Halló! Van itt még valaki?

Pár nappal ezelőtt a NANOG, azaz Észak-Amerikai Hálózati Operátorok szervezetének éves konferenciáján elhangzott egy előadás, aminek csak a diáihoz férünk egyelőre hozzá, és aminek a videó vagy audió verziójáért szerintem minden rendes geek ölni tudna. Milo Medin, aki jelenleg a Google igazgatóhelyettese beszélt a korai internethez fűződő élményeiről és tapasztalatairól. Medin először az ARPANET-tel találkozott, használta a hálózatot a DNS megalkotása előtt, a NASA Ames kutatóközpontjában dolgozva jelen volt egy csomó olyan dolog születésénél, amikre ma közműként tekintünk.

A diák között van kép a NASA Science Internetről, ami még az Antarktiszra is elért. És megemlítődik az is, hogy ha a nemzetközi kapcsolatok terhelését jelző skála pirosba szaladt, akkor biztosak lehettek, hogy valaki pornót akar megosztani a hálózaton.

• Milo Medin: What I saw at the Revolution (or) An Abridged History of the Internet

This brochure outlines, in general terms, the future role of Western Union as a nationwide information utility, which will enable subscribers to efficiently, immediately, the required information flow to facilitate the conduct of business and other affairs.

Ezzel az egy szép mondattal kezdődik az utóbbi év leglenyűgözőbb dokumentuma. A szöveget 1965-ben írták, jóval azelőtt, hogy az ARPANET első gépét bekapcsolták volna. Ennek ellenére az írás nem igazán szól a hálózat kiépítéséről. A legnagyobb geek mítoszt, az internet teremtéstörténetét, egészen más megvilágításba helyezi ez az ötletelős üzleti dokumentum. A héroszaink - Baran, Licklider, Taylor stb - hőstette egyszercsak szükségszerűséggé válik.

Nagy teljesítményű számítógpek vannak, létezik nagysebességű adatátvitel, minden más csak mérnöki probléma, mint annak idején a villamosenergia-hálózat kialakítása volt. Az áramos hasonlatot tovább is viszi a szöveg. Az energiát termelő turbina folyamatosan fejlődött, de a lényege nem változott meg soha. Hasonló a Western Union szerint a számítógép is. Gyorsabb lesz, erősebb, hatékonyabb, de a lényege marad. Ha belegondolunk, a személyi számítógépekig ez az állítás igaz is marad.

A Western Union jövője csak kicsit hasonlít napjainkra. Nincsenek például olyan számítógépes telefonfülkék, ahonnan adatokat lehetne lekérni a digitális közművet használni. Vannak közös könyvtári katalógusok, azonnal frissülő tőzsdei adatok, sőt a netről még azt is meg lehet tudni, mennyit késik a vonat. Számítási kapacitást akár ma is tudunk bérelni, de ’65 óta párszor megjárta az útját az inga az erős felhő és az erős munkaállomás között.

• Western Union Strategic Plans (PDF)

Privacy is necessary for an open society in the electronic age. Privacy is not secrecy. A private matter is something one doesn’t want the whole world to know, but a secret matter is something one doesn’t want anybody to know. Privacy is the power to selectively reveal oneself to the world.

If two parties have some sort of dealings, then each has a memory of their interaction. Each party can speak about their own memory of this; how could anyone prevent it? One could pass laws against it, but the freedom of speech, even more than privacy, is fundamental to an open society; we seek not to restrict any speech at all. If many parties speak together in the same forum, each can speak to all the others and aggregate together knowledge about individuals and other parties. The power of electronic communications has enabled such group speech, and it will not go away merely because we might want it to.

Since we desire privacy, we must ensure that each party to a transaction have knowledge only of that which is directly necessary for that transaction. Since any information can be spoken of, we must ensure that we reveal as little as possible. In most cases personal identity is not salient. When I purchase a magazine at a store and hand cash to the clerk, there is no need to know who I am. When I ask my electronic mail provider to send and receive messages, my provider need not know to whom I am speaking or what I am saying or what others are saying to me; my provider only need know how to get the message there and how much I owe them in fees. When my identity is revealed by the underlying mechanism of the transaction, I have no privacy. I cannot here selectively reveal myself; I must always reveal myself.

