Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a magyar kiberkultúra egy csodálatos pillanata zajlik éppen. Gerényi Gábor pár hónapja bejelentette, hogy tizenajóistentudjahányév után otthagyja az Indexet. Ennek alkalmából nosztalgiázós…nem, nem ez a jó szó, nincs benne édesbús meg melankólia, meg tűnt ifújság hová lettél…visszaemlékező sorozatot indított a blogjában.
Nagyjából negyedik fejezetnél járunk. Eddigre kiadták a Politikát az ország első interaktív CD-ROM-ját. Megjelent pár rész ABCD, ami rendszeres cikkeket, számítógépes alkotásokat, rovatokba rendezett írásműveket tartalmazó, CD-n terjesztett újság volt. Megalakult az iNteRNeTTo, Horn Gyula meglökte életének első egerét, internetes világkiállítás szerveződött. Szóval pezseg ezerrel a történet, most kell becsatlakozni, már 1996-ban járunk.
Akkor már egy éve tudtam, hogy mi az az internet. A gold.uni-miskolc.hu-n keresztül láttunk ki, valami ISDN-jellegű kanócon. Másodikos kisgimnazista (hatosztályos) vagyok.
Két nap múlva kezdődik a kedvenc magyar IT-biztonsági konferenciánk, a komoly témákkal kellően laza hangulatban foglalkozó Hacktivity. Ennek örömére a szervezőcsapat feltöltötte a tavalyi konferencián készült felvételeket. A konferencia történetében először volt egy erős retró szekció is. Amíg a szombati kapunyitásra várunk, ezeket fogjuk sorra venni.
Az első vírus 1988 ősze környékén került a kezünkbe. És gondolom nem mondok nagyon nagy újdonságot azzal, hogy én is katonatiszt voltam akkoriban. A magyar honvédség informatikai szervízében dolgoztam, amelynek az volt a dolga, hogy a Budapest környéki számítástechnikai eszközeit üzemeltesse, javítsa. (…) Nem tudom, hogy valaki el tudja-e képzelni azt a szituációt, amikor telefonált egy hölgy, hogy emberek elkezdett potyogni a betű a számítógép monitoráról.
Egy ilyen felütés után nem lehet kihagyni Farmosi István előadását, aki a vírusok hazai megjelenéséről; az 1990-ben megjelent Víruslélektan című könyvről]1, amely 85 vírus leírását és kivédési módját is ismertette; és a vírusvédelem egy új filozófiájáról beszélt.
Három nap múlva kezdődik a kedvenc magyar IT-biztonsági konferenciánk, a komoly témákkal kellően laza hangulatban foglalkozó Hacktivity. Ennek örömére a szervezőcsapat feltöltötte a tavalyi konferencián készült felvételeket. A konferencia történetében először volt egy erős retró szekció is. Amíg a szombati kapunyitásra várunk, ezeket fogjuk sorra venni.
Milyen kódot használt I. Rákóczi György? Meg tudták-e törni Zrínyi Miklós kriptóját? Melyik a világhírű magyar kódex, amelyet a mai napig se tudtak feltörni? Mit üzent Kossuth Lajos? Dr. Szabó István a magyar kriptográfia történetéről tartott előadást a tavalyi Hacktivityn. Ha le lenne írva, azt mondanánk rá, hogy kötelező olvasmány.
Öt nap múlva kezdődik a kedvenc magyar IT-biztonsági konferenciánk, a komoly témákkal kellően laza hangulatban foglalkozó Hacktivity. Ennek örömére a szervezőcsapat feltöltötte a tavalyi konferencián készült felvételeket. A konferencia történetében először volt egy erős retró szekció is. Amíg a szombati kapunyitásra várunk, ezeket fogjuk sorra venni.
Kezdjük rögtön a ZMNE-n tanító Muha Lajossal, aki az informatikai biztonság történetét ismertette Ádámtól és Évától. A története ott kezdődött, ahol minden internetes sztori szokott: 1958-ban az ARPA-val. Megtudhattuk, hogy az első fontos, a hálózat védelméről szóló tanulmány 1970-ből származik, és ez már tartalmazta a legtöbb ma is ismert fenyegetést. Az előadás előnye, hogy azt is tárgyalta, hogy Magyarországon kikre tartozott a hálózat védelme, illetve a kérdések között elmondta, milyen megfigyelés ellen véd a katonai létesítmények tetején található medence.
