gazs szerzői archívum

Domesday

Published
by
gazs
on 2010. június 2.
in Uncategorizedésmagyaráz
. 2 Hozzászólás

1086-ban, harminc évvel a normann invázió után Hódító Vilmos úgy gondolta, nem lenne hülyeség pontosan tudni, tulajdonképpen mi mindenen uralkodik, és főleg mennyi adót tud kicsikarni abból, ameddig a szeme ellát. Hatalmas, addig nem, és azóta is csak ritkán látott alaposságú földrajzi és statisztikai felmérést rendelt el, az elkészült kötetben megtalálható 13418 település összes birtoka, gyakran jószágok darabszáma-szintű pontossággal. Innen a mű neve is, Domesday Book (ejtsd doomsday persze, mert rég volt és azóta egy párszor átszabták az angol nyelvet): a szándék szerint úgy mutatja meg az országot, ahogy ítéletnapkor látná az Úr maga. A könyv máig fennmaradt, egy példányát a National Archive-ban őrzik, nemrégiben digitalizálták is.

A meghatározó jelentőségű mű elkészültének kilencszázadik évfordulója 1986-ban volt. Az eseményre emlékezve a BBC egy grandiózus projekttel készült: huszadik századi technológiával kívánták megismételni a Domesday Bookot, ám ezúttal nem a hódító uralkodó számára, hanem a brit nemzetnek gyűjtve az adatokat, explicit oktatási szándékkal, melyből a jelen, s majd a jövő diákjai (iskolásai és akár kutatói) megismerhetik a nyolcvanas évek Nagy-Britanniáját. Rengeteg technológiai újítást igénybevéve több mint ötvenezer fényképet, több tízezer térképrészletet, a legfrissebb népszámlálási adatok, szabadon mashupolható demográfiai, gazdasági statisztikák és egyéb felmérések kerültek rá az elkészült kétlézerlemezes termékre, mára mégis teljesen elfeledett a projekt. Ha egyáltalán, csak mint tanmese kerül szóba, amiben a levonandó tanulság az, hogy mennyire könnyen avul el a technológia. Pedig a Domesday Projectért megéri ennél jobban megállni egy szóra.

’Domesday’ tovább…

2000: Kipukkan a dotcom lufi

Published
by
gazs
on 2010. március 10.
in magyaráz
. 1 Hozzászólás

Ma volt tíz éve, hogy a NASDAQ 5132.52 pontnál tetőzött, ez volt az a pillanat, amikor kifogyott a lendület a kilencvenesek végét meghatározó dotcom-lázból. Innen már csak lefele vezetett az út, a piac összehúzta magát, kiszáradt a kockázatitőke-szökűkút és hosszú évekre szitokszóvá, de legalábbis gúnyolódás tárgyává vált a „dotcom cég” kifejezés és minden, ami a jelenséghez tartozott.

Az évforduló alkalmából remek retrospektív cikket állított össze a lufi felfújásában annó jelentős szerepet játszó Wired, s még úgy is, hogy igyekszik mosdatni a szerecsent, hogy egy csomó akkor felmerült ötlet simán koraszülött volt, elképesztő visszaolvasni, hogy mennyire naívak és technooptimisták voltak a startup-alapítók, de a befektetők méginkább. Azok a cégek túlélték, amikben valódi érték volt, amikben viszont csak egy vicces név, Aeron székekben és babzsákokban, ingyenmenzán élő fejlesztők, nagy álmok és —ha egyáltalán létrejött valami— szándékosan veszteséges szolgáltatás, nyom nélkül tűntek el a süllyesztőben.

Apropó, emlékeztet a fenti leírás valamire?

Ezek után szerintem kicsit legalábbis vicces, hogy pont ma van Budapesten az ingatlanválságban kipukkant webkettes lufi utolsó morzsáiban még hinni akaró üzletemberek konferenciája, a Barcamp. (Az elnevezés és a szervezés közötti feloldhatatlan feszültség már egy egészen másik mese, pedig jellemző a helyi szcénára).