Therefore, privacy in an open society requires anonymous transaction systems. Until now, cash has been the primary such system. An anonymous transaction system is not a secret transaction system. An anonymous system empowers individuals to reveal their identity when desired and only when desired; this is the essence of privacy.

Privacy in an open society also requires cryptography. If I say something, I want it heard only by those for whom I intend it. If the content of my speech is available to the world, I have no privacy. To encrypt is to indicate the desire for privacy, and to encrypt with weak cryptography is to indicate not too much desire for privacy. Furthermore, to reveal one’s identity with assurance when the default is anonymity requires the cryptographic signature.

We cannot expect governments, corporations, or other large, faceless organizations to grant us privacy out of their beneficence. It is to their advantage to speak of us, and we should expect that they will speak. To try to prevent their speech is to fight against the realities of information. Information does not just want to be free, it longs to be free. Information expands to fill the available storage space. Information is Rumor’s younger, stronger cousin; Information is fleeter of foot, has more eyes, knows more, and understands less than Rumor.

We must defend our own privacy if we expect to have any. We must come together and create systems which allow anonymous transactions to take place. People have been defending their own privacy for centuries with whispers, darkness, envelopes, closed doors, secret handshakes, and couriers. The technologies of the past did not allow for strong privacy, but electronic technologies do.

We the Cypherpunks are dedicated to building anonymous systems. We are defending our privacy with cryptography, with anonymous mail forwarding systems, with digital signatures, and with electronic money.

Cypherpunks write code. We know that someone has to write software to defend privacy, and since we can’t get privacy unless we all do, we’re going to write it. We publish our code so that our fellow Cypherpunks may practice and play with it. Our code is free for all to use, worldwide. We don’t much care if you don’t approve of the software we write. We know that software can’t be destroyed and that a widely dispersed system can’t be shut down.

Cypherpunks deplore regulations on cryptography, for encryption is fundamentally a private act. The act of encryption, in fact, removes information from the public realm. Even laws against cryptography reach only so far as a nation’s border and the arm of its violence. Cryptography will ineluctably spread over the whole globe, and with it the anonymous transactions systems that it makes possible.

For privacy to be widespread it must be part of a social contract. People must come and together deploy these systems for the common good. Privacy only extends so far as the cooperation of one’s fellows in society. We the Cypherpunks seek your questions and your concerns and hope we may engage you so that we do not deceive ourselves. We will not, however, be moved out of our course because some may disagree with our goals.

The Cypherpunks are actively engaged in making the networks safer for privacy. Let us proceed together apace.

Onward.

Eric Hughes kiáltványa körülbelül egy évvel a cypherpunks csapat első találkozója után született. Bár a szöveg nem kezdődik olyan erősen, mint May „kísértet járja be Európát” parafrázisa, de nagy igényeket és nagy ígéreteket ír le. Megjelenése után sokan felkapták a kiáltványt, rivaldafénybe állítva a csoportot. Például a kiáltvány 1993-as megjelenését követően születtek a Wired, a Village Voice és a Whole Earth Review-ban a cypherpunkokról szóló cikkei. Az erős szöveg választ is provokált, Bram Cohenét, a Bittorrent atyjáét hamarosan ki is rakjuk.

A specter is haunting the modern world, the specter of crypto anarchy.

Computer technology is on the verge of providing the ability for individuals and groups to communicate and interact with each other in a totally anonymous manner. Two persons may exchange messages, conduct business, and negotiate electronic contracts without ever knowing the True Name, or legal identity, of the other. Interactions over networks will be untraceable, via extensive re- routing of encrypted packets and tamper-proof boxes which implement cryptographic protocols with nearly perfect assurance against any tampering. Reputations will be of central importance, far more important in dealings than even the credit ratings of today. These developments will alter completely the nature of government regulation, the ability to tax and control economic interactions, the ability to keep information secret, and will even alter the nature of trust and reputation.

The technology for this revolution—and it surely will be both a social and economic revolution—has existed in theory for the past decade. The methods are based upon public-key encryption, zero-knowledge interactive proof systems, and various software protocols for interaction, authentication, and verification. The focus has until now been on academic conferences in Europe and the U.S., conferences monitored closely by the National Security Agency. But only recently have computer networks and personal computers attained sufficient speed to make the ideas practically realizable. And the next ten years will bring enough additional speed to make the ideas economically feasible and essentially unstoppable. High-speed networks, ISDN, tamper-proof boxes, smart cards, satellites, Ku-band transmitters, multi-MIPS personal computers, and encryption chips now under development will be some of the enabling technologies.

