákkal kellően laza hangulatban foglalkozó Hacktivity. Ennek örömére a szervezőcsapat feltöltötte a tavalyi konferencián készült felvételeket. A konferencia történetében először volt egy erős retró szekció is. Amíg a szombati kapunyitásra várunk, ezeket fogjuk sorra venni.
Kezdjük rögtön a ZMNE-n tanító Muha Lajossal, aki az informatikai biztonság történetét ismertette Ádámtól és Évától. A története ott kezdődött, ahol minden internetes sztori szokott: 1958-ban az ARPA-val. Megtudhattuk, hogy az első fontos, a hálózat védelméről szóló tanulmány 1970-ből származik, és ez már tartalmazta a legtöbb ma is ismert fenyegetést. Az előadás előnye, hogy azt is tárgyalta, hogy Magyarországon kikre tartozott a hálózat védelme, illetve a kérdések között elmondta, milyen megfigyelés ellen véd a katonai létesítmények tetején található medence.
Az American Telephone and Telegraph Company - úgy szeretem ezt a nevet kiírni - megkerülhetetlen szereplője a huszadik század technikatörténetének. Kicsit olyan lehetett a cég, mint most a Google, csak a dolgozóknak nem járt ingyencsoki meg lávalámpa. Ha viszont az innováció oldaláról nézzük a dolgot, akkor az analógia többé-kevésbé tartja magát.
A távközlési fejlesztések mellett az AT&T adta világnak a Unixot is. Ráadásul úgy, hogy a licencek nagyon kevés megkötést tartalmaztak. A lazaságnak az volt az oka, hogy a cég ellen a negyvenes évek legvégén indított antitröszt pert csak nagyon versenybarát licencelési szabályok elfogadásával sikerült elhárítania maga felől a cégnek. Amikor az AT&T fejlesztők által létrehozott, és 1973-ban bemutatott Unix iránt kereslet mutatkozott, akkor azt a korábban kidolgozott szerződések mentén árulták, nehogy megint rájuk szálljon a Department of Justice. Így kezdődött a Unix fénykora.
A teljes történetet az Ars Technica írta meg a héten, érdemes átkattintani oda. Nyilatkoznak mérnökök, és még egy jónak tűnő unixtörténeti könyvet is ajánlanak.
Egy poszttal ezelőtt arra mutattunk rá Curtis videójával, hogy a Szilícium-völgyben, a kaliforniai ideológiában vastagon benne van a mai napig az ellenkultúra. Most arról lesz szó, hogy a hippi technológusok Mekkáját hogyan hozta létre a CIA és az NSA.
Mivel kezdődött a Szilícium-völgy - tette fel 2008-as előadásának elején a kérdést Steven Blank. Az internettel? A PC-vel? A mikrochippel? Mindegyikre nem a válasz természetesen. A történet a második világháborúval és német radarrendszerrel kezdődik, és nagyon komoly macska-egér játékká válik pár év alatt.
A II. világháborús kutatási pénzekből kimaradó Stanford egyetem nem akarta, hogy még egyszer kihagyják. Előbb radarkutatás, aztán ELINT kutatás települ a Szilícium-völgybe. Nyilvános és titkosított kutatásokkal is foglalkozó laborok dolgoznak az egyetemen a CIA-nek, az NSA-nek, mindenkinek, akinek csúcstechnológia kell a hidegháborúhoz.
Amikor ez mind megvolt, Frederic Terman, a völgy atyja és a Stanford igazgatója elkezdte arra biztatni a doktoranduszokat, hogy az akadémiában maradás helyett hozzanak létre cégeket. Az oktatóknak pedig hagyta - sőt javasolta - hogy tanácsadóként segítsenek tech vállalatokat. Nem lövök el több poént, a videó alig egy órás, nézzétek meg!
Ha egy szóval kell jellemeznünk Adam Curtis új dokumentumfilmjét, az All Watched Over By Machines Of Loving Grace-t, akkor az az ellentmondásos lenne. Bárhol jelenik meg cikk, trailer videó, bármi róla vita alakul ki alatta. Ráadásul nem is rossz viták, még a YouTube-ra feltöltött ajánló alatt is olvasható, izgalmas beszélgetés van, ami igazán nagy szó.
A film a világ menedzserizálódásáról, Ayn Rand műveinek a világgazdaságra gyakorolt hatásáról, a digitális elit szellemi alapjait adó ellenkultúráról, a kommunák haláláról, Bucky Fullerről, Diane Fossey-ról, az önző génekről és a szakszerűtlenül használt biológiai terminusokról szól. Curtis azt próbálja meg elmondani, miért gondol magára gépként a ma embere, és hogyan lett a környezetét megváltoztató emberiségből egy imaginárius egyensúlyt őrző emberiség. Minden ponton nem lehet vele egyetérteni, viszont gondolkodnivalót ad.
Curtis markáns stílusával üdítően más szemszögből mutatja a technologizált jelent, a szokásos határtalan technooptimizmus helyett megpróbál a felszínen túl is összefüggéseket keresni. Persze ezzel gyakran átesik a ló túloldalára, szinte már az összeesküvéselméletek határát súrolva, de a túlságosan lekerekített, félelmetes és szörnyű története még sokszoros higításban is ütős és gondolatébresztő.
A Cyberculture természetesen az IT elit és az ellenkultúra kapcsolata miatt ajánlja a háromrészes sorozatot, erről a témáról nem lehet eleget beszélni. A filmek megnézhetőek a Thoughtmaybe oldalon vagy letölthetőek az Archive.org-ról.