Micro Men

Published
by
gazs
on 2009. október 18.
in magyarázésmultimédia
. 1 Hozzászólás

alexander-armstrong-micro-001

Meglepően hiányosak ismereteink a brit mikroszámítógép-forradalomról, azon túl, hogy we bought it to help with your homework, meg hogy a BBC támogatásával egészen korán és hatalmas hévvel vágtak bele a számítógépes ismeretek univerzalizálásába. Amire átcsorgott hozzánk a határon egy pár ZX Spectrum, odaát már rég kipukkant a kezdeti lelkesedés lufija.

Ezért is különösen érdekes a nemrégiben bemutatott Micro Men c. BBC-s tévéfilm, ami a két korabeli rivális, (Sir) Clive Sinclair és az Acorn vezetője, Chris Curry vetélkedését mutatja be. A film ráadásul amellett, hogy remek forrás, egészen kellemesen gunyoros is, meg se próbál hősöket faragni az azóta lovaggá ütött, majd a valóságtól egyre inkább eltávolodott Sir Clive-ból, a szépen csendben hátsófiókba süllyesztett az azóta kártyaleolvasókkal foglalkozó Chris Curryből, illetve az egész szituációból, ahogy egy gyakorlatilag hiúságon alapuló személyes konfliktuson bukott meg a brit számítógépipar. For want of a nail…

A Micro Men a Sinclair Radionics zuhanórepülésekor kapcsolódik a történetbe, amikor az egyre inkább meg nem értett zseni, Clive megbízza tanítványát és jobbkezét, Curryt, hogy egy addig zsebben tartott spinoffvállalatot készítsen elő mentőcsónaknak arra az esetre, ha a Radionics teljesen csődbemenne ésvagy az állam teljesen kitúrná Clive-ot. Curry számítógépkit fejlesztésébe kezd az új cégben, majd miután Clive látványosan nem hisz a termékben, inkább kilép és saját vállalatot indít osztrák technológus barátjával. Ebből lesz az Acorn, ami bár fiatal, dinamikus és főleg agilis, a Sinclair-nek mégis előbb sikerül piacra dobnia a számítógépét, amiről közben rájöttek, hogy mégiscsak jó ötlet volt. Innen kezdve vérre megy a harc, egymást próbálják jobb és olcsóbb gépekkel sarokba-, illetve a piacról leszorítani.

A legnagyobb csatájukat a BBC Computer Literacy tenderéért vívják meg: a győztes gép lesz a BBC programjának középpontja, amin minden középiskolában tanítani fognak és minden a gyereke jövőéért aggódó szülő meg fog majd venni csemetéjének. A tendert orrhossznyi előnnyel végül az Acorn nyeri, belőle lesz a BBC Micro (amire írják aztán az Elite-et).

De nem csak az Elite születik ekkor:

Jet Set Willy! Sabre Wulf!
Lords of Midnight! Underwurlde!
Dark Star, Transam, Ant Attack!
and of course, Manic Miner
The Hobbit and Knight Lore and Elite

Sir Clive nagy bánatára a találmányait szinte csak játékra használják, semmi komolyra és hasznosra, bárhogy is pozícionálja. Ráadásul a sokkal ambíciózusabb projektjét, az elektromos autót, mindenki csak kiröhögi — még akkor is, amikor már úgy-ahogy elkészült. A Segway-hez hasonlóan a kudarcot és a kuriózumot egyenlő arányban keverő járgányon a film tanulsága érkezik: ha Sir Clive kicsit engedett volna a valóságtól elrugaszkodó fejlesztéseiből és hallgatott volna az őt körülvevő mérnökökre, a Silicon Fen a mai napig kulcsszereplője lehetne a számítógépiparnak. Így viszont maradtunk egy szerencsétlen, alig húsz km/h-val közlekedő elektromos papuccsal, amíg a Microsoft és a PC-gyártók elhúztak a belső sávban.

c5-430

For the purposes of the narrative, írják rögtön a film elején, some scenes have been invented. Egyelőre nem sikerült rajtakapni, hol is csalnak, a legvalószerűtlenebbül hangzó jelenet mindenesetre megtörtént: Sir Clive valóban összeverekedett Curryvel egy kocsmában az Acorn Sinclairt alázó reklámkampánya miatt.