The State will of course try to slow or halt the spread of this technology, citing national security concerns, use of the technology by drug dealers and tax evaders, and fears of societal disintegration. Many of these concerns will be valid; crypto anarchy will allow national secrets to be trade freely and will allow illicit and stolen materials to be traded. An anonymous computerized market will even make possible abhorrent markets for assassinations and extortion. Various criminal and foreign elements will be active users of CryptoNet. But this will not halt the spread of crypto anarchy.

Just as the technology of printing altered and reduced the power of medieval guilds and the social power structure, so too will cryptologic methods fundamentally alter the nature of corporations and of government interference in economic transactions. Combined with emerging information markets, crypto anarchy will create a liquid market for any and all material which can be put into words and pictures. And just as a seemingly minor invention like barbed wire made possible the fencing-off of vast ranches and farms, thus altering forever the concepts of land and property rights in the frontier West, so too will the seemingly minor discovery out of an arcane branch of mathematics come to be the wire clippers which dismantle the barbed wire around intellectual property.

Arise, you have nothing to lose but your barbed wire fences!

A szöveget a Cypherpunks lista egyik vezéralakja Timothy C. May írta 1988-ban. Először a Crypto ’88 konferencián olvasta fel, majd később az 1989-es és ’90-es Hackers konferencián is beszélt a titkosítós szép új világról. A szöveg aztán előkerült 1992-ben a Cypherpunks alapítógyűlésén is. Tegyük gyorsan hozzá, a csoportnak volt saját kiálványa is, amit Eric Hughes írt, az a holnapi program.

A digitális adatbázisok azért királyak, mert egy raklap, nyomtatásban már sehogy sem megszerezhető anyagot lehet letölteni róluk. A JSTOR-ban például fent van¹ a Mississippi Review 47/48-as száma, ami később Storming The Reality Studio néven látott könyvben napvilágot.

A cyberpunk történetét kutatóknak, az alkalmanként előforduló posztmodern rizsa ellen kellően felvértezetteknek alap olvasmány a könyv. Szerepel benne az LSD után új örömöket találó Timothy Leary, de ott vannak a Mozgalom akkor még fiatal lázadói is. Ez az a pillanat, ahol a cyberpunk elkezd kanonizálódni. Valamivel több mint öt év és megjelennek a Time magazin címlapján, instant pánikot váltva ki az eredeti mozgalmárokból.

Amikor a digitális kultúra történetéről beszélünk, könnyen eredeztethetjük vissza az egészet az amerikai katonai-ipari komplexumig. Pedig, ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, hamar rátalálunk egy első ránézésre eléggé valószerűtlen csoportra is, az ellenkulturális mozgalomra. Ahogy Fred Turner rámutat, a hatvanas években erőre kapó ellenkulturális mozgalomnak két fő irányzata volt az Egyesült Államokban: az új baloldal és az új kommunalisták. Kapásból az elsőre gondolunk, amikor az ellenkultúra kapcsolatát keressük a digitális kultúrával, hiszen ennek a csoportnak volt a jelszava a hatvanas évek közepén bevezetett számítógépes katalógusrendszer ellen, hogy I am a human being, do not fold, spindle or mutilate me. Az új kommunalisták viszont nekünk most egy sokkal érdekesebb csoport. A hatvanas-hetvenes években a korábbiakhoz képest lehetetlensok ember kelt útra, hogy az addigi társadalomtól függetlenül működő új kommunákat hozzanak létre. Ők egyáltalán nem írtóztak a technológiától, sőt, olyan eszközöket láttak benne, amivel egy jobb világot lehet felépíteni.

Ennek a csoportnak volt a programadó lapja, elsődleges művelődési pontja, fóruma, enciklopédiája az 1968 és 1972 között kiadott Whole Earth Catalog, ami sokáig csak egy ezen felnőtt generációnak a közös háttérismeretét jelentette, az utóbbi pár évben került újra elő, pont mint közös gyökere az infóhippiknek, a zöld mozgalomnak, meg gyakorlatilag mindennek, ami utána következett. A katalógusban minden megtalálható volt, ami egy kommuna életéhez kellhet, a földműveléstől az ön-művelésig, útközben szót ejtve a csillagászatról és Buckminster Fuller geodézikus gömbjeiről is, valóban úgy érezhette az olvasó, hogy kezében fogja a kulcsot az élethez, a világmindenséghez meg mindenhez. „Olyanok lettünk, mint az Isten,” csavarja ki a bibliai idézetet Stewart Brand a Katalógus bevezetőjében, „ideje belejönnünk.”

