Németh Ádám, akinek a kandallópárkánya - ha lesz egyszer - egészen biztosan neves informatikusokat ábrázoló akciófigurákkal lesz tele, hívta fel a figyelmünket a UC.tv Claude Shannon emlékvideójára. Mivel a beillesztett multimédiát előbb-utóbb úgyis megeszi a bitrozsda, lentebb Ádám azt is kifejti, miért bújtunk ki mindnyájan Shannon köpönyegéből.
Shannon volt az az ember, aki rájött arra, hogy a világ digitalizálható. Rájött arra, hogy a világ hogyan osztható nullákra és egyesekre; hogy a képben, a videóban, a hangban, a szagban, abban, ahogy elmeséljük a történeteinket, a lepkében, a fában, a virágban mi a közös: a bit.
Elkészítette azt a kommunikációs modellt, ami egyrészt bekerült az általános iskolás hatodik osztályos nyelvtankönyvbe, másreszt előrevetítette az internet, de inkább a mobiltelefon-hálózatok és banki rendszerek létrejöttét. (Igazából a titkosításokban és a vonalzaj szűréseben segítenek.)
Ő jött rá arra, hogy a telefonközpontokban használt áramkörok hogyan feleltethetőek meg a száz evvel korabban élt Boole halmazelméletének, ily módon a krumpliábrakat egyrészt gépre vive, másreszt kitalálva az ÉS- és a VAGY-kaput, ami a digitális számítástechnika, sőt, elektronika alapja. Ebből fraktálszerűen gyűrűzött ki a digitális, majd a hálózati kor. Az, hogy minden információ letárolható, az hozzállást változtathat meg.
Igazából Dijsktra kezdte el kapisgálni, hogy dolgokat osztályozunk, és végül Booch tette lehetővé, hogy bármi elé - legyen az program, kütyü, cég, kémiai vagy fizikai reakció, biológiai folyamat, társas, emberi kapcsolat - odaállva el tudom kezdeni elemezni. De ehhez előtte kell a bit. Kell tudnom, hogy a dolgok a legvégen valaminek a jelenlétével vagy épp hiányaval leképezhetőek.
