gazs szerzői archívumPage 2 of 4

OLPC előadás a Meetupon

Published
by
gazs
on 2009. március 4.
in eseményéskiindulópont
. 0 Hozzászólás

Csúnyán kifutottam az időből a Meetupon, pedig. Nagyjából valami ilyesmit szerettem volna elmondani (a nagy szünet a képváltást jelenti. A prezentáció elérhető a http://bergengocia.net/kacat/gazs-olpc.pdf címen.

Amit nagyon látványosan ki fogok hagyni, az az, hogy miért jó ötlet, ha egyáltalán az, szegény éhező afrikai kisgyerekeknek a kezébe adni egy ilyet, főleg mert ezt akár nálunk is bevezethenék, nem kell olyan messzire menni. Nicholas Negroponte 2005-ben indította a projektet, azzal a céllal, hogy egy olyan laptopot hozzanak létre, ami a lehető legtöbb gyerekhez eljuttatva a kezükben egy forradalmi tanulási, önfejlesztési eszközként működhet.

Egy elképesztően lelkesítő gépet vizionált: kicsi, tartós, alacsony teljesítményű, cserébe hosszú élettartamú laptopok, melyeken tetőtől-talpig szabad szoftvert fut, és ha elég nagy tételben vásárolják őket, száz dolláros darabáron ki lehet hozni az egészet.

De lépjünk vissza kettőt. Amikor a számítógép plusz tanulás előkerül, általában két kontextusban történik ez: “tanítsunk géphasználatot, mert a Való Életben hasznos dolog a Word meg az Ofisz meg a gépírás”, illetve “tanítsunk számítógéppel olyan dolgokat, amiket amúgy nehéz lenne megértetni”. Ahogy azt látjuk a mai iskolákban, az előbbit lényegesen egyszerűbb implementálni, az utóbbihoz kapcsolódik viszont ez a projekt és a mögötte álló elmélet.

Két nagy nevet iszonyat fontos említeni itt, az egyik Seymour Papert és a konstrukcionista oktatáselmélete: arról szól, hogy a gyerekek egész addig tök jól megtanulnak dolgokat, amíg iskolába nem küldik őket, ahol hirtelen az önálló felfedezés helyett kész információkat kell megjegyezniük majd visszaböfögniük, ami nagyon nem hatékony. Ehelyett bátorítani kéne a gyerekeket, hogy maguknak fedezzék fel a dolgokat.

Erre hozza létre a LOGO környezetet, amin gondolom mindenki átesett. Érdekes, hogy bár az lett volna a lényege, hogy a gyerek a teknős mozgatásán, trial and erroron keresztül absztrakt fogalmakat fedez fel, sajátít el (rekurzió, stb), mire integrálódott az egész az oktatásba, Pascal-előkészítő gyakorlatokká vált.

A másik nagy hős pedig Alan Kay, ugye objektum-orientált programozás, satöbbi, most a Dynabook koncepciója miatt érdekes: ‘68-ban rajzolt egy eszközt, ami gyerektől a felnőttig végigkíséri az ember életét, egyszerre könyvtár és önkifejezési és kommunikációs eszköz és játszótér … Szóval ebből a koncepcióból és az ehhez kapcsolódó kutatásokból nőtte ki magát a személyi számítógép, és a laptoppal majdnem elértük az álmot. Az OLPC-vel érünk igazán körbe.

…És ez a gép, amit végül sikerült összehozni. Kicsi-zöld-nyuszifüles, végül inkább $200 lett az ára, és végül inkább egy erős prototípus lett a késztermék, de egy csomó érdekes ötlet került bele.

  • kurbli például nem. Egészen addig szerepelt a tervek között, stabil áramellátás hiányában, stb, míg Kofi Annan személyesen le nem törte a kart egy sajtótájékoztatón.

  • a kijelzője viszont zseniális. 1200×900 pixel (7”en, ez 200dpi!), napfényben is olvasható- feketefehér módban. Színesen lényegesen rosszabb, de még így is nagyon vonzó tech.