Az összes cikket, leírást és ajánlást a katalógus körül hamar kialakuló közösség hozta össze, stílusában olyan az egész, mintha egy négyszáz oldalon keresztül folyó BoingBoing lenne. (Ahogy a BB elődjének is tartja a Katalógust).

Egész könyveket lehetne róla írni, és írtak is, most csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a WholeEarth.com címen digitálisan hozzáférhető beszkennelt PDF-ként az összes példány, beleértve a lapot folytató CoEvolution Quarterly számait is. Vegyétek, de legalábbis lapozzatok bele. Persze igazán akkor üt, ha valóban kézbeveszed, de a tartalom és a lelkesedés szkennelve is átjön.

• WholeEarth.com

Egyéb olvasnivaló a Katalógusról:

• Kevin Kelly, a katalógus késői szerkesztője emlékezik: The Whole Earth Blogalog
• Csomó idézet: The Whole Earth Effect

Don’t tell anyone this isn’t what we’re supposed to be working on.

(Ray Tomlinson, miközben kitalálta az e-mailt)

Idén egy csomó remek dolog negyven éves. Például a UNIX, az Arpanet és Roy barátunk a sas leszálltból. Ezek közül a világháló elődjéről készített remek emlékező podcastsorozatot a brit Open University. A kezdő beszélgetés John Naughtonnal, az egyik kedvenc brit újságírómmal és a Open University oktatójával készült. Naughtonnak többek között úgy van köze az internettörténethez, hogy írt egy remek könyvet - amit a Worldshotson laudáltam már hosszasan - a hálózatról, azokról az atyjákról, akiket ismerünk, illetve azokat, akiket el szoktunk felejteni.

A felvezető beszélgetésben is ezek a témák kerülnek elő. Aztán pedig megszólalnak maguk a legendák. Paul Baran fájóan hiányzik, pedig még él. Cserébe szóhoz jut Vint Cerf, Tim Berners-Lee, Ray Tomlinson, Jerry Yang vagy éppen Shawn Fanning. A kevéssé szokványos bandából pedig beszerkesztették a *L0pht - a túlvilágról nem rég visszatért L0phtcrack törőprogramot összerakó csapat - két hackerének, Mudge-nak és Weld Pondnak 1998-as nyilatkozatát.

Az egész anyag csak pár másodperccel hosszabb kilencven percnél, simán ráférne egy TDK Chrome kazettára, hogy rongyosra hallgassuk. Nincs mentségetek nem letölteni és meghallgatni.

A legtartósabb legenda a hackeléssel kapcsolatban, hogy kezdetben voltak a patyolattiszta hackerek, akik a rendszerek iránti kíváncsiságtól vezérelve kalandoztak a telefonos, számítógépes hálózatokon, aztán jött a sajtó és összemosta őket a gépeket feltörő, warezolt szoftvert áruló aljanéppel. Az igazság valahol félúton van, a patyolatból is visza kell venni és az aljanépből is. A legrégebbi, a hacker szót tartalmazó sajtóbeli szöveget Fred Shapiro ásta elő az American Dialect Society levelezőlistáján. A cikk az MIT The Tech nevet viselő egyetemi lapjának 1963. november 20-án megjelent számából származik, és a telefonrendszert vaktárcsázással és kísérletezéssel elfoglaló hackerekről szól. Az évszám főleg azért fontos, mert a hackerkultúra egyik bölcsőjének számító Marvin Minsky-féle mesterséges intelligencia laboratórium is még csak négy éve üzemelt, lopott szoftverek pedig még egyáltalán nem voltak.

Services curtailed

Telephone hackers active

<br/> by Henry Lichstein<br/>

Many telephone services have been curtailed because of so-called hackers, according to Рrofessor Carltoп Tucker, administrator of the Institute phone system.