UNIX, első kiadás

Published
by
gazs
on 2009. július 21.
in multimédia
. 6 Hozzászólás

A sokáig elveszettnek hitt elsőkiadású Unix rendszert sikerült újraélesztenie a unixtörténettel foglalkozó Warren Toomey szoftverrégésznek. Az 1971-ben elkészült Ur-Unix eredetileg PDP-11-en futott, és szinte valószerűtlenül hasonlít a leszármazottjaira.

Ken Thompson és Dennis Ritchie egy PDP-11 terminálja előtt

Ken Thompson és Dennis Ritchie egy PDP-11 terminálja előtt

A rendszer kódját pár éve találták meg legépelve egy füzetben, a kinyomtatott assembly utasítások mellett kommentekkel és a lap szélére írt megjegyzésekkel. A Toomey vezette csoport a lapokat beszkennelte, OCR-ezte, az egészből egy kritikai kiadást szerkesztve, innen már csak nehezebb lett a feladatuk: Münchhausen-szerűen a hajuknál fogva kellett kihúzniuk magukat a semmiből, nem lévén korabeli assemblerük. Miután a kernelt sikerült működősbe hozni, egy 1972-es mentésből származó userlanddel jött létre a működő elsőkiadású Unix.

A restaurációs folyamatot részletesen Toomey a USENIX ’09 konferencián mutatta be, az előadásán emellett részletesen kitér arra, mikre kell ügyelni a restaurálásnál, illetve annak érdekében, hogy a jövőben is működésbe hozhatóak legyenek a jelen számítógépes artefaktumai. (Az előadáshoz tartozó cikk itt található)

Az operációs rendszer már a fejlesztésnek ebben a szakaszában hierarchikus fájlrendszert kezelt, egy csatolási ponttal, mappákkal-almappákkal, preemtív multitasking rendszerű volt és képes volt párhuzamosan több felhasználót is kezelni, akiknek e-mail, több programozási nyelv (assembly, Fortran, Basic) és egy shell is rendelkezésre állt. Magyarul pont olyan volt, mint a mostani Unix- és -szerű rendszerek, csak kicsiben. Éppen csak egy fájó hiányossága van: nincsenek benne pipe-ok, ezt csak később, a harmadik kiadásban építették bele.

bejelentkezés, ls

Ráadásul az egész rendszer a Caldera (ma már: SCO) BSD-szerű Ősi Unix licensze alatt bármilyen célra (például a rendszer lelkében könyékig turkálásra) szabadon használható. A futtatásához mindössze egy PDP-11 emulátorra van szükség és a rendszer lemezképére — vagy ízlés szerint akár le is fordíthatjuk magunknak.

Az egésznek az apropója a most nyáron negyven éves UNIX, amiről közben Duke Nukem Forever tempóban írom a rendszer történetét és jelentőségét összefoglaló cikket, csak ez a forrás volt annyira érdekes, hogy megérdemlejen egy önálló bejegyzést. Stay tuned.

Linkek

Code Rush

Published
by
gazs
on 2009. július 14.
in magyarázésmultimédia
. 0 Hozzászólás

Apropó Netscape, a napokban tette szabad licensz alá David Winton dokufilmes a Netscape ópenszószolásáról és az utána következő egy évről, egészen az AOL-felvásárlásig készült dokumentumfilmjét, a Code Rusht. Érdekes módon alig van szó benne szabad/nyílt forrásról, helyette viszont látunk túl nagyra nőtt startupot, az első dotcom aranyláz nyomait és hackereket természetes környezetükben, a CRT fényében. (köztük egy fiatal jwz-t, akiről kiderül, hogy tetszett neki a Hackers film)

Netscape és a webes operációs rendszer

Published
by
gazs
on 2009. július 8.
in szöveg
. 0 Hozzászólás

Nem szokásunk aktuális hírekre reagálni, most mégse tudjuk megállni az ujjal mutogatást és a gúnyolódást, de legalábbis azt, hogy csendben és zárójelben megjegyezzük: nem a Google gondolta először, hogy egy böngésző és más semmi, a felhasználó vágya csak ennyi volna, hanem már a Netscape is. És annak a történetnek a végét jól ismerjük.

