Monthly Archive for 2009. április.

Sosevolt jövő előadás (linkek)

A kezdő idézet Alexander Graham Bell 1891-es On The Possibility Of Seeing By Electricity cikkéből származott, ami ugyan szépen fent van a Kongresszusi Könyvtár American Memory oldalán több Bell dokumentummal együtt, köszönjük nekik.

Is not the clear perception of every instrument in the marine band, as heard from the phonograph, a perception of a sound image by the ear, analogous to the perception of a light image by the eye? If so, should it not be within the bounds of possibility to produce an instrument that should do for the eye, what the graphophone and telephone do for the ear. Should it not be possible to see by telegraph; and obtain, upon a moving cylinder, a record of things seen, from which record the moving scenes should be reproduced at will to the eye?

Azt, hogy Japánban talán működik a videótelefonosdi Mikolaj vetette fel A sas leszálltba belelefonálva, Komavary viszont megnyugtatott, hogy ott sem jövőből fonják a kerítést. A technológiát 1999-ben a DDI Pockettel megjelent az első videótelefon, a technika pedig szépen elterjedt, jó ideje nem csak dedikált készülékekkel lehet használni, működik szolgáltatók között és a többi. A halláskárosultak használják, illetve live streamre jó, viszont a kultúrába nem épült be, a japán telefonálók nem szeretik, ha látszik, mit mondanak. És miután ezeket elmondta, még megdobott egy cikkel is japán mobilos trendekről.

És végül a prezentációm erre található.

Virtuális valóság: beváltatlan ígéretek

Kötelező mentegetőzés: szerencsés ember vagyok, időnként összemosódik a munkám és a hobbim, így születnek az olyan cikkek, amik - ha origósan fogalmazva is - a blogon is érdekes témákkal foglalkoznak. Az ilyeneket időnként át is fogom menteni ide.

A science fiction szerzők sok mindent ígértek már az embereknek, amiből aztán semmi nem lett. Például a repülő autók elterjedése sem vált be, pedig ha valami, hát ez tehermentesítené a közlekedési dugóktól sújtott városokat. A virtuális valóság volt az utóbbi harminc év egyik ilyen beváltatlan ígérete. Regények, filmek, számítógépes játékok szóltak arról, hogy a szereplők adatkesztyűt és virtuális valóság sisakot húzva egy számítógépek által generált világokban kalandoztak.

A virtuális világok jelentette újdonságra először az Egyesült Államok hadserege csapott le, hadműveleti területek és bevetési helyszínek gyorsan bejárható skicceit várták az elképzeléstől. Az első beruházásuk Aspen város részletes, érintőképernyőn navigálható videós térképe volt. A térkép egyaránt bejárható volt a készítők által rögzített több órás felvételen, illetve animált térképen is.


Aspen Moviemap

Később a hadsereg kísérletezni kezdett hagyományosabb értelemben vett játékokkal is. Előbb az Atari játékgépekre kiadott egyszerű vektoros grafikájú Battlezone szimulátorból készítettek oktatóprogramot a Bradley harcjárművekhez. Majd az első személyű lövöldözős (FPS) játékok egyik atyjának tekinthető Doom-hoz készítettek olyan módosítást, amelyben egy raj katonái tanulhatták meg az együttes munkát. A Marine Doom nevet viselő módosítás a mai napig letölhető, és a futtatásához szükséges játék teljes verziója is könnyen beszerezhető, így a taktika iránt érdeklődők kipróbálhatják, mi állt a sereg rendelkezésére a kilencvenes évek elején. ’Virtuális valóság: beváltatlan ígéretek’ tovább…

John Romero lövöldöz

Nagy emberek számítógépen játszanak sorozatunk második részében - az első Ralph Baer volt - John Romero játszik a Doom egyik béta változatával, ami alatt még a Super Nintendós Wolf3D hangjai szólnak, viszont már tartalmaz deathmatch-et. 1993-mat írunk, a rendes 3D megjelenítés még nagy szónak számít, a hardverek még egzotikusak, annyira, hogy a háttérben még egy NeXT munkaállomás is feltűnik.