1086-ban, harminc évvel a normann invázió után Hódító Vilmos úgy gondolta, nem lenne hülyeség pontosan tudni, tulajdonképpen mi mindenen uralkodik, és főleg mennyi adót tud kicsikarni abból, ameddig a szeme ellát. Hatalmas, addig nem, és azóta is csak ritkán látott alaposságú földrajzi és statisztikai felmérést rendelt el, az elkészült kötetben megtalálható 13418 település összes birtoka, gyakran jószágok darabszáma-szintű pontossággal. Innen a mű neve is, Domesday Book(ejtsd doomsday persze, mert rég volt és azóta egy párszor átszabták az angol nyelvet): a szándék szerint úgy mutatja meg az országot, ahogy ítéletnapkor látná az Úr maga. A könyv máig fennmaradt, egy példányát a National Archive-ban őrzik, nemrégiben digitalizálták is.
A meghatározó jelentőségű mű elkészültének kilencszázadik évfordulója 1986-ban volt. Az eseményre emlékezve a BBC egy grandiózus projekttel készült: huszadik századi technológiával kívánták megismételni a Domesday Bookot, ám ezúttal nem a hódító uralkodó számára, hanem a brit nemzetnek gyűjtve az adatokat, explicit oktatási szándékkal, melyből a jelen, s majd a jövő diákjai (iskolásai és akár kutatói) megismerhetik a nyolcvanas évek Nagy-Britanniáját. Rengeteg technológiai újítást igénybevéve több mint ötvenezer fényképet, több tízezer térképrészletet, a legfrissebb népszámlálási adatok, szabadon mashupolható demográfiai, gazdasági statisztikák és egyéb felmérések kerültek rá az elkészült kétlézerlemezes termékre, mára mégis teljesen elfeledett a projekt. Ha egyáltalán, csak mint tanmese kerül szóba, amiben a levonandó tanulság az, hogy mennyire könnyen avul el a technológia. Pedig a Domesday Projectért megéri ennél jobban megállni egy szóra.
Ma volt tíz éve, hogy a NASDAQ 5132.52 pontnál tetőzött, ez volt az a pillanat, amikor kifogyott a lendület a kilencvenesek végét meghatározó dotcom-lázból. Innen már csak lefele vezetett az út, a piac összehúzta magát, kiszáradt a kockázatitőke-szökűkút és hosszú évekre szitokszóvá, de legalábbis gúnyolódás tárgyává vált a „dotcom cég” kifejezés és minden, ami a jelenséghez tartozott.
Az évforduló alkalmából remek retrospektív cikket állított össze a lufi felfújásában annó jelentős szerepet játszó Wired, s még úgy is, hogy igyekszik mosdatni a szerecsent, hogy egy csomó akkor felmerült ötlet simán koraszülött volt, elképesztő visszaolvasni, hogy mennyire naívak és technooptimisták voltak a startup-alapítók, de a befektetők méginkább. Azok a cégek túlélték, amikben valódi érték volt, amikben viszont csak egy vicces név, Aeron székekben és babzsákokban, ingyenmenzán élő fejlesztők, nagy álmok és —ha egyáltalán létrejött valami— szándékosan veszteséges szolgáltatás, nyom nélkül tűntek el a süllyesztőben.
Ezek után szerintem kicsit legalábbis vicces, hogy pont ma van Budapesten az ingatlanválságban kipukkant webkettes lufi utolsó morzsáiban még hinni akaró üzletemberek konferenciája, a Barcamp. (Az elnevezés és a szervezés közötti feloldhatatlan feszültség már egy egészen másik mese, pedig jellemző a helyi szcénára).
A számítógép nem egy rettegnivaló szörny, amellyel csak kínaiul lehet kommunkálni, ami kizárólag fohászkodásra és szitkozódásra működik. Dehogyis. Csupán egy gép a sok közül, amelyik pontosan azt csinálja, amit mondunk neki.
Kezdetben volt a magyar internet, és a nem geekeknek nem volt rajta sok minden. Meg aztán ijesztő is volt, idegen, tanulást igénylő valami. A Matáv először tartalmat kezdett el gyártani, így jött létre a Matáv Tartalom Projekt eredményeként az Origo.
A lap valamikor 2001 táján döntött úgy, hogy mellékletet készít a frissen számítógépet vásárlóknak és az internetre felmerészkedőknek. A tanulni vágyók két vezetőt is kaptak: Stohl Buci és Mézes Csaba kalauzolta végig őket a PC részein, a netre kapcsolódáshoz szükséges összetevőkön, és a net használatán. Már lehetett kapni Windows XP-t, de menő böngésző az Internet Explorer 5.5 volt. A szélessáv már kulcsszó volt, sőt rebesgették azt is, hogy jön a 3G-s mobilnet, de a biztonság kedvéért minden magyarázat azzal kezdődik, hogy ’ez itt a gép, nem harap’. Akkora kordokumentum, hogy megszólal.
[origo] Kezdőknek - számítástechnikai és internetes lecket Stohl Bucival és Mézes Csabával.
Jason Scott töltötte fel a Vimeójára az idei Defcon egyik informatikatörténeti előadását. A phreakmonkes és dr. kaos urak tartotta bemutató során egy időszámításunk előtti akusztikus modemet keltenek életre. A kütyüt 1964-ben építették a Livermore Data Systemsnél, és kis hackerkedés után még most 2009-ben is fel lehet használni jelek küldésére, csak ember kell, aki kimazsolázza a tartalmat a zajból.
A páros előadása különösen azért érdekes, mert a modemek és a távközlés történelmét is tárgyalja. Erről meg olyan téma, amiről az indokoltnál sokkal kevesebbet van szó, lehet például arra tippelni, hogy mekkora feladat volt összeszögelni az internetet.