  • újrafeltalálták a GUI-ját, Sugar néven, ez egy PyGTK-ban írt egészen furcsa szerzet, de van benne pár átmentendő ötlet

  • például a napló-nézet. A hagyományos UNIX fájlrendszer a felahsználó elől rejtve van, helyette azokat a dokumentumokat, képeket, hangokat, weboldalakat, chatlogokat látja, amikkel mostanában dolgozott. Tök hasznos, akarok ilyet a desktopomra.

  • meg a kollaborációs fícsör is ügyes: mindenütt törekedtek arra, hogy több gyerek egyszerre tudjon résztvenni a dolgokban: nem csak csetszobákat tudsz könnyen létrehozni, de van élő kollaboratív wyswig szövegszerkesztés, böngészés, pár játék, ilyesmik.

Eléggé nem úgy alakult a projekt sorsa, mint ahogy azt előre kitálták: például közel sem úgy néz ki a hardver/szoftver, mint ahogy papíron, alig maradt már értelmes emberük, szinte minden támogató kifarolt, alig került gyerek kezébe a notiból.

A projekt krül somolygó Intel, amikor még úgy tűnt, több millió XO-t tudnak értékesíteni, a legnagyobb monokultúrát ever ha minden jól megy, kiszállt, mivel a konkurencia csipjét használta végül a projekt. Létrehozták a saját Classmate PC programjukat, ráadásul standard Windowsos notikkal. Van is egy ilyen osztály a Józsefvárosban.

Hamar rájöttek a hardvergyártók, hogy itt biza piac van. Elsőnek ugye az Asus jött ki alacsony teljesítményű, cserébe olcsó kisnotival, majd hamar követte gyakorlatilag mindenki más. Mostanra már egy lényegesen jobb teljesítményű gépet lehet venni piaci áron annyiért, amennyibe az Xo kerül.

Ugye úgy volt, hogy nagyon nagy tételben kell rendelni, hogy működjön a dolog. Mondjuk kormányszinten. Rengeteg kormány ígérte, hogy vesz, Nigéria egy milliót, ilyenek, aztán amikor kellett volna fizetni, visszavonták a rendelést. A havi leszállított pármillió tételből lett összesen 2007 óta 1M.

És ebből durván 200e a karácsonyi adományozóprogramban kelt el.

Az egyik legfontosabb ok, amiért nem vették a kormányok, hogy az OLPC-n szándékosan nem futottt Windows. Hogy ezzel is kényszerítsék a Windows-skillek betanítása helyett a másik fajta tanításmódot. De amikor úgy tűnt, hogy emiatt senkinek se kell, Negroponte bedobta, hogy na jó, mégis lehet. Csak vegyék a laptopokat.

Itt ugrotta meg a cápát a projekt: Erre természetesen hatalmas felhördülés, mind a projekten kívül: lásd Stallman, aki éppen akkor cuccolt át teljesen egy ilyen gépre, pont mert színtisztán szabad szoftveren futott; és a projekten belül: sokan úgy érezték, hogy ezzel elárulták a projekt alapgondolatát: ha a laptopeladás a lényeg, akkor nem oktatási alapítványra van szükség.

Ekkor lépett ki az addigi gyakorlati vezetője a projektnek, Walter Bender, magával vive az egész Sugar csapatot. Hogy ők most egy rendes oktatási projekt lesznek. Nem sokra rá a sztárkóderük is elég keményen beszólt, a harmadik érdekes ember pedig külön céget alapított a piacosítható termékével.

Mi maradt tehát? Se szoftveres, se hardveres, Negroponte egyre inkább kapkod, most éppen ezzel a mockuppal járt Davosban: érintőképernyős, ötven dolláros csilijó laptop. Nem hiszem, hogy valaha is lesz belőle valami. A Sugarból még lehet, azt érdemes figyelni. Tanulság? Az van, rengeteg. Egynek mondjuk legyen az, hogy bár kezdésnek is meredek volt a koncepció, akár még lehetett is volna belőle valami, ha nem rontanak el mindent ami lehetséges útközben.