A forrás John Romero Vimeo csatornája, szinte csalás, mi is érezzük.

Óda a PDP-10-hez

Elég kettővel arrébb lapozni az American Dialect Society levelezőlistájának korábban emlegetett archívumában, hogy újabb csoda kerüljön elő. A PDP-10 volt akkora csoda, hogy ne fél szavakban dicsérjük, lesz róla rendes írás majd, végülis azon született meg a Zork. Addig is, óda. A dal jóval fiatalabb lehet a hatvanas évek végén bemutatott PDP-10 mainframe-nél, mert a DEC másik legendás sorozata a VAX is szerepel benne.

Oh Lord won’t you buy me a PDP-10
My friends all hack Vaxen; I must make amends
Hacked hard all my lifetime, no help from my friends
So Lord, won’t you buy me a PDP-10

Oh Lord won’t you buy me an RM-03
Faster disk access is trying to find me
I wait for Disk Ready each afternoon ’till 3
So Lord, won’t you buy me an RM-03

Oh Lord won’t you buy me a disk pack so round
I’m counting on you, Lord, please don’t let me down
God, I need a scratch pack; there’s none to be found
So Lord won’t you buy me a disk pack so round.

(Forrás: pdp10.song)

Az igazán elszántak számára van egy Yankee Doodle Dandy átirat is az ingujjunkban, szintén PDP-10 témában.

1963 - a hacker szó bemutatkozik

A legtartósabb legenda a hackeléssel kapcsolatban, hogy kezdetben voltak a patyolattiszta hackerek, akik a rendszerek iránti kíváncsiságtól vezérelve kalandoztak a telefonos, számítógépes hálózatokon, aztán jött a sajtó és összemosta őket a gépeket feltörő, warezolt szoftvert áruló aljanéppel. Az igazság valahol félúton van, a patyolatból is visza kell venni és az aljanépből is. A legrégebbi, a hacker szót tartalmazó sajtóbeli szöveget Fred Shapiro ásta elő az American Dialect Society levelezőlistáján. A cikk az MIT The Tech nevet viselő egyetemi lapjának 1963. november 20-án megjelent számából származik, és a telefonrendszert vaktárcsázással és kísérletezéssel elfoglaló hackerekről szól. Az évszám főleg azért fontos, mert a hackerkultúra egyik bölcsőjének számító Marvin Minsky-féle mesterséges intelligencia laboratórium is még csak négy éve üzemelt, lopott szoftverek pedig még egyáltalán nem voltak.

Services curtailed

Telephone hackers active

<br/> by Henry Lichstein<br/>

Many telephone services have been curtailed because of so-called hackers, according to Рrofessor Carltoп Tucker, administrator of the Institute phone system.

Stating „IT means the students whoo are doing this are depriving the rest of you of priviliges you otherwise might have.” Prof. Tucker noted that two or three students are expelled each year for abuses of the phone system.

The hackers have accomplished such things as typing up all the tie-lines between Harvard and МIT, or making longdistance calls by charging them to a local radar installation. One method involved connecting the PDP 1 computer to the phone system to search the lines until a dial tone, indicating an outstde line, was found.

Tie lines connect MIT’s phone system to many areas qithout a prorata chanrge. Among the tie-lines discovered have been ones to the Millstone Radar Facility, the Sudbury defense installation, IBM in Kingston, New York, and the MITRE Corporation.

Tucker warns hackers

Commenting on these incidents Prof. Tucker said „If any of these people are caught (by the telephone company) they are liable to be put in jail. I try to warn them and protect them.”

While Tucker felt „we don’t have too much trouble with the boys; we appreciate their curiosity,” he also said that repeated involvement, for instance, caused the expulsion from the Institute of one member of the Class of ’63 one week before his graduation.

