'magazin' kategória archívuma.

Ahol a kibernetikus tisztás és a gazdasági világválság összeér

Ha egy szóval kell jellemeznünk Adam Curtis új dokumentumfilmjét, az All Watched Over By Machines Of Loving Grace-t, akkor az az ellentmondásos lenne. Bárhol jelenik meg cikk, trailer videó, bármi róla vita alakul ki alatta. Ráadásul nem is rossz viták, még a YouTube-ra feltöltött ajánló alatt is olvasható, izgalmas beszélgetés van, ami igazán nagy szó.

A film a világ menedzserizálódásáról, Ayn Rand műveinek a világgazdaságra gyakorolt hatásáról, a digitális elit szellemi alapjait adó ellenkultúráról, a kommunák haláláról, Bucky Fullerről, Diane Fossey-ról, az önző génekről és a szakszerűtlenül használt biológiai terminusokról szól. Curtis azt próbálja meg elmondani, miért gondol magára gépként a ma embere, és hogyan lett a környezetét megváltoztató emberiségből egy imaginárius egyensúlyt őrző emberiség. Minden ponton nem lehet vele egyetérteni, viszont gondolkodnivalót ad.

Curtis markáns stílusával üdítően más szemszögből mutatja a technologizált jelent, a szokásos határtalan technooptimizmus helyett megpróbál a felszínen túl is összefüggéseket keresni. Persze ezzel gyakran átesik a ló túloldalára, szinte már az összeesküvéselméletek határát súrolva, de a túlságosan lekerekített, félelmetes és szörnyű története még sokszoros higításban is ütős és gondolatébresztő.

A Cyberculture természetesen az IT elit és az ellenkultúra kapcsolata miatt ajánlja a háromrészes sorozatot, erről a témáról nem lehet eleget beszélni. A filmek megnézhetőek a Thoughtmaybe oldalon vagy letölthetőek az Archive.org-ról.

Shannon, az informatika atyja (vendégposzt)

Németh Ádám, akinek a kandallópárkánya - ha lesz egyszer - egészen biztosan neves informatikusokat ábrázoló akciófigurákkal lesz tele, hívta fel a figyelmünket a UC.tv Claude Shannon emlékvideójára. Mivel a beillesztett multimédiát előbb-utóbb úgyis megeszi a bitrozsda, lentebb Ádám azt is kifejti, miért bújtunk ki mindnyájan Shannon köpönyegéből.

Shannon volt az az ember, aki rájött arra, hogy a világ digitalizálható. Rájött arra, hogy a világ hogyan osztható nullákra és egyesekre; hogy a képben, a videóban, a hangban, a szagban, abban, ahogy elmeséljük a történeteinket, a lepkében, a fában, a virágban mi a közös: a bit.

Elkészítette azt a kommunikációs modellt, ami egyrészt bekerült az általános iskolás hatodik osztályos nyelvtankönyvbe, másreszt előrevetítette az internet, de inkább a mobiltelefon-hálózatok és banki rendszerek létrejöttét. (Igazából a titkosításokban és a vonalzaj szűréseben segítenek.)

Ő jött rá arra, hogy a telefonközpontokban használt áramkörok hogyan feleltethetőek meg a száz evvel korabban élt Boole halmazelméletének, ily módon a krumpliábrakat egyrészt gépre vive, másreszt kitalálva az ÉS- és a VAGY-kaput, ami a digitális számítástechnika, sőt, elektronika alapja. Ebből fraktálszerűen gyűrűzött ki a digitális, majd a hálózati kor. Az, hogy minden információ letárolható, az hozzállást változtathat meg.

Igazából Dijsktra kezdte el kapisgálni, hogy dolgokat osztályozunk, és végül Booch tette lehetővé, hogy bármi elé - legyen az program, kütyü, cég, kémiai vagy fizikai reakció, biológiai folyamat, társas, emberi kapcsolat - odaállva el tudom kezdeni elemezni. De ehhez előtte kell a bit. Kell tudnom, hogy a dolgok a legvégen valaminek a jelenlétével vagy épp hiányaval leképezhetőek.

Virtuális valóság: beváltatlan ígéretek

Kötelező mentegetőzés: szerencsés ember vagyok, időnként összemosódik a munkám és a hobbim, így születnek az olyan cikkek, amik - ha origósan fogalmazva is - a blogon is érdekes témákkal foglalkoznak. Az ilyeneket időnként át is fogom menteni ide.