Stating „IT means the students whoo are doing this are depriving the rest of you of priviliges you otherwise might have.” Prof. Tucker noted that two or three students are expelled each year for abuses of the phone system.

The hackers have accomplished such things as typing up all the tie-lines between Harvard and МIT, or making longdistance calls by charging them to a local radar installation. One method involved connecting the PDP 1 computer to the phone system to search the lines until a dial tone, indicating an outstde line, was found.

Tie lines connect MIT’s phone system to many areas qithout a prorata chanrge. Among the tie-lines discovered have been ones to the Millstone Radar Facility, the Sudbury defense installation, IBM in Kingston, New York, and the MITRE Corporation.

Tucker warns hackers

Commenting on these incidents Prof. Tucker said „If any of these people are caught (by the telephone company) they are liable to be put in jail. I try to warn them and protect them.”

While Tucker felt „we don’t have too much trouble with the boys; we appreciate their curiosity,” he also said that repeated involvement, for instance, caused the expulsion from the Institute of one member of the Class of ’63 one week before his graduation.

Because of the „hacking”, the majority of the MIT phones are „trapped”. They are set up so tie-line calls may not be made. Originally, these tie-lines were open to general use.

Lines Found by Force

While the hackers have resorted to some esoteric methods, many tielines have been found by „brute force techniques” - mass dialing until something „interesting” is found. Another, more urbane method, has been the judicious perusal of telephone directories. To quote one accomplished hacker, „The field is always open to experimentation.”

While stating „We attempt to stop (hacking) because it impairs our relations with the phone company, and hurts the service for the rest of the students,’ Tucker observed that the MIT phone system, serving a community of about 14,000 persons, is as large as that for a small town.

Including Lincoln Laboratories, which accounts for over 50% of costs, the Institute’s phone bill exceeds $1,000,000 each year. This is the third largest bill in New England.

The General Electric Company has the largest phone bill. Raytheon Corporation has the second largest bill in the New England area.

• A The Tech archívuma az 1963-as évre
• Telephone hackers active by Henry Lichstein (PDF)

Hála jár még Gustavo Duartének, aki Shapiro leletét ásta elő pár évvel később. Amerikát bezzeg elég volt egyszer felfedezni.

Csúnyán kifutottam az időből a Meetupon, pedig. Nagyjából valami ilyesmit szerettem volna elmondani (a nagy szünet a képváltást jelenti. A prezentáció elérhető a http://bergengocia.net/kacat/gazs-olpc.pdf címen.

Amit nagyon látványosan ki fogok hagyni, az az, hogy miért jó ötlet, ha egyáltalán az, szegény éhező afrikai kisgyerekeknek a kezébe adni egy ilyet, főleg mert ezt akár nálunk is bevezethenék, nem kell olyan messzire menni. Nicholas Negroponte 2005-ben indította a projektet, azzal a céllal, hogy egy olyan laptopot hozzanak létre, ami a lehető legtöbb gyerekhez eljuttatva a kezükben egy forradalmi tanulási, önfejlesztési eszközként működhet.

Egy elképesztően lelkesítő gépet vizionált: kicsi, tartós, alacsony teljesítményű, cserébe hosszú élettartamú laptopok, melyeken tetőtől-talpig szabad szoftvert fut, és ha elég nagy tételben vásárolják őket, száz dolláros darabáron ki lehet hozni az egészet.

De lépjünk vissza kettőt. Amikor a számítógép plusz tanulás előkerül, általában két kontextusban történik ez: “tanítsunk géphasználatot, mert a Való Életben hasznos dolog a Word meg az Ofisz meg a gépírás”, illetve “tanítsunk számítógéppel olyan dolgokat, amiket amúgy nehéz lenne megértetni”. Ahogy azt látjuk a mai iskolákban, az előbbit lényegesen egyszerűbb implementálni, az utóbbihoz kapcsolódik viszont ez a projekt és a mögötte álló elmélet.

Két nagy nevet iszonyat fontos említeni itt, az egyik Seymour Papert és a konstrukcionista oktatáselmélete: arról szól, hogy a gyerekek egész addig tök jól megtanulnak dolgokat, amíg iskolába nem küldik őket, ahol hirtelen az önálló felfedezés helyett kész információkat kell megjegyezniük majd visszaböfögniük, ami nagyon nem hatékony. Ehelyett bátorítani kéne a gyerekeket, hogy maguknak fedezzék fel a dolgokat.