Because of the „hacking”, the majority of the MIT phones are „trapped”. They are set up so tie-line calls may not be made. Originally, these tie-lines were open to general use.

Lines Found by Force

While the hackers have resorted to some esoteric methods, many tielines have been found by „brute force techniques” - mass dialing until something „interesting” is found. Another, more urbane method, has been the judicious perusal of telephone directories. To quote one accomplished hacker, „The field is always open to experimentation.”

While stating „We attempt to stop (hacking) because it impairs our relations with the phone company, and hurts the service for the rest of the students,’ Tucker observed that the MIT phone system, serving a community of about 14,000 persons, is as large as that for a small town.

Including Lincoln Laboratories, which accounts for over 50% of costs, the Institute’s phone bill exceeds $1,000,000 each year. This is the third largest bill in New England.

The General Electric Company has the largest phone bill. Raytheon Corporation has the second largest bill in the New England area.

Hála jár még Gustavo Duartének, aki Shapiro leletét ásta elő pár évvel később. Amerikát bezzeg elég volt egyszer felfedezni.

Hogy kallódhatott el Douglas Engelbart és a Bemutatók Bemutatója?

Amikor először láttuk Douglas Engebart híres 1968-as demóját, nehezen tudtuk elhinni, hogy már 1968-ban ilyen szinten demonstrálni tudták a mai személyi számítógépek szinte összes elemét, se azt, hogy addig sose hallottunk se Engelbartról, se a kutatási projektről. És ezzel nem is voltunk egyedül: Steven Levy 1994-es Insanely Great: The Life and Times of Macintosh, the Computer That Changed Everything c. könyvéig a szakma se, nemhogy a közvélemény, tudott a filmről. De mi kellett ahhoz, hogy egy ennyire fontos és visszatekintve a számítástechnika történelmét meghatározó kutatást ennyire elfelejtsünk? Thierry Bardini és Michael Friedewald tanulmányában erre keresi a választ.

Engelbart és csapatának kutatásai mindvégig azon dolgozott, hogyan lehetne az emberi értelmet számítógép segítségével augmentálni. Történészi szempontból is érdekes, hogy az NLS fejlesztése során végig használták is a kutatók a rendszert, így alaposan dokumentálva van az összes belső levelezés és naplóbejegyzés. A kutatók végig próbálták beleilleszteni munkafolyamataikba a számítógépet („dogfooding”), magukon kikísérletezve, hogyan lehet hatékonyabban augmentálni a gondolkodást. Engelbart viszont nem csak a gépekkel, hanem az embereivel is kísérletezett, folyamatosan csoportkísérletekkel keresve a hatékonyságot. Elhivatott kutatócsapata prófétaként gondolt rá, szó szerinti vallásos kultusz alakult ki körülötte. Ezek után, illetve a kor szellemének ismeretében nem is annyira meglepő, hogy a kutatócsapat, miután Engelbart sikeresen szétbombázta a hitüket, egy akkoriban divatos self-help programba szivárogtak át, ami végülis szintén az emberi értelem augmentálását célozta meg. Engelbart céljai egyre inkább eltávolodtak a valóságtól, a támogatói egyre inkább fogyatkoztak, míg végül teljesen feledésbe merült. Egészen a kilencvenes évek végéig, amikor újra felfedezték, s mostanra minimum az egér, de gyakrabban a grafikus felület, az outliner, a valósidejű kollaborációs szoftverek, a videotelefonálás, stb. feltalálójaként tisztelik.

(Felkerült még az olvasnivalók közé az egyik kutató beszámolója az eseményekről, amit nagyban hivatkozik a fenti tanulmány: The Network Revolution: Confessions of a Computer Scientist. Search-and-replace-elve van benne az összes szereplő neve, de amúgy hűen mutatja be a történetet)