Cyberculture.hu

Welcome to the Internet. No one here likes you.

We’re going to offend, insult, abuse, and belittle the living hell out of you. And when you rail against us with „FUCK YOU YOU GEEK WIMP SKATER GOTH LOSER PUNK FAG BITCH!1!!”, we smile to ourselves. We laugh at you because you don’t get it. Then we turn up the heat, hoping to draw more entertainment from your irrational fuming.

We will judge you, and we will find you unworthy. It is a trial by fire, and we won’t even think about turning down the flames until you finally understand.

Some of you are smart enough to realize that, when you go online, it’s like entering a foreign country … and you know better than to ignorantly fuck with the locals. You take the time to listen and think before speaking. You learn, and by learning are gladly welcomed.

For some of you, it takes a while, then one day it all dawns on you - you get it, and are welcomed into the fold.

Some of you give up, and we breathe a sigh of relief - we didn’t want you here anyway. And some of you just never get it. The offensively clueless have a special place in our hearts - as objects of ridicule. We don’t like you, but we do love you.

You will get mad. You will tell us to go to hell, and call us „nerds” and „geeks”. Don’t bother … we already know exactly what we are. And, much like the way hardcore rap has co-opted the word „nigger”, turning an insult around on itself to become a semiserious badge of honor, so have we done.

„How dare you! I used to beat the crap out of punks like you in high school/college!” You may have owned the playing field because you were an athlete. You may have owned the student council because you were more popular. You may have owned the hallways and sidewalks because you were big and intimidating. Well, welcome to our world.

Things like athleticism, popularity, and physical prowess mean nothing here. We place no value on them … or what car you drive, the size of your bank account, what you do for a living or where you went to school.

Allow us to introduce you to the concept of a „meritocracy” - the closest thing to a form of self-government we have. In The United Meritocratic nation-states of the Internet, those who can do, rule. Those who wish to rule, learn. Everyone else watches from the stands.

You may posses everything in the off-line world. We don’t care. You come to the Internet penniless, lacking the only thing of real value here: knowledge.

„Who cares? The Internet isn’t real anyway!” This attitude is universally unacceptable. The Internet is real. Real people live behind those handles and screen names. Real machines allow it to exist. It’s real enough to change government policy, real enough to feed the world’s hungry, and even, for some of us, real enough to earn us a paycheck. Using your own definition, how „real” is your job? Your stock portfolio? Your political party? What is the meaning of „real”, anyway?

Do I sound arrogant? Sure … to you. Because you probably don’t get it yet.

If you insist on staying, then, at the very least, follow this advice:

1) No one, ESPECIALLY YOU, will make any law respecting an establishment of religion, or prohibiting the free exercise thereof; or abridging the freedom of speech, or of the press; or the right of the people peaceably to assemble, and to petition the government for a redress of grievances.

2) Use your brain before ever putting fingers to keys.

3) Do you want a picture of you getting anally raped by Bill Clinton while you’re performing oral sex on a cow saved to hundreds of thousands of people’s hard drives? No? Then don’t put your fucking picture on the Internet. We can, will, and probably already HAVE altered it in awful ways. Expect it to show up on an equally offensive website.

4) Realize that you are never, EVER going to get that, or any other, offensive web page taken down. Those of us who run those sites LIVE to piss off people like you. Those of us who don’t run those sites sometimes visit them just to read the hatemail from fools like you.

5) Oh, you say you’re going to a lawyer? Be prepared for us to giggle with girlish delight, and for your lawyer to laugh in your face after he explains current copyright and parody law.

6) The Web is not the Internet. Stop referring to it that way.

7) We have already received the e-mail you are about to forward to us. Shut up.

8) Don’t reply to spam. You are not going to be „unsubscribed”.

9) Don’t ever use the term „cyberspace” (only William Gibson gets to say that, and even he hasn’t really used it for two or three books now). Likewise, you prove yourself a marketing-hype victim if you ever use the term „surfing”.

10) With one or two notable exceptions, chat rooms will not get you laid.

11) It’s a hoax, not a virus warning.

12) The internet is made up of thousands of computers, all connected but owned by different people. Learn how to use *your* computer before attempting to connect it to someone else’s.

13) The first person who offers to help you is really just trying to fuck with you for entertainment. So is the second. And the third. And me.

14) Never insult someone who’s been active in any group longer than you have. You may as well paint a damn target on your back.

15) Never get comfortable and arrogant behind your supposed mask of anonymity. Don’t be surprised when your name, address, and home phone number get thrown back in your smug face. Hell, some of us will snail-mail you a printed satellite photograph of your house to drive the point home. Realize that you are powerless if this happens … it’s all public information, and information is our stock and trade.

16) No one thinks you are as cool as you think you are.

17) You aren’t going to win any argument that you start.

18) If you’re on AOL, don’t worry about anything I’ve said here. You’re already a fucking laughing stock, and there’s no hope for you.

19) If you can’t take a joke, immediately sell your computer to someone who can. RIGHT NOW.

Pissed off? It’s the truth, not these words, that hurts your feelings. Don’t ever even pretend like I’ve gone & hurt them.