Linkek, ömlesztve

Loyd Blankenship: A Hacker kiáltványa

Published
by
gazs
on 2009. március 2.
in szöveg
. 1 Hozzászólás

A Hacker kiáltványa

Még egyet elkaptak ma, minden újságban benne van. „Letartóztattak egy tinédzsert számítógépes bűncselekményért”, „A bankba való behatolás után letartóztattak egy hackert”…

Átkozott kölykök. Mind egyformák.

De te néztél valaha egy hacker szeme mögé? Gondolkodtál már valaha azon, hogy mi mozgatja, milyen erok formálják, mitol lett ilyen?

Hacker vagyok, lépj be a világomba…

Az én világom az iskolában kezdodik… Okosabb vagyok, mint a többi srác, ez a marhaság, amit tanítanak, untat…

Átkozott alulteljesíto kölyök. Mind egyformák.

Középiskolában vagyok. Hallgattam a tanárokat, ahogy tizenötödször is elmagyarázzák, hogyan kell egyszerusíteni a törtet. Értem. „Nem, Ms. Smith, nem írtam le a házit. A fejemben csináltam meg…”

Átkozott kölyök. Biztosan lemásolta. Mind egyformák.

Egy felfedezést tettem ma. Találtam egy számítógépet. Várjunk csak egy pillanatra, ez király. Azt csinálja, amit elvárok tole. Ha mégsem, az azért van, mert elrontottam valamit. Nem azért, mert utál engem… Vagy fenyegetve érzi magát… Vagy azt gondolja, hogy okostóni vagyok… Vagy nem szeret tanítani és nem kellene itt lennie…

Átkozott kölyök. Folyton csak játszik. Mind egyformák.

És akkor megtörtént… kinyílt a kapu a világra… végigrohant a telefonvonalon, mint a heroin a kábítószerfüggo vérében, egy elektronikus impulzus, egy menedék a mindennapok inkompetenciája elol… megtaláltam a hajót. „Ez az… ide tartozom…” Mindenkit ismerek itt… még akkor is, ha soha nem találkoztam velük, soha nem beszéltem velük, és soha nem hallok felolük még egyszer… Mindannyiótokat ismerem…

Átkozott kölyök. Megint lefoglalja a telefonvonalat. Mind egyformák…

Biztos vagy benne, hogy mind egyformák vagyunk… bébiétellel etettek bennünket az iskolában, mikor mi steak-re vágyunk… a hús apró darabjai, amelyeket átengedtetek nekünk, elore megrágottak és ízetlenek voltak. Szadisták uraltak bennünket, és egykedvuek néztek el fölöttünk. Az a néhány valaki, akinek volt mit tanítani nekünk, tehetséges diákoknak tartott bennünket, de ez a néhány olyan volt, mint vízcseppek a sivatagban. Most már ez a mi világunk… az elektronok és kapcsolók világa, a baud szépsége. Mi ingyen használunk egy már létezo szolgáltatást, amelyik rohadt olcsó lehetne, ha nem mohó nyerészkedok kezében lenne, és minket neveztek bunözoknek. Felfedezünk… és bunözoknek neveztek bennünket. Tudás után kutatunk… és bunözoknek neveztek bennünket. Borszín, nemzetiség, vallási nézetek nélkül létezünk… és bunözoknek neveztek bennünket. Atombombát gyártotok, háborúztok, gyilkoltok, csaltok, és hazudtok nekünk, és megpróbáljátok elhitetni, hogy ez a mi érdekünkben történik, és akkor mi vagyunk bunözok. Igen, bunözo vagyok. A bunöm a kíváncsiság. A bunöm az, hogy azután ítélem meg az embereket, amit mondanak és gondolnak, és nem a külsejük alapján. A bunöm, hogy okosabb vagyok, mint ti, ez olyan dolog, amit soha nem fogtok nekem megbocsátani. Hacker vagyok, és ez a kiáltványom. Megállíthatjátok az egyént, de nem állíthattok meg minket… végül is, mind egyformák vagyunk.

Kelt 1986 január 8.-án.
Copyright 1986 Loyd Blankenship (mentor KUKAC blankenship PONT com). Minden jog fenntartva.
Fordította: Voyager2

megj.: a cikk az egykori eurohack oldalról lett átemelve.