A science fiction szerzők sok mindent ígértek már az embereknek, amiből aztán semmi nem lett. Például a repülő autók elterjedése sem vált be, pedig ha valami, hát ez tehermentesítené a közlekedési dugóktól sújtott városokat. A virtuális valóság volt az utóbbi harminc év egyik ilyen beváltatlan ígérete. Regények, filmek, számítógépes játékok szóltak arról, hogy a szereplők adatkesztyűt és virtuális valóság sisakot húzva egy számítógépek által generált világokban kalandoztak.

A virtuális világok jelentette újdonságra először az Egyesült Államok hadserege csapott le, hadműveleti területek és bevetési helyszínek gyorsan bejárható skicceit várták az elképzeléstől. Az első beruházásuk Aspen város részletes, érintőképernyőn navigálható videós térképe volt. A térkép egyaránt bejárható volt a készítők által rögzített több órás felvételen, illetve animált térképen is.


Aspen Moviemap

Később a hadsereg kísérletezni kezdett hagyományosabb értelemben vett játékokkal is. Előbb az Atari játékgépekre kiadott egyszerű vektoros grafikájú Battlezone szimulátorból készítettek oktatóprogramot a Bradley harcjárművekhez. Majd az első személyű lövöldözős (FPS) játékok egyik atyjának tekinthető Doom-hoz készítettek olyan módosítást, amelyben egy raj katonái tanulhatták meg az együttes munkát. A Marine Doom nevet viselő módosítás a mai napig letölhető, és a futtatásához szükséges játék teljes verziója is könnyen beszerezhető, így a taktika iránt érdeklődők kipróbálhatják, mi állt a sereg rendelkezésére a kilencvenes évek elején. ’Virtuális valóság: beváltatlan ígéretek’ tovább…

Egy életnyi vas

Max Burnet 1967-től 1998-ig, lényegében a számítástechnika legfontosabb éveiben, volt a Digital Equipment Corporation ausztáliai igazgatója. Ennek megfelelően a lakása tele van az évek alatt gondosan összegyűjtött műkincsekkel. A fenti képen egy PDP-11-esre akasztott konzolon a zseniális Adventure játék fut. A gyűjtőről a CIO magazin készített képriportot.

Terrorista kézikönyv és a Ketchupbotrány

Tóth Zoltán írja 1996. augusztusában:

Kirándulás a Net-en: A Terrorista Kézikönyv Az Internetto internetes magazin értesülése szerint az esztergomi Joker élelmiszerboltban történt merényletkísérlet (a ketchupos bomba) ügyében nyomozó Komárom-Esztergom Megyei Rendõr-fõkapitányság … (nyomozói szerint) … a robbanóanyag házilagos elõállításának módszere megtalálható egy olyan iratban, amelyik hozzáférhetõ a nemzetközi számítógépes hálózathon. (idézet a Népszabadság 1996. aug.16-i számából)

Nos, ez a köny a Terrorista Kézikönyv. Letöltheted, ott van, több példányban is, valahol a Hálón…! A pontos helyét hadd ne áruljam el. Ha otthonosan mozogsz a Hálón, akkor pillanatok alatt rátalálsz. Helyük állandóan változik, vagy a rendszergazda vagy a hálózat tulajdonosa – félve a következményektõl – levéteti. Ám van aki elnézi. Ez az Internet szabadsága. ’Terrorista kézikönyv és a Ketchupbotrány’ tovább…

Prae

Valamiért a Prae magazin volt az a folyóirat, ahol teljesen jó kiberkultúrával foglalkozó forrásszövegek jelentek meg az ezredfordulón. Gibson profil, a klasszikus ’a szleng a torontói bringásfutároktól származik’ interjú, Timothy Leary cikk, meg persze jónéhány posztmodern irodalmi tanulmány.

Szintén valamiért a magazin fennállásának X éve alatt folyamatosan a teljesen használhatatlan és a rendkívül nehezen használható honlapok között ingázott. Elég csak megnézni a digitalizált számokat borítóstul mindenestül. Talán a mostani archívum kicsit kevéssé rossz.

Ajánlott számok:

  • 1999 1-2 Scif-fi
  • 2001 1-2 Cyberpunk
  • (és nem sokkal ezután megszűnik a digitális archívum, csak)

Forrásszövegek:

Mondo 2000

Régen, amikor a Boing Boing is papíron jelent meg, volt egy fényes papírra nyomott, csillogó szemű kiberkultúra-hívő magazin a Mondo 2000. Kiadtak tizenhét számot, két kötetet: A User’s Guide to the New Millenium illetve a The Real Cyberpunk Fakebook címmel, ezek bármelyike képes pusztán a kinézetével sokkolni a mai felhasználót.

A lap történetének boncolgatása helyett Mondo 2000 linkgyűjtemény ajánlunk.