We don’t like you. We don’t want you here. We never will. Save us all the trouble and go away.

This page is a mirror of the original, posted at Deeplight.Net. It was written by Robert „redpaw” Jung, Webmaster, managing editor, chief techmonkey of Deeplight.

Mint a fontosabb klasszikus szövegekből, ebből is van magyar verzió.

Ez az oldal egy tükrözése az eredetinek, ami annak idején a Deeplight.Net-re lett feltolva. Robert „redpaw” Jung billentyűzetéből született, aki a Deeplight webmestere, főszerkesztője, fő-fő techcsimpánza volt.

ISTEN HOZOTT AZ INTERNETEN. Itt téged senki sem szeret.

Bántani fogunk, megsérteni, kizsákmányolni és ócsárolni, az életedet pedig pokollá tesszük. És amikor szidni kezdesz bennünket, hogy „BAZDMEG TE KOCKA, TE BALFASZ STRÉBER, KÓSZA DESZKÁS, BIRKA, LÚZER PUNK, HÁJAS VALAGÚ KÖCSÖG!”, mi csak mosolygunk magunkban. Nevetünk rajtad, mert még nem fogtad fel. Azután csak szítjuk tovább a tüzet, remélve azt, hogy még nagyobb cirkuszolásra tudunk rávenni az irracionális dühöngésed miatt.

Megméretsz általunk és értéktelennek találtunk. Ez egy tűzpróba, és eszünkbe sincs csökkenteni alattad a lángokat, amíg végül igazán meg nem érted.

Páran közületek elég okosak ahhoz, hogy felismerjétek, amikor csatlakoztok az Internethez, az olyan, mintha egy idegen országba lépnétek be… amit jobb megismerni, mint tudatlanul nekiállni baszogatni a helybélieket. Szakítsatok időt arra, hogy figyeltek és gondolkodtok, mielőtt megszólalnátok. Tanultok, és a tanulással szívélyes fogadtatásban részesültök.

Lesznek köztetek olyanok, akiknek ez eltart egy darabig, azután egyszercsak hajnal hasad a számotokra is - felfogjátok, és befogad benneteket a gyülekezet.

Lesznek köztetek, akik feladják, s mi megkönnyebbült sóhajt hallatunk - egyébként sem akartuk, hogy itt légy. S páran soha az életben nem fogjátok megérteni. A támadó magatartás teljesen értelmetlen, különleges csücsök van elkülönítve erre a szívünkben - mint a gúny tárgyáé. Nem szeretünk téged, de amit teszünk veletek, azt imádjuk.

Meg fogsz őrülni. Azt fogod nekünk mondani, hogy húzzunk a pokolba, „strébereknek” és „kockáknak” fogsz nevezni bennünket. Nem bánjuk… nagyon jól tudjuk, hogy mik és kik vagyunk. És, csakúgy, mint ahogyan a hardcore rap is adoptálta már magának a „nigger” szót, átalakítva az eredetileg sértést fél-komoly elismeréssé, úgy mi is így vagyunk evvel.

„Hogy merészeled! Az ilyen punk köcsögökből, mint te, a szart is kivertem a közép/főiskolán annak idején!” Tiéd lehetett a sportpálya, mert atléta voltál. Tiéd lehetett a diákönkormányzat, mert sokkal népszerűbb voltál. Tiéd lehettek az iskola folyosói és járdái, mert nagydarab és tekintélyt parancsoló voltál. Nos, ISTEN HOZOTT A VILÁGUNKBAN.

Olyasmi, mint az atletikusság, a népszerűség, a fizikai vitézség semmit sem jelent itt. Nem értékeljük egyáltalán… mint ahogy azt sem, hogy milyen kocsid van, mekkora a bankszámlád, hogy hogyan élsz, vagy hová jártál iskolába.

Engedtessék meg nekünk, hogy bemutassuk a „meritokrácia” koncepcióját - ami a legközelebb áll ahhoz az ön-kormányzáshoz, amink van. Az Internet Egyesült Meritokratikus nemzetállamaiban akik képesek rá, uralkodnak. Aki uralkodni akar, az tanul. Mindenki más figyel a lelátókról.

Birtokolhatsz mindent az off-line világban. Nem törődünk vele. Idejöttél az Internetre lyukaszsebűen, annak a hiányában, aminek egyedüli valós értéke van itt: a tudásnak.

„Kit érdekel? Az internet akkor sem valódi!” Ez az attitűd teljességgel elfogadhatatlan. Az Internet valós. Valós emberek élnek a becenevek, a képernyőnevek mögött. Valós gépek teszik lehetővé a létét. Valós eléggé ahhoz, hogy megváltoztassa a kormányok politikáját, valós eléggé ahhoz, hogy táplálja a világ éhezőit, és még annyira is, hogy néhányan közülünk megkeressük vele a fizunkat. Felhasználva a saját definiciótokat, mennyire „valódi” az állásotok? Az értékpapír portfóliótok? A politikai pártotok? Egyáltalán, mit jelent az, hogy „valódi”?