June 17, 1996 9:00 AM ET <br/> Netscape’s Andreessen eyes ’Internet OS’ <br/> MOUNTAIN VIEW, Calif. — Netscape Communications Corp. is attacking a number of fronts to convince customers that it still has a technological lead over rapidly approaching competition. Netscape will spin off a new subsidiary within the next month to focus on creating software for non-PC platforms, said sources close to the company.

Later this summer, Netscape will roll out a comprehensive Internet strategy that will position its servers and browser as a next-generation Internet-based operating system.

„Major new releases of our browser is a 12-month thing,” Chief Technology Officer Marc Andreessen said during an interview with PC Week at Netscape’s headquarters here last week. „Major releases of operating systems like Cairo or Copland take five years. So anything [like Java] integrated into an [operating system] is outdated the day [the operating system] ships.”

The only difference technically between Netscape’s Navigator browser and a traditional operating system is that Navigator will not include device drivers, Andreessen said.

In addition, Netscape began laying plans last week for the next-generation Navigator, code-named Galileo, and the next major release of its SuiteSpot server applications, code-named Orion, as part of its intranet framework.

„Netscape has good technology and good ideas,” said a vice president of IS at a major financial institution based in Boston who requested anonymity. „But the key for them is to make the story compelling enough that I will be interested in paying extra for technologies that I might be getting free from other vendors.”

Netscape’s as-yet-unnamed subsidiary will focus on delivering Navigator derivatives for such products as network computers, personal digital assistants and set-top boxes, said sources.

Set to be announced within the next couple of weeks, the subsidiary will likely form alliances with other vendors that are developing both hardware and software for non-PC platforms, sources added.

Netscape’s umbrella platform strategy involves releasing new and unified APIs this year for Navigator and SuiteSpot that will enable development of client/ server applications for the intranet, said Andreessen.

For example, Netscape will release new APIs for its Mail, News, Catalogue, Directory and Enterprise servers that enable corporations to create applications that leverage the underlying messaging and communications capabilities of each product. On the client side, Netscape will release connections that will more closely link Navigator to databases.

Netscape is also forming an object linking strategy to enable client-side objects and applets to communicate over the Internet with server-based applications. The framework and APIs will be based on the recently introduced Java API, called RMI (remote method invocation), and a CORBA (Common Object Request Broker Architecture)-based model, IIPO.

According to sources, Netscape will base its work on a Java-to-CORBA integration technology being developed by PostModern Computing Technologies Inc., an object-oriented application development tool vendor based here that recently merged with database connectivity vendor Visigenic Inc., of San Mateo, Calif.

In the meantime, Netscape plans to stay a step ahead of its competition with new versions of Navigator and SuiteSpot. The Galileo upgrade, due by the end of the year, will include offline Web browsing capabilities, integrated groupware replication functionality based on the company’s Collabra Share groupware, and enhanced Web site and application creation tools, according to Andreessen.

IBM daloskönyv

Published
by
gazs
on 2009. július 1.
in Uncategorizedésforrás
. 0 Hozzászólás
EVER ONWARD - EVER ONWARD!
We’re bound for the top to never fall!
Right here and now we thankfully
Pledge sincerest loyalty
To the corporation that’s the best of all!
Our leaders we revere, and while we’re here
Let’s show the world just what we think of them!
So let us sing, men! SING, MEN!
Once or twice then sing again
For the EVER ONWARD I.B.M.

A fenti dal, bármilyen meglepő, a hivatalos, céges IBM daloskönyvből való, amiben különféle népszerű slágerek dallamára többek között az elnököt, az alelnököket, a kincstárost, a főmérnököt és az igazgatótanács különböző tagjait éltetik.