1984-et és történelmet írunk: ebben az évben jön ki a ma már híres Macintosh, sőt, készül hozzá reklám is, nem is akármilyen, Ridley Scott rendezi, Orwell előtt tisztelegve. Mindez eltörpül azonban az alábbi videó mellett: tudtátok, hogy az Applenek is volt céges himnusza? Oké, oké, a himnusz az túlzás, de corporate song, nem a nagyvilágnak, hanem a viszonteladóknak vetítették le. Most pedig mindannyian megnézhetjük:
A videóban benne van minden, ami kell. Először is egy rész nyúlás: zeneileg feltűnően hasonlít Irene Cera „Flashdance… What a Feeling” c. számára (fél évvel azelőtt jött ki, biztos véletlen). Van itt még egy adag kicsit bugyuta, de már akkor is csillogószemű dalszöveg, We are Apple / And we’re making a better today. És ne feledkezzünk meg a képi világról sem: fotók tömege, vidám, Apple termékeket használó emberekkel, a legjobb egyértelműen a hóna alatt laptopként Apple Lisát cipelő ember, a leírás szerint laza 27 kiló volt anno, kicsit nehezebb, mint mondjuk egy Macbook Air, na. További háttértörténet a videó alatt található.
Az American Telephone and Telegraph Company - úgy szeretem ezt a nevet kiírni - megkerülhetetlen szereplője a huszadik század technikatörténetének. Kicsit olyan lehetett a cég, mint most a Google, csak a dolgozóknak nem járt ingyencsoki meg lávalámpa. Ha viszont az innováció oldaláról nézzük a dolgot, akkor az analógia többé-kevésbé tartja magát.
A távközlési fejlesztések mellett az AT&T adta világnak a Unixot is. Ráadásul úgy, hogy a licencek nagyon kevés megkötést tartalmaztak. A lazaságnak az volt az oka, hogy a cég ellen a negyvenes évek legvégén indított antitröszt pert csak nagyon versenybarát licencelési szabályok elfogadásával sikerült elhárítania maga felől a cégnek. Amikor az AT&T fejlesztők által létrehozott, és 1973-ban bemutatott Unix iránt kereslet mutatkozott, akkor azt a korábban kidolgozott szerződések mentén árulták, nehogy megint rájuk szálljon a Department of Justice. Így kezdődött a Unix fénykora.
A teljes történetet az Ars Technica írta meg a héten, érdemes átkattintani oda. Nyilatkoznak mérnökök, és még egy jónak tűnő unixtörténeti könyvet is ajánlanak.
Egy poszttal ezelőtt arra mutattunk rá Curtis videójával, hogy a Szilícium-völgyben, a kaliforniai ideológiában vastagon benne van a mai napig az ellenkultúra. Most arról lesz szó, hogy a hippi technológusok Mekkáját hogyan hozta létre a CIA és az NSA.
Mivel kezdődött a Szilícium-völgy - tette fel 2008-as előadásának elején a kérdést Steven Blank. Az internettel? A PC-vel? A mikrochippel? Mindegyikre nem a válasz természetesen. A történet a második világháborúval és német radarrendszerrel kezdődik, és nagyon komoly macska-egér játékká válik pár év alatt.
A II. világháborús kutatási pénzekből kimaradó Stanford egyetem nem akarta, hogy még egyszer kihagyják. Előbb radarkutatás, aztán ELINT kutatás települ a Szilícium-völgybe. Nyilvános és titkosított kutatásokkal is foglalkozó laborok dolgoznak az egyetemen a CIA-nek, az NSA-nek, mindenkinek, akinek csúcstechnológia kell a hidegháborúhoz.
Amikor ez mind megvolt, Frederic Terman, a völgy atyja és a Stanford igazgatója elkezdte arra biztatni a doktoranduszokat, hogy az akadémiában maradás helyett hozzanak létre cégeket. Az oktatóknak pedig hagyta - sőt javasolta - hogy tanácsadóként segítsenek tech vállalatokat. Nem lövök el több poént, a videó alig egy órás, nézzétek meg!
Ha egy szóval kell jellemeznünk Adam Curtis új dokumentumfilmjét, az All Watched Over By Machines Of Loving Grace-t, akkor az az ellentmondásos lenne. Bárhol jelenik meg cikk, trailer videó, bármi róla vita alakul ki alatta. Ráadásul nem is rossz viták, még a YouTube-ra feltöltött ajánló alatt is olvasható, izgalmas beszélgetés van, ami igazán nagy szó.