Hogy arrogánsnak hangzom? Biztosan… a számodra. Mert valószínűleg nem fogtad még fel.

Ha még mindig maradnál, akkor, leges legvégül fogadd meg ezt a pár tanácsot:

1. Senki sem, TE KÜLÖNÖSEN, nem fogod elérni a törvényes elismerését egy megalapított vallásnak, vagy egy ilyen gyakorlásának a betiltását; vagy a szólás1. és sajtószabadság megkurtítását; vagy az embereknek azt a jogát, hogy békésen gyülekezzenek, vagy petíciót nyújtsanak be a kormánynak.
2. Használd az agyad, mielőtt is a billentyűzethez nyúlnál.
3. Akarsz-e olyan képet magadról, melyen hátulról análisan Bill Clinton dönget, miközben elölről orálisan elégítesz ki egy szarvasmarhát, mindezt lementve emberek ezreinek a merevlemezére? Nem? Akkor ne tedd fel a kibaszott képedet az Internetre. Képesek vagyunk rá, meg fogjuk tenni, sőt, valószínűleg már régen MEG IS tettük ezt, mindenféle randa módokon. Számíts rá, hogy fel fog bukkanni valami ehhez hasonló offenzív webszájton.
4. Jöjj rá arra, hogy soha, de SOHA nem éred el azt, hogy ez, vagy ehhez hasonló támadó hangvételű szájtok bezárjanak. Azok közülünk, akik ÉLETBEN tartják ezeket az oldalakat, nagy íven tesznek rád. Azok közülünk, akik nem üzemeltetnek ilyen oldalakat, néha meglátogatjuk ezeket, csak azért, hogy a hozzád hasonló hülyék gyűlölettől fröcsögő leveleit elolvasgassuk.
5. Ó, mit nem mondsz, hogy jogászhoz fogsz fordulni? Készülj fel lányosan gyöngyöző örömteli kacajunkra, és arra, hogy a jogászod az arcodba fog nevetni, miután elmagyarázta a jelenlegi szerzői jogi és paródia törvényeket.
6. A Web, nem az Internet. Ne hivatkozz rá így többé.
7. Már régen megkaptuk azt az e-mailt, amit éppen most akarsz továbbítani a számunkra. Kuss. -. Ne válaszolj a spamre. Soha a büdös életben nem leszel „leiratkozva.”
8. Sohase használd azt a kifejezést, hogy „kíbertér” (csak William Gibson teheti ezt, de két vagy három könyve óta már ő sem él evvel). Hasonlóképpen, csak bebizonyítod magadról, hogy a marketing-rizsa teljesen kilúgozott agyú áldozata vagy, amennyiben valaha is a „szörfölni” kifejezést használtad.
9. Egy, vagy két nemes kivételtől eltekintve, a chat szobák nem fognak az ágyig engedni.
10. Ez egy hoax, nem egy vírus figyelmeztetés.
11. Az Internet számítógépek ezreiből áll, amelyek mind össze vannak kötve, de mindegyiknek más ember a gazdája. Tanuld meg, hogyan használd a sajátodat, mielőtt odakötnéd valaki máséhoz.
12. Az első személy, aki felajánlja neked a segítségét csak a saját szórakozására fog veled kibaszni. A második is. A harmadik is. Én is.
13. Soha senkit ne sérts meg, aki már régebben aktív tagja egy csoportnak, mint te. Elérheted vele, hogy célkeresztet festesz így a saját hátadra.
14. Soha ne ringasd magad abba kényelmes hitbe, és légy arrogáns amiatt, hogy anonímnak feltételezed magad. Ne lepjen meg, amikor a címed, az otthoni telefonszámod a köcsög pofádba lesz vágva. Az ördögbe, valaki közülünk el fogja hozzád juttatni a házad műholdas fotóját csigapostán, amin be lesz jelölve nyíllal az otthonod. Ismerd fel, hogy hatalomnélküli vagy, amikor ez megtörténne… mindez nyilvános információ, és az információ a mi tőzsde parkettánk.
15. Senki sem gondolja közülünk, hogy olyan kúúúl csávó vagy, mint amilyennek gondolod magad.
16. Semmilyen érveddel sem fogsz nyerni, ha ezt elkezded.
17. Ha az AOL-on vagy, ne törődj avval, amiről eddig beszéltünk. Te régen egy kibaszott nevető bohóc vagy csak, akinek semmi reménye.
18. Amennyiben nem bírod a viccet, azonnal add el a számítógépedet egy olyannak, aki bírja. MOST RÖGTÖN.

Kibuktál? Ez az IGAZSÁG, az fáj, nem ezek a szavak amiket mondtam, amelyek sértik az érzéseidet. Soha se gondold azt, hogy én tettem ezt veled, és azért fájnak.

NEM SZERETÜNK TÉGED. NEM AKARJUK, HOGY ITT LÉGY. SOSEM AKARTUK. ÓVJ MEG MINKET A GONDOKTÓL ÉS HÚZZ INNEN.

fordította: Ziegler Attila 2004-08-04