A hacker mitológiában, ahogy a Xerox PARC a tűz ellopásának helyszíne, az IBM a Sötét Birodalom, ahol mint egy japán megakorporációban, millió nyüzsgő dolgozó futkorászik fekete öltönyben és fehér ingben, szállítva a száztíz százalékos teljesítményt a megrendelőknek. Az általános számítógép-ellenes hangulat is az IBM miatt indult: az első nagy megrendeléstől kezdve a lyukkrtyás Hollerith-gépek a teljes társadalmi ellenőrzést jelképezték és próbálták a gyakorlatban is véghezvinni. Az a világ, amiből a mai digitális kultúra kinőtte magát, ezzel teljesen szembemegy, a feszültség az eső pillanattól látszik, ahogy azt Steven Levy könyvében is olvashatjuk.: az IBM 704 az őshackereknek Az Ellenség volt, ami az operátoraival és a batch-feldolgozású rendszerével kiölt minden örömöt a számítógépekből. (valahol volt egy digizett változat, vajon hova rejthettük?)

Egyetlen apró lábjegyzet szükséges még a dolog kontextusba helyezéshez: a daloskönyvet a harmincas években adta ki a cég, s a hatvanas évekig volt aktív használatban, amikor egy igazgató- és menedzsmentstílus-váltással az indoktrináció kevésbé nyilvánvaló módjai kerültek előtérbe. Az Ever Onward viszont, amennyire tudjuk (tényleg citation needed, szóljatok ha van infó) még mindig felhangzik egy-egy céges eseményen.

Whole Earth Catalog

Published
by
gazs
on 2009. június 19.
in kiindulópontésmagyaráz
. 0 Hozzászólás

Whole Earth Catalog

Amikor a digitális kultúra történetéről beszélünk, könnyen eredeztethetjük vissza az egészet az amerikai katonai-ipari komplexumig. Pedig, ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, hamar rátalálunk egy első ránézésre eléggé valószerűtlen csoportra is, az ellenkulturális mozgalomra. Ahogy Fred Turner rámutat, a hatvanas években erőre kapó ellenkulturális mozgalomnak két fő irányzata volt az Egyesült Államokban: az új baloldal és az új kommunalisták. Kapásból az elsőre gondolunk, amikor az ellenkultúra kapcsolatát keressük a digitális kultúrával, hiszen ennek a csoportnak volt a jelszava a hatvanas évek közepén bevezetett számítógépes katalógusrendszer ellen, hogy I am a human being, do not fold, spindle or mutilate me. Az új kommunalisták viszont nekünk most egy sokkal érdekesebb csoport. A hatvanas-hetvenes években a korábbiakhoz képest lehetetlensok ember kelt útra, hogy az addigi társadalomtól függetlenül működő új kommunákat hozzanak létre. Ők egyáltalán nem írtóztak a technológiától, sőt, olyan eszközöket láttak benne, amivel egy jobb világot lehet felépíteni.

Ennek a csoportnak volt a programadó lapja, elsődleges művelődési pontja, fóruma, enciklopédiája az 1968 és 1972 között kiadott Whole Earth Catalog, ami sokáig csak egy ezen felnőtt generációnak a közös háttérismeretét jelentette, az utóbbi pár évben került újra elő, pont mint közös gyökere az infóhippiknek, a zöld mozgalomnak, meg gyakorlatilag mindennek, ami utána következett. A katalógusban minden megtalálható volt, ami egy kommuna életéhez kellhet, a földműveléstől az ön-művelésig, útközben szót ejtve a csillagászatról és Buckminster Fuller geodézikus gömbjeiről is, valóban úgy érezhette az olvasó, hogy kezében fogja a kulcsot az élethez, a világmindenséghez meg mindenhez. „Olyanok lettünk, mint az Isten,” csavarja ki a bibliai idézetet Stewart Brand a Katalógus bevezetőjében, „ideje belejönnünk.”

Az összes cikket, leírást és ajánlást a katalógus körül hamar kialakuló közösség hozta össze, stílusában olyan az egész, mintha egy négyszáz oldalon keresztül folyó BoingBoing lenne. (Ahogy a BB elődjének is tartja a Katalógust).

