-------------------------------------------
Parts: 555 timer I.C.
8 ohm speaker |
9 volt battery & connector --+-- = connection
Pushbutton switch |
5k potentiometer
1k ohm resistor |
4.7 micro-farad capacitor ----- = no connection
3.3 micro-farad capacitor |
+----+-------------------------------+
| | |
| V 1k |
| /\/\/-+-/\/\/-+---------------+ |
+--------+ 5k | | | |
| ---|--------|-------|--------|--- | |
pshbtn | o | 8 7 6 5 | | |
switch -+ | | | |
| o ||| 5 5 5 | | |
| ||| TIMER | | |
| | | | |
(+)-----+ | 1 2 3 4 | | |
9 volts ---|--------|-------|--------|--- | |
(-)--------------+ | | | | |
| +-----------------------+ |
| 3.3uF | | |
+--->|--------------------+----------+
| |
4.7uF \_/ |
--- |
|(+) |
| ______ |
+----| 8ohm |----+
/__SPKR__\
To calibrate:
Play next to a pure 2600hz source and adjust the 5k potentiometer until the two
sounds are the same. As you get closer you will hear a beat tone form and get
slower and slower. When it stops, the two frequencies are equal. This takes a
little practice.
Monthly Archive for 2008. július.
Fraser puts a dime in the slot. He listens for a tone and holds the receiver up to my ear. I hear the tone.
Fraser begins describing, with a certain practiced air, what he does while he does it.
"I'm dialing an 800 number now. Any 800 number will do. It's toll free. Tonight I think I'll use the ——- [he names a well-know rent-a-car company] 800 number. Listen, It's ringing. Here, you hear it? Now watch."
He places the blue box over the mouthpiece of the phone so that the one silver and twelve black push buttons are facing up toward me. He presses the silver button — the one at the top — and I hear that high-pitched beep.
"That's 2600 cycles per second to be exact," says Lucey. "Now, quick. listen."
He shoves the earpiece at me. The ringing has vanished. The line gives a slight hiccough, there is a sharp buzz, and then nothing but soft white noise.
"We're home free now," Lucey tells me, taking back the phone and applying the blue box to its mouthpiece once again. "We're up on a tandem, into a long-lines trunk. Once you're up on a tandem, you can send yourself anywhere you want to go." He decides to check out London first. He chooses a certain pay phone located in Waterloo Station. This particular pay phone is popular with the phone-phreaks network because there are usually people walking by at all hours who will pick it up and talk for a while.
He presses the lower left-hand corner button which is marked "KP" on the face of the box.
"That's Key Pulse. It tells the tandem we're ready to give it instructions. First I'll punch out KP 182 START, which will slide us into the overseas sender in White Plains." I hear a neat clunk-cheep. "I think we'll head over to England by satellite. Cable is actually faster and the connection is somewhat better, but I like going by satellite. So I just punch out KP Zero 44. The Zero is supposed to guarantee a satellite connection and 44 is the country code for England. Okay … we're there. In Liverpool actually. Now all I have to do is punch out the London area code which is 1, and dial up the pay phone. Here, listen, I've got a ring now."
I hear the soft quick purr-purr of a London ring. Then someone picks up the phone. "Hello," says the London voice.
"Hello. Who's this?" Fraser asks.
"Hello. There's actually nobody here. I just picked this up while I was passing by. This is a public phone. There's no one here to answer actually."
"Hello. Don't hang up. I'm calling from the United States."
"Oh. What is the purpose of the call? This is a public phone you know."
"Oh. You know. To check out, uh, to find out what's going on in London. How is it there?"
"Its five o'clock in the morning. It's raining now."
"Oh. Who are you?"
The London passerby turns out to be an R.A.F. enlistee on his way back to the base in Lincolnshire, with a terrible hangover after a thirty-six-hour pass. He and Fraser talk about the rain. They agree that it's nicer when it's not raining. They say good-bye and Fraser hangs up. His dime returns with a nice clink.
"Isn't that far out," he says grinning at me. "London. Like that."