A film a világ menedzserizálódásáról, Ayn Rand műveinek a világgazdaságra gyakorolt hatásáról, a digitális elit szellemi alapjait adó ellenkultúráról, a kommunák haláláról, Bucky Fullerről, Diane Fossey-ról, az önző génekről és a szakszerűtlenül használt biológiai terminusokról szól. Curtis azt próbálja meg elmondani, miért gondol magára gépként a ma embere, és hogyan lett a környezetét megváltoztató emberiségből egy imaginárius egyensúlyt őrző emberiség. Minden ponton nem lehet vele egyetérteni, viszont gondolkodnivalót ad.
Curtis markáns stílusával üdítően más szemszögből mutatja a technologizált jelent, a szokásos határtalan technooptimizmus helyett megpróbál a felszínen túl is összefüggéseket keresni. Persze ezzel gyakran átesik a ló túloldalára, szinte már az összeesküvéselméletek határát súrolva, de a túlságosan lekerekített, félelmetes és szörnyű története még sokszoros higításban is ütős és gondolatébresztő.
A Cyberculture természetesen az IT elit és az ellenkultúra kapcsolata miatt ajánlja a háromrészes sorozatot, erről a témáról nem lehet eleget beszélni. A filmek megnézhetőek a Thoughtmaybe oldalon vagy letölthetőek az Archive.org-ról.
Pár nappal ezelőtt a NANOG, azaz Észak-Amerikai Hálózati Operátorok szervezetének éves konferenciáján elhangzott egy előadás, aminek csak a diáihoz férünk egyelőre hozzá, és aminek a videó vagy audió verziójáért szerintem minden rendes geek ölni tudna. Milo Medin, aki jelenleg a Google igazgatóhelyettese beszélt a korai internethez fűződő élményeiről és tapasztalatairól. Medin először az ARPANET-tel találkozott, használta a hálózatot a DNS megalkotása előtt, a NASA Ames kutatóközpontjában dolgozva jelen volt egy csomó olyan dolog születésénél, amikre ma közműként tekintünk.
A diák között van kép a NASA Science Internetről, ami még az Antarktiszra is elért. És megemlítődik az is, hogy ha a nemzetközi kapcsolatok terhelését jelző skála pirosba szaladt, akkor biztosak lehettek, hogy valaki pornót akar megosztani a hálózaton.
A Cyberculture.hu-t egy remek 1995-ös álhírrel ébresztjük fel a tetszhalálból, ami azért is vicces, mert árulkodik arról, mi tartozott akkor a geek/nerd definícióhoz.
MATTEL RELEASES „HACKER BARBIE”
(LA, California) Mattel announces their new line of Barbie products, the „Hacker Barbie.” These new dolls will be released next month. The aim of these dolls is to revert the stereotype that women are numerophobic, computer-illiterate, and academically challenged.
This new line of Barbie dolls comes equipped with Barbie’s very own xterminal and UNIX documentation as well as ORA’s „In a Nutshell” series. The Barbie is robed in a dirty button-up shirt and a pair of worn-out jeans with Casio all-purpose watches and thick glasses that can set ants on fire. Pocket protectors and HP calculators optional. The new Barbie has the incredible ability to stare at the screen without blinking her eyes and to go without eating or drinking for 12 hours straight. Her vocabulary mainly consists of technical terms such as „IP address,” „TCP/IP,” „kernel,” „NP-complete,” and „Alpha AXP’s.”
„We are very excited about this product,” said John Olson, Marketing Executive, „and we hope that the Hacker Barbie will offset the damage incurred by the mathophobic Barbie.” A year ago, Mattel released Barbie dolls that say, „Math is hard,” with condescending companions Ken. The Hacker Barbie’s Ken is an incompetent consultant who frequently asks Barbie for help.
The leading feminists are equally excited about this new line of Barbie dolls. Naomi Birkenstock says, „I believe that these new dolls will finally terminate the notion that women are inherently inferior when it comes to mathematics and the sciences. However, I feel that Ken’s hierarchical superiority would simply reinforce the patriarchy and oppress the masses.” Mattel made no comment.
Parents, however, are worried that they would become technologically behind by comparison to the children when the Hacker Barbie comes out. „My daughter Jenny plays with the prototype Hacker Barbie over yonder for two days,” says Mrs. Mary Carlson of Oxford, Mississippi, „and as y’all know, she now pays my credit card bill. Ain’t got no idea how she duz it, but she surely duz it. I jus don’t wanna be looked upon as a dumb mama.” Mattel will be offering free trainaing courses for those who purchase the Hacker Barbie.
The future Hacker Barbie will include several variations to deal with the complex aspects of Barbie. „Hacker Barbie Goes to Jail” will teach computer ethics to youngsters, while „BARB1E R1TES L1KE BIFF!!!” will serve as an introduction to expository writing.