Egész könyveket lehetne róla írni, és írtak is, most csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a WholeEarth.com címen digitálisan hozzáférhető beszkennelt PDF-ként az összes példány, beleértve a lapot folytató CoEvolution Quarterly számait is. Vegyétek, de legalábbis lapozzatok bele. Persze igazán akkor üt, ha valóban kézbeveszed, de a tartalom és a lelkesedés szkennelve is átjön.

Egyéb olvasnivaló a Katalógusról:

Hogy kallódhatott el Douglas Engelbart és a Bemutatók Bemutatója?

Published
by
gazs
on 2009. április 4.
in magyaráz
. 0 Hozzászólás

Amikor először láttuk Douglas Engebart híres 1968-as demóját, nehezen tudtuk elhinni, hogy már 1968-ban ilyen szinten demonstrálni tudták a mai személyi számítógépek szinte összes elemét, se azt, hogy addig sose hallottunk se Engelbartról, se a kutatási projektről. És ezzel nem is voltunk egyedül: Steven Levy 1994-es Insanely Great: The Life and Times of Macintosh, the Computer That Changed Everything c. könyvéig a szakma se, nemhogy a közvélemény, tudott a filmről. De mi kellett ahhoz, hogy egy ennyire fontos és visszatekintve a számítástechnika történelmét meghatározó kutatást ennyire elfelejtsünk? Thierry Bardini és Michael Friedewald tanulmányában erre keresi a választ.

Engelbart és csapatának kutatásai mindvégig azon dolgozott, hogyan lehetne az emberi értelmet számítógép segítségével augmentálni. Történészi szempontból is érdekes, hogy az NLS fejlesztése során végig használták is a kutatók a rendszert, így alaposan dokumentálva van az összes belső levelezés és naplóbejegyzés. A kutatók végig próbálták beleilleszteni munkafolyamataikba a számítógépet („dogfooding”), magukon kikísérletezve, hogyan lehet hatékonyabban augmentálni a gondolkodást. Engelbart viszont nem csak a gépekkel, hanem az embereivel is kísérletezett, folyamatosan csoportkísérletekkel keresve a hatékonyságot. Elhivatott kutatócsapata prófétaként gondolt rá, szó szerinti vallásos kultusz alakult ki körülötte. Ezek után, illetve a kor szellemének ismeretében nem is annyira meglepő, hogy a kutatócsapat, miután Engelbart sikeresen szétbombázta a hitüket, egy akkoriban divatos self-help programba szivárogtak át, ami végülis szintén az emberi értelem augmentálását célozta meg. Engelbart céljai egyre inkább eltávolodtak a valóságtól, a támogatói egyre inkább fogyatkoztak, míg végül teljesen feledésbe merült. Egészen a kilencvenes évek végéig, amikor újra felfedezték, s mostanra minimum az egér, de gyakrabban a grafikus felület, az outliner, a valósidejű kollaborációs szoftverek, a videotelefonálás, stb. feltalálójaként tisztelik.

(Felkerült még az olvasnivalók közé az egyik kutató beszámolója az eseményekről, amit nagyban hivatkozik a fenti tanulmány: The Network Revolution: Confessions of a Computer Scientist. Search-and-replace-elve van benne az összes szereplő neve, de amúgy hűen mutatja be a történetet)

 

Pénteken Richard M. Stallman a Millenárison

Published
by
gazs
on 2009. március 12.
in esemény
. 1 Hozzászólás

Még talán éppen időben szólunk, hogy regisztrálj a legendás infóhippi remete, RMS előadására. A Free Libre Open Source Farm szervezésében Stallman Copyright vs Community in the age of network Computing címmel ad elő. Nem csak akkor érdemes eljönni, ha szabad szoftveres zelóta vagy, ha ezt a blogot olvasod, akkor már bőven releváns előadó: Stallman, a GNU és az FSF fontos kifejezői és formálói a cyberkultúrának. Sokszoros hígításban meg tán még van is igazság abban, amit mond.