Ted Nelson: Geeks Bearing Gifts

Published
by
gazs
on 2009. február 5.
in kiindulópontésszöveg
. 0 Hozzászólás

A világra még mindig megsértődött Ted Nelson 2008 végén adta ki saját kiadásban, a Lulu.com-on keresztül, a számítástechnika történetéről szóló könyvét. Ha lenne rá húsz dollárom ésvagy lehetne direkt digitális formában rendelni, már rég beszámoltam volna arról, hogy milyen is, egyelőre csak a részletes tartalomjegyzéket olvashatjuk, melyben gyönyörűen beszól mindenkinek, aki kicsit is számít a témában, de főleg azoknak, akik úgy gondolják, hogy a hierarchia jó dolog. (Eredetileg azt terveztem, hogy legalább a tartalomjegyzéket lefordítom, de aztán valahol a -14-es fejezetnél inkább hagytam az egészet a francba; a címbeli szójátékot úgyse lehetne szépen visszaadni (lásd greeks bearing gifts, lásd Vergilius, lásd) , most inkább egyszerűen linkelem:

-27 Hierarchy (ancient beginnings) Hierarchy is the official metaphysic of the computer world. (Aristotle, the medieval Catholic Church and the Dewey Decimal System have all reinforced this concept,) Many tekkies think all structure is hierarchical, and have arranged not to see any other kinds.

They say if you have a hammer everything looks like a nail. Today’s hierarchical computer tools (especially object-oriented languages and XML) make hierarchy an imposition, not an option. Current tools cannot represent cross-connection, interpenetration, overlap, or the other tangles of the real world— let alone opinions about it. …

Azért irónia rendesen, hogy a Webet kell használnia a Xanadu feltalálójának, hogy el is jusson az emberekhez a mondanivalója.

Xanadu átka

Published
by
gazs
on 2009. február 5.
in köpönyeg, magyarázésszöveg
. 1 Hozzászólás

Ted Nelson a számítástechnika Don Quijote-ja. Lassan már ötven éve dolgozik folyamatosan a világ megváltásán a Xanadu létrehozásán, ami egy olyan hipertextuális rendszer, melyben minden információ pontosan egyszer, egyszer viszont minden információ az összes korábbi változatával és a kifele és befele mutató hivatkozásokkal együtt jelen van. Nem hajlandó belátni, hogy zsákutca a projekt, szerinte a közben kifejlődött Web a töredékét se valósítja meg, és nupagagyi, majd meglátjuk, mihelyst elkészül… 1995-ben írt Gary Wolf egy cikket a témáról, meginterjúztatva a projekt agyait, ami szépen összefoglalja a projektet:

Xanadu, a global hypertext publishing system, is the longest-running vaporware story in the history of the computer industry. It has been in development for more than 30 years. This long gestation period may not put it in the same category as the Great Wall of China, which was under construction for most of the 16th century and still failed to foil invaders, but, given the relative youth of commercial computing, Xanadu has set a record of futility that will be difficult for other companies to surpass. The fact that Nelson has had only since about 1960 to build his reputation as the king of unsuccessful software development makes Xanadu interesting for another reason: the project’s failure (or, viewed more optimistically, its long-delayed success) coincides almost exactly with the birth of hacker culture. Xanadu’s manic and highly publicized swerves from triumph to bankruptcy show a side of hackerdom that is as important, perhaps, as tales of billion-dollar companies born in garages.

Among people who consider themselves insiders, Nelson’s Xanadu is sometimes treated as a joke, but this is superficial. Nelson’s writing and presentations inspired some of the most visionary computer programmers, managers, and executives - including Autodesk Inc. founder John Walker - to pour millions of dollars and years of effort into the project. Xanadu was meant to be a universal library, a worldwide hypertext publishing tool, a system to resolve copyright disputes, and a meritocratic forum for discussion and debate. By putting all information within reach of all people, Xanadu was meant to eliminate scientific ignorance and cure political misunderstandings. And, on the very hackerish assumption that global catastrophes are caused by ignorance, stupidity, and communication failures, Xanadu was supposed to save the world.