Erre hozza létre a LOGO környezetet, amin gondolom mindenki átesett. Érdekes, hogy bár az lett volna a lényege, hogy a gyerek a teknős mozgatásán, trial and erroron keresztül absztrakt fogalmakat fedez fel, sajátít el (rekurzió, stb), mire integrálódott az egész az oktatásba, Pascal-előkészítő gyakorlatokká vált.

A másik nagy hős pedig Alan Kay, ugye objektum-orientált programozás, satöbbi, most a Dynabook koncepciója miatt érdekes: ‘68-ban rajzolt egy eszközt, ami gyerektől a felnőttig végigkíséri az ember életét, egyszerre könyvtár és önkifejezési és kommunikációs eszköz és játszótér … Szóval ebből a koncepcióból és az ehhez kapcsolódó kutatásokból nőtte ki magát a személyi számítógép, és a laptoppal majdnem elértük az álmot. Az OLPC-vel érünk igazán körbe.

…És ez a gép, amit végül sikerült összehozni. Kicsi-zöld-nyuszifüles, végül inkább $200 lett az ára, és végül inkább egy erős prototípus lett a késztermék, de egy csomó érdekes ötlet került bele.

• kurbli például nem. Egészen addig szerepelt a tervek között, stabil áramellátás hiányában, stb, míg Kofi Annan személyesen le nem törte a kart egy sajtótájékoztatón.

• a kijelzője viszont zseniális. 1200×900 pixel (7”en, ez 200dpi!), napfényben is olvasható- feketefehér módban. Színesen lényegesen rosszabb, de még így is nagyon vonzó tech.

• újrafeltalálták a GUI-ját, Sugar néven, ez egy PyGTK-ban írt egészen furcsa szerzet, de van benne pár átmentendő ötlet

• például a napló-nézet. A hagyományos UNIX fájlrendszer a felahsználó elől rejtve van, helyette azokat a dokumentumokat, képeket, hangokat, weboldalakat, chatlogokat látja, amikkel mostanában dolgozott. Tök hasznos, akarok ilyet a desktopomra.

• meg a kollaborációs fícsör is ügyes: mindenütt törekedtek arra, hogy több gyerek egyszerre tudjon résztvenni a dolgokban: nem csak csetszobákat tudsz könnyen létrehozni, de van élő kollaboratív wyswig szövegszerkesztés, böngészés, pár játék, ilyesmik.

Eléggé nem úgy alakult a projekt sorsa, mint ahogy azt előre kitálták: például közel sem úgy néz ki a hardver/szoftver, mint ahogy papíron, alig maradt már értelmes emberük, szinte minden támogató kifarolt, alig került gyerek kezébe a notiból.

A projekt krül somolygó Intel, amikor még úgy tűnt, több millió XO-t tudnak értékesíteni, a legnagyobb monokultúrát ever ha minden jól megy, kiszállt, mivel a konkurencia csipjét használta végül a projekt. Létrehozták a saját Classmate PC programjukat, ráadásul standard Windowsos notikkal. Van is egy ilyen osztály a Józsefvárosban.

Hamar rájöttek a hardvergyártók, hogy itt biza piac van. Elsőnek ugye az Asus jött ki alacsony teljesítményű, cserébe olcsó kisnotival, majd hamar követte gyakorlatilag mindenki más. Mostanra már egy lényegesen jobb teljesítményű gépet lehet venni piaci áron annyiért, amennyibe az Xo kerül.

Ugye úgy volt, hogy nagyon nagy tételben kell rendelni, hogy működjön a dolog. Mondjuk kormányszinten. Rengeteg kormány ígérte, hogy vesz, Nigéria egy milliót, ilyenek, aztán amikor kellett volna fizetni, visszavonták a rendelést. A havi leszállított pármillió tételből lett összesen 2007 óta 1M.

És ebből durván 200e a karácsonyi adományozóprogramban kelt el.

Az egyik legfontosabb ok, amiért nem vették a kormányok, hogy az OLPC-n szándékosan nem futottt Windows. Hogy ezzel is kényszerítsék a Windows-skillek betanítása helyett a másik fajta tanításmódot. De amikor úgy tűnt, hogy emiatt senkinek se kell, Negroponte bedobta, hogy na jó, mégis lehet. Csak vegyék a laptopokat.