Fraser squeezes the little blue box affectionately in his palm. "I told ya this thing is for real. Listen, if you don't mind I'm gonna try this girl I know in Paris. I usually give her a call around this time. It freaks her out. This time I'll use the ——— (a different rent-a-car company) 800 number and we'll go by overseas cable, 133; 33 is the country code for France, the 1 sends you by cable. Okay, here we go…. Oh damn. Busy. Who could she be talking to at this time?"
- Ron Rosenbaum: Secrets of the Little Blue Box, 1971. október
Fred Turner:
Az elmúlt tíz évben a témában tevékenykedő kutatók a „virtuális közösségek” felemelkedését a számítógépes hálózati technológiák széleskörű elterjedéséhez kötötték. Ez a dolgozat annak a rendszernek, a Whole Earth ’Lectronic Link (azaz a WELL) történetét kutatja, aminek keretei között először használták a „virtuális közösség” kifejezést, és megmutatja, hogy mind fogalomként, mind társadalmi alakzatként a virtuális közösség valójában három erő találkozásából ered: a nyilvános számítógépes hálózatok megjelenéséből, a hatvanas évekből származó ellenkulturális társadalmi ideálok fennmaradásából és egy elmozdulásból a gazdasági cselekvés hálózatos formái felé. Eközben a dolgozat egyezteti a szervezetszociológia elemzési keretrendszerét, amerikai kultúrtörténetet és a tudományszociológiát annak érdekében, hogy megvilágítsa azokat a bonyolult folyamatokat, amik mentén a technológiai, társadalmi és kulturális formák együttesen fejlődnek.
- Where the Counterculture Met the New Economy [PDF, angol]
- Van még egy másfél órás előadás-beszélgetés, főleg a témát részletesebben kifejtő könyvéhez kapcsolódóan (From Counterculture to Cyberculture: Stewart Brand, the Whole Earth Network, and the Rise of Digital Utopianism, úton van az Amazonról, majd beszámolok).
Nyugodtan kössetek belém ha félrefordítok, még érzem, hogy magyartalan és hiányzik a tud. szókincsem.
„The Mother of All Demos” – írja Steven Levy erről az 1968-as videóról, amiben Douglas Engelbart bemutatja a grafikus felületet, az egeret, a hipertextualitást, az outlinert, a valósidejű kollaborációt, a verziókezelést és a videótelefonálást az NLS rendszeren. Látható azért, hogy kellett harmincsok-negyven év ahhoz, hogy beérjen a technológia
Érdekes összevetni a kis túlzással ugyanebben az időben zajló ellenkulturális hőbörgést az informatikával szemben a lyukkártyák apropóján:
I am a UC student. Please don’t bend, fold, spindle or mutilate me
Gareth Branwyn:
A végek mindig veszéllyel, románccal, utópikus lázálmokkal és nem kis mérték őrültséggel vannak töltve. Amikor Peter Sugarmannal elkezdtünk beszélni a Beyond Cyberpunk! HyperCard pakli létrehozásáról 1990-ben, a kibertér határfalvai még csak apró előőrsök voltak és a lakosság hackerek, kutatók, libertariánusok, akadémikusok, katonai szakértők és válogatott bohémek kusza tömege volt. Nagy izgatottság és hiperaktivitás kora volt ez. A cyberpunk tudományos-fantasztikus irodalom még mindig nagy inspirációja volt a kiberteret építő élcsapatnak, a Mondo 2000 a menő új magazin volt, a hackerközösség pedig még a sebeit nyalogatta az Operation Sundevil, a hacker rajtaütés eseményei után. A tudományos világ felfedezte magának a burjánzó cyberkultúrát, mint a posztmodernizmus kifejlett példáját, ahogy decentralizált, anarchikus struktúrájával, az emberi test virtualizációjával, multimédia és hipertextusok használatával történeteket és tudást társadalmilag konstruálnak. Donna Haraway és más társadalomtudósok a kiborg fogalmát kezdték használni az olyan ember/gép hibridek hasznos metaforájaként, amikké a huszadik század alkonyán váltunk.
szerkesztette: Gareth Branwyn, Peter B. Sugarman, Mark Frauenfelder, Ward Parkway. 1992.