…aminek természetesen minden szavába belekötött Nelson. A cikk mindenesetre tanulságos.

„Hálóháló, van valaki a vonalban?”

Published
by
gazs
on 2009. január 4.
in kiindulópont, magyarázésmultimédia
. 0 Hozzászólás

„Tessék kicsit távolabb menni a készüléktől, mert gerjedünk.” Bőven nosztalgiázás, de azért végignézve a YouTube-on talált korai betelefonálós játékokat, egy ártatlanabb kor tárul elénk, ahol mondjuk nem funkcionális analfabétákat próbálnak magasan emelt díjas számok tárcsázására bíztatni. Emögött valószínűleg nem csak a kereskedelmi televíziózás eljövetele okozta műsorpolitikai változások vannak, hanem az a tény is, hogy egészen sokáig nem volt magától értetődő, hogy mindenkinek van telefonja…

Ahogy az se, hogy számítógépe, neadj’ konzolja. Így fordulhatott elő, hogy sikeres műsorrá válhatott a telefonon át irányított számítógépes játék közvetítése. A korszerű, touchtone (DTMF) rendszerű telefonok gombjai nyomásával irányíthatta a szerencsés betelefonáló a játékot, egészen hihetetlen otrombasággal.

Egészen valószerűtlen számomra az Elektor Kalandor koncepciója: leküldünk vidékre egy kocsit, hogy a Random család három percig játszhasson Super Mario-t, hattalmas nyereményekért. De úgy látszik, ekkora igény volt a számítógépes játékra, és kevés a hozzáférési lehetőség. supermario4ever írja:

1990-1993 között ment a TV1-en minden hétköznap 17.30 környékén. Nagyon élénken élnek bennem az emlékek. Ez volt az a műsor, amelyik megszerettette velem a Nintendót. Egy pár éve megvettem magamnak Dévényi Tibor: Három Kívánság c. könyvét annak reményében, hogy találok kulisszatitkokat a könyvből, és igen! Azt írja, hogy mivel a ’90-es évek elején még nemigen voltak nyomógombos telefonok, ezért ők maguk szolgáltatták a telefont azoknak a játékos kedvű gyerekeknek, akik jelentkeztek a játékba és kisorsolták. A hatos gomb nyomva tartásával irányították jobbra Mariót, a négyessel meg balra. Arra tisztán emlékszem, hogy 2 mario játék közül adták be az egyiket, vagy a Super Mario Bros, vagy a Super Mario Bros. 3 játékkal lehetett játszani.

Ha kivonjuk a „játszassunk konzolos játékot betelefonáló nézőinkkel” képletből a betelefonáló nézőt, akkor a Szegasztok c. műsort kapjuk. Hősünk, Martin, tökéletesen hozza a mindenki által ismert szomszédsrác-akinek-van-jó-gépe-de-nem-hagy-minket-is-kipróbálni figurát. És még ez se a fix.tv vagy hasonló rétegigényeket kiszolgálni kívánó csatorna, hanem a valószínűleg éppen a kísérleti műsorával radikálisan új nézőket hódító MTV.

Persze, nincs olyan, hogy elég számítógép, de azért ma már teljesen hihetetlen ez a fajta passzív számítógépezés. Ma már semmiképpen nem érdekes műsor azt nézni, ahogy Martin végigjátsza nekünk a játékot. (Érdekes lehet, hogy vajon mi ragadt rájuk/ránk ebből a közös ’gépezésből)

Zárásnak meg a szokásos mantrám: a fentieken kívül nem igazán találtam más videót, ej ej mi lesz így a kultúránkkal.

Vannevar Bush: Út az új gondolkodás felé

Published
by
gazs
on 2009. január 4.
in köpönyegésszöveg
. 1 Hozzászólás

(Ahogy gondolkodhatnánk)

Ez a háború nem a tudósok háborúja volt, mindannyian részt vettünk benne. A tudósok a közös ügy érdekében félretették a szakmai rivalizálást, és mindent megtettek, hogy teljesítsék a váratlan megbízatást. Tanulságos, ugyanakkor felszabadító volt közös célért munkálkodni. Most sokuk számára úgy tűnik, hogy a közös munka a végéhez közeledik. Hogyan tovább?