Itt ugrotta meg a cápát a projekt: Erre természetesen hatalmas felhördülés, mind a projekten kívül: lásd Stallman, aki éppen akkor cuccolt át teljesen egy ilyen gépre, pont mert színtisztán szabad szoftveren futott; és a projekten belül: sokan úgy érezték, hogy ezzel elárulták a projekt alapgondolatát: ha a laptopeladás a lényeg, akkor nem oktatási alapítványra van szükség.

Ekkor lépett ki az addigi gyakorlati vezetője a projektnek, Walter Bender, magával vive az egész Sugar csapatot. Hogy ők most egy rendes oktatási projekt lesznek. Nem sokra rá a sztárkóderük is elég keményen beszólt, a harmadik érdekes ember pedig külön céget alapított a piacosítható termékével.

Mi maradt tehát? Se szoftveres, se hardveres, Negroponte egyre inkább kapkod, most éppen ezzel a mockuppal járt Davosban: érintőképernyős, ötven dolláros csilijó laptop. Nem hiszem, hogy valaha is lesz belőle valami. A Sugarból még lehet, azt érdemes figyelni. Tanulság? Az van, rengeteg. Egynek mondjuk legyen az, hogy bár kezdésnek is meredek volt a koncepció, akár még lehetett is volna belőle valami, ha nem rontanak el mindent ami lehetséges útközben.

Linkek, ömlesztve

• OLPC hómpédzs
• de inkább
• Sugarlabs hómpédzs
• Papert cikkek
• Papert: Critique of Technocentrism
• LOGO hómpédzs
• Mi lett a LOGO-ból a hagyományos iskolákban?
• LOGO történet
• Dynabookról szakdoga
• Sugarlabs olvasnivalók
• Hardware specification
• Timeline 2008-ig
• Timeline laptop.org, 2007-ig
• Gizmodo: secret origin
• Gizmodo: part 2
• Gizmodo: part 3
• XO Files: I Want to Believe
• Krstic: Sic Transit Gloria Laptopi
• RMS: OLPC+Windows=gonoszság
• NYTimes: Seeing No Progress, Some Schools Drop Laptops
• BusinessWeek: The Educational Philosophy Controversy
• Economist: One Clunky Laptop Per Child (http://docsban megy)
• Economist: One Clunky Laptop Per Child (http://rebuttal)
• Intel Quits Effort to Get Computers to Children
• Worldchanging: Zuckerman a notiról 2006-ban
• OLPC „refocusing”
• Orders
• Deployments on Gmaps
• LOGO-pentagramma
• Sugar on a Stick

A világra még mindig megsértődött Ted Nelson 2008 végén adta ki saját kiadásban, a Lulu.com-on keresztül, a számítástechnika történetéről szóló könyvét. Ha lenne rá húsz dollárom ésvagy lehetne direkt digitális formában rendelni, már rég beszámoltam volna arról, hogy milyen is, egyelőre csak a részletes tartalomjegyzéket olvashatjuk, melyben gyönyörűen beszól mindenkinek, aki kicsit is számít a témában, de főleg azoknak, akik úgy gondolják, hogy a hierarchia jó dolog. (Eredetileg azt terveztem, hogy legalább a tartalomjegyzéket lefordítom, de aztán valahol a -14-es fejezetnél inkább hagytam az egészet a francba; a címbeli szójátékot úgyse lehetne szépen visszaadni (lásd greeks bearing gifts, lásd Vergilius, lásd) , most inkább egyszerűen linkelem:

-27 Hierarchy (ancient beginnings) Hierarchy is the official metaphysic of the computer world. (Aristotle, the medieval Catholic Church and the Dewey Decimal System have all reinforced this concept,) Many tekkies think all structure is hierarchical, and have arranged not to see any other kinds.

They say if you have a hammer everything looks like a nail. Today’s hierarchical computer tools (especially object-oriented languages and XML) make hierarchy an imposition, not an option. Current tools cannot represent cross-connection, interpenetration, overlap, or the other tangles of the real world— let alone opinions about it. …

• Itt a teljes tartalomjegyzék
• Itt rendelhető meg a könyv

Azért irónia rendesen, hogy a Webet kell használnia a Xanadu feltalálójának, hogy el is jusson az emberekhez a mondanivalója.