Külön oldalra raktuk az UNESCO chartáját a digitális örökség védelméről, vehetjük afféle credonak:
A digitális örökség az emberi tudás és kifejezésmód egyedülálló forrásaiból áll. Kulturális, nevelésügyi, tudományos és adminisztratív forrásokat foglal magába, valamint technikai, jogi, orvosi és más információkat, melyek digitálisan lettek megalkotva, vagy létező analóg forrásokból digitális formába lettek öntve. Abban az esetben, ha ezek a források „digitálisan születtek”, semmilyen más formában nem léteznek, csak digitálisan.
A digitális anyagok szövegekből, adatbázisokból, álló és mozgó képekből, hanganyagokból, grafikákból, szoftverekből és weboldalakból állnak, széles körű és növekvő mértékű formátumok között. Gyakran múlékonyak, és átgondolt gyártást, kezelést és menedzsmentet igényelnek, hogy fennmaradhassanak.
Ezen források közül számos tartós értékkel és jelentőséggel bír, és így egy olyan örökség részét képezi, melyet meg kell védeni és meg kell őrizni a jelen és a jövő generációi számára. Ez az egyre növekvő örökség bármely nyelven, a világ bármely területén, és az emberi tudás vagy kifejezésmód bármely területén létezhet.