A biológusok, de mindenekelőtt az orvostudomány számára egyszerű a döntés, végül is háborús munkájuk nem sokban tért el az addigitól. Sokan megszokott, békebeli laboratóriumaikban folytathatták a kutatást, s a kutatás célja sem változott lényegesen.

A fizikusok ellenben arra kényszerültek, hogy elhagyják a régi ösvényt, feladják egyetemi munkájukat, és idegen, pusztító gépezeteket tervezzenek, új módszereket találjanak. Jól végezték a dolguk, hisz a szerkezetek, melyeket terveztek, visszavonulásra késztették az ellenséget. Szorosan együttműködtek a szövetségesek fizikusaival. A cél lelkesítette őket. Egy nagy csapat tagjai voltak. Most, hogy küszöbön a béke, felmerül a kérdés, hol találnak majd érdemeikhez méltó célt. ’Vannevar Bush: Út az új gondolkodás felé’ tovább…

„We bought it to help with your homework…”

Published
by
gazs
on 2008. december 21.
in multimédia
. 1 Hozzászólás

Generációnk himnusza lehetne az MJ Hibbet & The Validators Hey Hey 16k c. száma. Vasárnapi laza videónak tökéletes, lólépésben forrásnak is nevezhetjük, amennyiben hűen bemutatja a home computing kezdetét:

Spacewar!

Published
by
gazs
on 2008. december 2.
in multimédia
. 1 Hozzászólás

A hacker mondák szerint az első számítógépes játék a PDP-1 számítógépre írt Spacewars! volt 1962-ben. A játék nevéből már pontosan tudni, mire számíthatunk: űr, űrhajók, lövöldözés. Háború helyett inkább párbaj, de ne menjünk bele, ahogy abba se, mennyire kifejező a témaválasztás, hidegháború meg minden.

Érdemes megjegyezni, hogy ahogy a Pong korai változata, a Spacewar! is lényegesen bonyolultabb mechanikával rendelkezett, mint később a kereskedelmi forgalomba kerülő játékok. Nem egyszerűen a világűrben mozog a két űrhajó, hanem egy csillag körül, aminek a gravitációját figyelembe kell venni a mozgás során. Bár pontozás nincs, az űrhajóknak véges számú lövedéke van (amire szintén hat a gravitáció!), ahogy egy idő után az üzemagyag is el fog fogyni. A háttérben az elsőre véletlenszerűnek tűnő pöttyök az egyenlítő fölött látható csillagok leképezése, ami ráadásul lassan forog is a játékosok mögött: ezt a rutint Drága Planetárium névre keresztelték el, a Drága Írógép és a Drága Számológép analógiájára.

Működőképes PDP-1 már csak egy létezik, a Computer History Museumban (ha Mountain View, California környékén járunk, feltétlen benézünk, addig is az internetes katalógusukban turkálunk), a játékot Javás emulátoron keresztül élvezhetjük.

From Counterculture to Cyberculture (videó)

Published
by
gazs
on 2008. november 29.
in magyarázésmultimédia
. 0 Hozzászólás

Stewart Brand. Kevin Kelly. Howard Rheingold. Ja és Fred Turner, aki belőlük írt könyvet.

Linkek az előadásokhoz

Published
by
gazs
on 2008. november 16.
in eseményéskiindulópont
. 2 Hozzászólás

A tegnapi SFPortal Találkozón adtunk elő, Kelt a számítógépes játékokbeli hackerkép változásáról, én a magyar digitális történelemből mazsoláztam. Ígértünk egy vagon linket az érdeklődő közönségnek, íme.

Magyar Cyberia

Hackeresdi

További játékok belinkelése helyett inkább Hackman gyűjteményét ajánlom. A lista nem tisztán hacker témájú, a haxploitation kategóriából kilógó cyberpunk játékok is találhatóak rajta. A régebbi játékokat a DOSBox-ra épülő DFend Reloaded és a WinVice tette elindíthatóvá.